Több mint 500 fellépésed volt a világ 15 országában. Szombathelyen mégis immár visszatérő vendégként köszönthetünk. Mi Havasi Balázs és a vasi megyeszékhely közös története?
- Hat évvel ezelőtt kezdtem el együtt dolgozni az AWD független pénzügyi tanácsadó céggel. Ez akkoriban leginkább azért volt fontos, mert karrieremnek abban a stádiumában nem dicsekedhettem túl sok támogatóval. A cég Szombathelyen rendkívül aktív, ezért itt többször lépek fel, mint az ország más pontjain. Ettől függetlenül is nagyon szeretek a városba jönni, és azt gondolom, hogy a színházterem, melyben először léphettem fel, európai színvonalú lett. Ehhez külön gratulálok!
Meg is telt miattad a Weöres Sándor Színház. Neked igazán van összehasonlítási alapod a hazai és a külföldi koncerttermeket, illetve közönséget illetően. Érezhető valamilyen különbség?
- Nagyon nehéz különbséget tenni, akár a kínai, akár az európai közönséget illetően. Igazán komoly eltéréseket a színpadról, játék közben nem tudok megfigyelni. Legutóbb Ausztriában, előtte pedig Skóciában jártam, de valahogy ezekben az országokban is sikerült kicsikarni azt a lelkes ovációt, amit itt, Szombathelyen kaptam. Nekem elsősorban ez a dolgom, és ebben szerencsére minden közönség egyformán partner. A fellépések között sem szeretek szelektálni, általában mindig a legutolsót tartom emlékezetesnek, aztán elkezdek készülni a következőre. Vagyis holnap még a szombathelyi koncertnek örülök, utána viszont már csak előre tekintek.
Úgy tűnt, számodra sem játék közben, sem az azt követő dedikáláson nem okozott nagy fejtörést, hogy megnyerd a közönséget.
- Lehetséges. Az biztos, hogy a 21. században a kommunikáció rendkívül fontos és hasznos. Egyébként nagyon szeretek beszélgetni az emberekkel, az ehhez szükséges nyitottság biztosan megvan bennem. Mivel elég közvetlenül szólítom meg a közönséget, ők is sokkal szívesebben jönnek oda hozzám.
Hány évesen ültél először zongorához?
- Négyéves koromban már tanítottak, valamivel ezt megelőzően ültem először a nővérem pianínója elé. Elkezdtem rajta magamtól játszani, majd hallás után meg is tanultam egy darabot.
Megérte fiatalon kezdeni, hiszen több platinalemez elnyerése mellett beállítottál egy Guinness-rekordot is. Egy perc alatt 498-szor ütötted le ugyanazt a billentyűt… Ráadásul azon a koncerten mutattad be először, a rád azóta is jellemző egyedi stílust megtestesítő Symphonic-ot, amelyben különböző népek zenei stílusjegyei egyszerre jelennek meg, mégis az egész zenei anyag a saját, klasszikus alapokból táplálkozó műveidre épül.
- A személyiségem egyik alapvető jellemvonása a játékosság. Mindig is nagyon szerettem sportolni, versenyezni. Tudom, hogy a rekord művészeti szempontból nem sokat ér, bár fizikailag borzasztó megterhelő. Éppen ezért nem is szeretném megismételni, hiszen korábban előfordult olyan is, hogy vagy egy körmöm esett le, vagy nagyon komoly izomsérülést szenvedtem. A zongoristákhoz képest erős kezem van, ezt annak köszönhetem, hogy korábban sokat sportoltam. Az a 2009-es koncert, amelyen sikerült elérni a rekordot, egyébként komoly fordulópontja volt az életemnek, hiszen a nagyközönség tényleg akkor hallhatta először a Symphonic-ot. Az estét a rekorddal szerettem volna végleg különlegessé tenni.
Kedveled az extrém sportokat is?
- Igen, bár a menedzsment már leszoktatott róluk. Egy bizonyos kor után azt is be kellett látnom, hogy nemcsak magamért tartozom felelősséggel, hanem azért a csapatért is, amely rendkívül sokat dolgozik körülöttem, és értem. Ezért ma már nem kockáztatom a kezeim épségét például küzdősportokkal, ahogy azt régen tettem.
Apropó, kezek. Igaz, hogy mindkettőre biztosítást kötöttél?
- (nevet) Igaz, de az összeg titok.
Van példaképed?
- Nincs. Inkább olyan személyeket tudnék megnevezni, akiknek bizonyos tulajdonságaik szimpatikusak. Számomra egyébként minden olyan ember példaértékű, aki hajlandó menni a saját álmai után, és ezeket előbb-utóbb eléri. Függetlenül attól, hogy az illető milyen területről érkezik.
Kedvenceid, akár a komoly-, akár a könnyűzenében?
- Ez nagyban függ az aktuális hangulatomtól is. Úgy vélem, a zene az állandó szubjektivitásról szól. Van például olyan lemezem, amit biztos, hogy nem ajánlanék reggeli hallgatásra. Most éppen a repetitív iskolához tartozó amerikai zeneszerzőket tanulmányozom a 20. század második feléből, mint például Phillipp Glass-t, vagy John Cage-t.
Naponta hány órát foglalkozol zenével?
- Mostanában stabilan három órát tudok gyakorlással tölteni, ebből legalább egy órát Bachhal, ugyanis az ő prelúdiumaival trenírozom magam. Ezek megfelelő edzést jelentenek az izmaimnak is. A naptáram egyébként körülbelül úgy néz ki, mint egy üzletemberé. A zene mellett ugyanis a különféle találkozókra, valamint az utazásokra is sok időt kell fordítanom. Mindezek mellett folyamatosan szeretnék fejlődni angol nyelvből, hiszen abból az ember soha nem lehet elég jó, pláne, ha külföldi sikereket akar elérni.
Kívülről úgy tűnt, komoly érzelmi viharokat élsz át játék közben. A koncerttermeken kívül is szenvedélyes ember vagy?
- Az érzelmeimet természetesen próbálom kordában tartani. Azt vallom, hogy a művész a színpadon legyen művész, a hétköznapi életben viszont már ne akarjon az lenni. A fellépéseken túl teljesen átlagos életet élek, nem alakítottam ki magam körül olyan falakat, amelyek miatt ne lehetne velem ugyanúgy kommunikálni, mint bárki mással. Az tény, hogy a színpadon teljesen más állapotban vagyok, de amikor lejövök, ez el is múlik.
Ennek a felfogásnak is köszönhető, hogy nem találkozunk veled a bulvármagazinok címlapján?
- Egyrészt ennek, másrészt van mellettem egy profi stáb is, akikkel három éve tudatosan építünk fel egy, reményeim szerint, hosszú távú karriert. Így azokért a rövid távú, egy-két napos előnyökért, melyeket a bulvársajtó adhatna, hogy úgy mondjam, nem szállunk harcba. Kizárólag a távlati célok lebegnek a szemünk előtt. Ennek része, hogy a média-megjelenések között is aszerint szelektálunk, hogy mi lehet hasznos a távolabbi jövőt illetően.
Melyek a kiemelt céljaid a közeljövőben? Kína után irány az USA?
- Nagyon készülünk a december 3-ai, budapesti Symphonic koncertre, hiszen ebből, a költségei miatt, évente csak egyet tudunk színpadra vinni. Az esten közel 150 művész lép fel a Kongresszusi Központban, ahol idén először 16 órai kezdettel is tartunk előadást. Ez azért nagyon fontos, mert például aki a nyugat-dunántúli régióból érkezik, a délutáni koncert végeztével hét óra tájban már indulhat haza, tehát a hosszú utat nem éjszaka kell megtennie. Jelenleg úgy tűnik, az esti fellépés teltházas lesz, de már a 16 órásra is fogynak a jegyek. Azt gondolom, ez egy komoly sikertörténet, hiszen ahogy te is utaltál rá, mi nem használunk olyan kommunikációs csatornákat, melyekkel ideig-óráig könnyebben rivaldafényben lehetnék.
Kínában már egy olyan egyedülálló lemez megjelenését tervezzük, amelyen tehetséges magyar népzenészek, valamint kínai, tradicionális hangszerek hallhatóak együtt. Ám mivel ez egy nagyon közeli terv az életemben, már látom a következő célt is, ezért kezdtünk el tárgyalni az amerikai lehetőségekről. Most úgy tűnik, hogy egy rock ’n roll-al fűszerezett egyedi produkció lehetne érdekes számukra.
És ha azt mondom, 2012 szeptembere, Szombathely. Akkor Havasi Balázzsal ugyanitt?
- Erre egyértelmű igen a válaszom.
