Ahogy arról már beszámoltunk, Mayer Szabina személyében Bajnokok Ligája-döntős, négyszeres bajnok, korábbi válogatott beállóval erősített az NB I-be frissen feljutó Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia. A játékos ma a klubirodán szignózta is a megállapodást, ezt követően a Nyugatnak adta első nagyobb szombathelyi interjúját. Az egyik főtéri kávézóban beszélgettünk vele.
Mayer Szabina tavaly nyáron az Alba Fehérvár KC csapatától a francia élvonalbeli Nantes Loire Atlantique-hoz igazolt. A spanyol Elizabeth Chávez pótlására szerződtették, eredetileg úgy volt, hogy az idény végéig, ám végül mégis elég rövidre sikerült a gall kaland.
– Egy hónap után eljöttem Franciaországból, szerencsére Tatjana Logvinnak a férje megkeresett, így sikerült Dániába szerződnöm.
– A másodosztályba.
– Igen, de azt a csapatot úgy kell elképzelni, hogy a magyar NB I-ben a 6-7. helyezettől lefelé szerintem bárkivel partiban lettünk volna. Öt légiósunk volt, rajtam kívül egy holland, két macedón és egy svéd játékos. A körülmények nagyon jók voltak, volt erőnléti edzőnk és külön futóedzőnk is. A rangadókon nagyjából háromezer szurkolónk buzdított minket, szóval tényleg minden adott volt. A csapattal szerettünk volna feljutni az élvonalba. Az első automatikusan feljutott, a másodiknak viszont osztályozót kellett játszania a harmadik helyezettel – ami két győzelemig tartott –, majd utána még az első osztály utolsó helyezettjével is. Mi másodikak lettünk, és egyszerűen semmi nem jött össze a harmadik ellen. Ami egész évben nagyszerűen működött, az csődöt mondott a végére, teljesen másik arcunkat mutattuk az osztályozón.
– Miért pont Szombathely? Miután nem sikerült a feljutás, nem is szeretett volna Dániában maradni?
– Elgondolkodtam, volt több megkeresésem is, de a férjemmel hamarosan mi is szeretnénk családot alapítani, így végül a hazatérés mellett döntöttem. Vonzó volt, hogy egy újonc hív, és fontos volt számomra az is, hogy Szombathelyen tudom folytatni az iskolát. Emlékszem, egyszer játszottunk itt Magyar Kupát, illetve a válogatottal is jártunk az Aréna Savariában korábban. A férjem pedig sokat mesélt a városról, hiszen ő itt volt katona, úgyhogy csupa pozitív dolgot hallottam, tapasztaltam, nem kellett sokáig hezitálnom.
– Mi lesz a szerepe, feladata a bajnoki újoncnál?
– Nagyon remélem, hogy sokat fogok játszani, de tudom, hogy ehhez azért nekem is tennem kell. Hiába van nagyobb nevem, ezt külföldön megtanultam, hogy semmit nem jelent. Persze ezt nem bánom, ebből a szempontból nekem jól is jött ez a légióskodás. Most megint új helyre érkeztem, ugyanúgy bizonyítanom kell, és szeretnék is.
– A nézők, a közeg valószínűleg elég sokat vár majd öntől…
– Igen, és ez egy nagy felelősség, hiszen nekem is példát kell mutatnom a fiataloknak, illetve nyilván a közönség, a szakmai stáb és a vezetőség is elvárja, hogy minden meccsen a maximumot hozza ki magából az ember. Azt is megtanultam Dániában, hogy nem szabad semmit sem stresszesen kezelni. Hibázni lehet, de el kell engedni. Ha a következő helyzetnél is az jár a fejemben, hogy az előző ziccert kihagytam, akkor az az egész mérkőzésre rá fogja nyomni a bélyegét. Nekem nagyon jó volt, hogy ott áradt mindenkiből a nyugodtság, senki semmin nem idegeskedett. Nemcsak a pályán, azon kívül sem. Volt, hogy egy órát álltunk sorban a bankban, mégsem morgott senki, mindenki nyugodtan kivárta a sorát. Ezt azért elég nehéz Magyarországon elképzelni…
– Ahhoz mit szól, hogy ennyire fiatal edzője lesz? Marosán György még csak márciusban múlt el huszonkilenc…
– Az elején lehet, hogy egy kicsit furcsa lesz. Volt már korábban fiatal edzőm – például Bakó Botond, vele is megtaláltam a közös hangot, biztos, hogy Marosán Gyurival sem lesz gond –, de nálam fiatalabb eddig még nem volt.
– Mennyire merész célkitűzés a bennmaradás az SZKKA-nak?
– Szerintem nem az, mert elnök úrnak olyan igazolásokat, keretet sikerült összehoznia, ami biztosan alkalmas lesz a bennmaradásra. Olyan emberekről van szó, akik nem ijednek meg téthelyzetben. És ez fontos. Kellett a rutin.
– Július elején indul a felkészülés, jut addig ideje egy kis pihenésre?
– Nálunk most megfordult a szerep, mert korábban én voltam a válogatottal, az elmúlt három évben pedig a férjem dolgozik Gyurka János mellett a junior válogatottnál, mint videóelemző, úgyhogy nem nagyon lesz most időnk nyaralásra. A tervek szerint július elején költözünk Szombathelyre, unatkozni addig sem fogok, hiszen most éppen lakáskeresésben vagyunk... Izgatottan várom már, hogy mit hoz majd a szezon.
