Majdnem a legelső dolog, ami az ember eszébe jut, ha el kell dönteni valamit (ki vigye ki a szemetet, éppen kin van a sor mosogatásnál, kinek a kedvenc filmjét nézzük meg a moziban), hogy rendezzük le a dolgot kő-papír-ollóval. Persze mindenkinek megvan a maga saját tuti nyerő technikája, amivel elkerülheti a vereség keserűségét: de most a kínai Zheijang egyetem nagyszabású kő-papír-olló kutatásában teljesen új szempontokat fedezett fel Zhijian Wang professzor.
Eddig ugyanis mi szegény tudatlanok abban a hitben éltünk, tekintve, hogy három lehetséges végkimenetel létezik (valaki veszít, győz, vagy döntetlent játszik), és három lehetőség (ugyebár a kő, a papír és az olló), az a lehető legjobb technika, ha random váltogatjuk ezeket – mivel ez hozza a legjobb végeredményt (a tudósok még nevet is adtak a fenoménnak: ez a Nash egyensúly).
De most kiderült, hogy tévedtünk: a kutatáshoz 72 önkéntes diákot 12 hatfős csoportra osztottak, és mindegyikükkel lejátszattak 300 környi kő-papír-ollót. Hogy meglegyen a megfelelő motiváció, a győzelmekért jutalom járt.
Mikor aztán Zhijian megvizsgálta az eredményeket, meglepő végeredményt kapott. E szerint a győztesek általában maradnak annál a stratégiánál, amivel megverték ellenfelüket, míg aki veszített, az gyakrabban vált új taktikára (mondjuk ha A versenyző ollóját leverte B versenyző köve, akkor A versenyző valószínű, hogy papírra vált, míg B megmarad a kőnél). Ezt az újonnan felfedezett elméletet Zhijian
tartós ciklikus áramlásnak
nevezte.
A játékelméletben ezt a fajta stratégiát (a nyertes megmarad annál a módszernél, amivel nyert, míg a vesztes átvált egy másikra) „feltételes válasznak” nevezik – és a tudósok valószínűnek tartják, hogy valójában az agyunk úgy van huzalozva, hogy így reagáljunk. Az biztos, hogy még sok további vizsgálatnak nyújt alapot az elmélet. Addig is Zhijian szerint használjuk ezt a taktikát arra, hogy sokkal több kő-papír-olló meccset nyerjünk, mint eddig.
