200 évvel ezelőtt, 1822. január 1-jén született Szombathelyen Horváth Boldizsár, magyar író, költő, jogtudós, politikus, Magyarország kiegyezés utáni első igazságügy-minisztere. Születésének évfordulója alkalmából pedig megemlékezést is tartottak a Széll Kálmán utcai Múzeum-parkban, ahol 1901-ben állítottak neki szobrot.
Katona Attila egyetemi docens, az ELTE SEK történelmi tanszékének oktatója mondott beszédet, nyitásként Horváth Boldizsártól idézett néhány sort. Az akkor éppen 20 éves, ügyvédi vizsga előtt álló Horváth ezzel a költeménnyel köszöntötte az 1842-es esztendőt, amikor születésnapját is ünnepelte.
Ám nem másodosztályú költőként él az emlékezetünkben, hanem mint elsőosztályú országos politikus, aki a reformkori magyar liberalizmus elkötelezett híve és következetes idealistája volt – hangsúlyozta Katona.
Bár Horváth Boldizsár nem lett Szombathely díszpolgára, ő volt az első szombathelyi, akiről közteret neveztek el és akiről szobrot állítottak a városban. A szobrot Tóth István alkotta és közadakozásból készülhetett el.
Horváth Bolizsár tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Sopronban folytatta, jogi képesítését pedig a győri királyi akadémián szerezte. 1841-ben Istóczy Antal Vas vármegyei ügyésznél volt jogi gyakorlaton, 1842-ben dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Imre ítélőmester oldala mellé esküdt fel királyi táblai jegyzőnek.
Miután 1843 márciusában az ügyvédi vizsgát letette, Szombathelyen kezdett ügyvédi gyakorlatot, majd a város főjegyzője lett. Az Andrássy-kormány megalakulásakor a koronázott király, ismét Deák Ferenc ajánlatára, Horvátot 1867. februárjában igazságügy-miniszterré nevezte ki. Az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja. Budapesten hunyt el 1898. október 28-án.
A megemlékezésen egyébként részt vett a szombathelyi városvezetés, illetve jelen voltak megyei és városi képviselők is, akik koszorúkat is helyeztek a szoborhoz.
