Lusta, ingyenélő népség. Bezzeg sztrájkolni, azt tudnak. Arra van idejük. Ilyesmiket írt a szocialista sajtó anno a nyolcvanas évek legelején, amikor Lengyelországban kezdetét vette a Szolidaritás néven (méltán) elhíresült mozgalom.
És most nagyjából ugyanez a helyzet a görögökkel, csak éppen az Európai Unió országainak sajtója (köztük természetesen a magyar) jellemzi őket imígyen. És az emberek többsége ezt természetesen el is hiszi. Mindig kellemes érzés a ma emberének, ha valakinél többnek, jobbnak érezheti magát. Nem csoda, hiszen kevés rá a lehetősége.
Lusta, ingyenélő népség. 1980-ban a lengyel, 2015-ben a görög. És ez a hüje görög csak nyújtózkodik, mint a partravetett polip, pedig nincs is takarója. Perszehogy nincs. Minek is az akkora hőségben?
Megvan a vicc? „Indul a görög aludni – ez a mondat még visszafelé olvasva is ugyanígy hangzik. Indul a görög dolgozni – ennek a mondatnak már eleve semmi értelme sincs.” Hahaha. Tisztára, mint a cigányviccek, nem?
Mellesleg, ez egy ún. palindroma, azaz olyan mondat, amelynek visszafelé olvasva is ugyanaz az értelme. Találják ki, milyen eredetű a palindroma szó: naná, hogy görög! Palindromosz: visszafelé út, folyás, futás. Az ilyen palindromákat is biztosan akkor agyalták ki, amikor lustálkodtak. „Szieztáztak”. Na, ezt a kifejezést meg a spanyoloktól vettük át. Ők is lusták, de most éppen nem velük van baj. Majd lesz.
Én immár huszonöt esztendeje járok Görögországba, és húsz éve egy kies kis görög szigetre, ahol a házinéni a szálláshelyen mindig otthagy egy takarót is – vastag pléd, még sohasem volt rá szükség. Arrafelé elég egy sima lepedő, alul, fölül. Arrafelé más az időjárás, mások a szokások, mások az emberek. Más a mentalitás. De azért nekem, külföldinek, meghagyja a házinéni a lehetőséget – hátha én pléddel akarok takarózni. Mint Magyarországon. Pedig nem. Mert arrafelé ez meglehetősen abszurd lenne. És kellemetlen is.
A liberális Európa nagyon kedveli a mindenféle más-ságokat. Legalábbis azokat, amelyek nem érintik kellemetlenül a fogyasztói társadalmat, amelyek nem „kellemetlenek” számukra. Nemrég egy neves napilapban azt olvastam, hogy a „déliek” (a „balkáni” szó bizonyára nem igazán PC kifejezés) lassan, de biztosan leszoknak a sziesztáról, mert dolgozni csak kell, de ezek a fránya görögök nem képesek alkalmazkodni.
Pedig képesek. Például az időjáráshoz. Meg a tengerhez. Testben, lélekben, szellemben. Persze ők sem a régiek már, aligha fogja az országot egy Platón vagy egy Arisztotelész vezetni (még a tüntetéseket sem), aligha találnak ki a demokrácia után újabb államformát, még csak az kéne Európának! Éljen a demokrácia, vesszen Ciprasz és a Sziriza!
Kedves magyarok, én csak annyit szeretnék mindezzel mondani, hogy kicsit gondolkodjunk. Senki sem kényszerít már arra, hogy mást mondjunk hangosan, mint amit halkan gondolunk (ahogyan ez volt a nyolcvanas években). Épp ezért nem ártana kicsit óvatosabban lépni ugyanabba a folyóba. Tényleg egy utolsó, lusta népség ez a görög? Tényleg elhisszük róluk azt, amit elhittünk anno a lengyelekről? Vagy adjunk nekik (és magunknak) esélyt arra, hogy önállóan gondolkozzunk a világról és önmagunkról? Adjunk esélyt a valódi más-ságra?
Mert nem, a görögök nem hüjék. Persze vannak hülye görögök. De ezzel így van minden nemzet. Mi, magyarok is. Legfeljebb nálunk magasabb a hülyék száma, mint egy átlagos demokráciában.
És nézzék majd meg a neten a magyar palindromákat. Egyrészt jó kis olvasmány, másrészt van köztük egy ilyen: „Indul a magyar agyam aludni”.
Hahó, ébresztő!