Az angol Easter (húsvét) elnevezés egy ősi istennő nevéből ered. A keresztény tudós, a tiszteletreméltó Bede (időszámításunk szerint 672-735) volt az első, aki a De ratione Temporum című könyvében azt állította, a húsvét Eostre (vagy kicsit másképp Eastre) után kapta a nevét. Ő pedig nem volt más, mint az észak-európai szászok anyaistennője, és többek közt a termékenységért volt felelős. A germánoknál is hasonló a történet, ott az Ostern (szintén húsvét) a már fent említett istennő egy másik névváltozatára utal, a germán törzsek őt Ostare, Ostara, Eostra, Eostre, Eostur, Eastra, Eastur, Austron és Ausos néven is ismerték.
Hasonló névvel még jó pár istennő volt jelen például a mediterrán kultúrákban, és tavasszal meg is ünnepelték őket, méghozzá a tavaszi napéjegyenlőség idején. Őket úgy ismerhetjük, hogy:
- Aphrodité a
habokból kiemelkedő
, vagy Küprisz, aciprusi
(attól függően, hogy melyik eredettörténetét fogadjuk el a kettő közül) az ókori görögöknél;- Ashtoreth az ókori Izraelben;
- Astartá az ókori föníciaiaknál;
- Démétér Mükénében;
- Hathor az ősi Egyiptomban;
- Istár az asszíroknál;
- Káli Indiából és
- Ostara, a skandináv termékenység-istennő.
Hamis a pogány húsvéti nyuszi (Bujtor István után szabadon)
A mediterrán térség legtöbb pogány vallásánál a tavaszi napéjegyenlőséget vallási szertartásokkal ünnepelték. Ennek az alapja Attisz feltámadása volt, ami március 22 és 25 közti időszakra terjedt ki. Attisz mellesleg Kübelé fríg termékenység-istennő hitvese volt, és szeplőtelen fogantatással jött a világra. Kiskorától nemzésképtelen, ezért Lüdia tartományban orgiákat vezet be a Nagy Istenanya (Magna Mater) tiszteletére. Ezzel viszont feldühíti Zeuszt, aki egy vadkant szabadít rá, és az állat végül megöli Attiszt.
Gerald L. Berry a A világ vallásai című könyvében a következőket írta:
Időszámításunk előtt körülbelül 200-ban a rejtelemimádat kezdett megjelenni Rómában, ahogy az történt korábban Görögországban is. A legjelentősebb a Kübelé-kultusz volt, ennek a középpontja a Vatikáni domb volt… Kübelé kultusza kapcsolatban áll kedvese, Attisz (ő korában Tammúz, Ozirisz, Dionüszosz vagy Orpheusz neveken is ismert volt). Attisz volt az az isten, aki miatt újra kinőtt a növényzet, szűztől született, meghalt, és évente újjászületett. A fesztivál a vér napján, fekete pénteken kezdődött, és az azt követő harmadik napon érte el a tetőpontját, amikor a feltámadást ünnepelték.
Akárhogy is, a keresztények Jézus-, és a pogányok Attisz-imádata az ókorban ugyanazon a földrajzi területen volt aktív:
... Ugyanazon a napon ünneplik a halálát és a feltámadását, mégis a keresztények és a pogányok elkeseredetten veszekednek azon, hogy melyikük istene az eredeti és melyiküké a másolat
– teszi hozzá Berry.
Sok valláskutató történész és liberális teológus úgy véli, hogy a halál és feltámadás motívuma eredetileg Attiszhoz tartozott, évszázadokkal megelőzve Jézus születését. A keresztények egyszerűen csak átírták, és Jézusnak kezdték tulajdonítani az egészet, ezzel is elfogadhatóbbá téve a keresztény vallást a pogányok számára.
Mások úgy vélik, hogy azok az események, amiket az evangéliumok jegyeztek fel Jézus életéből, az valójában Krisnának, a hindu Szentháromság legfontosabb alakjának vagy épp Hórusznak, az egyiptomi istennek az életéből származnak. Az ősi keresztényeknek erre is volt alternatív válaszuk, amely szerint a Sátán létrehozott néhány hamis istenséget, csak azért, hogy összezavarja az emberiséget. A mai keresztények általában azt hiszik, hogy Attisz és Hórusz csupán értéktelen legendák, és semmilyen kapcsolatuk sincs Jézussal, míg Jézus tekintetében a kereszthalált és a feltámadást igaznak fogadják el, és semmilyen más korábbi hagyományhoz sincs köze.
A boszorkányok és a húsvét
A Wikkák és más modernkori pogányok szintén megünneplik a tavaszi napéjegyenlőséget, mint az egyet az évi nyolc boszorkányszombat (ez egy szent ünnepnap) közül. A Földközi-tenger medencéjében ez egy olyan időszak, amikor a csírázást, a termést, északabbra a vetést ünneplik. Ezekben a rituálékban általában az a közös, hogy mind a termékenység, a termés és a napéjegyenlőség köré szerveződtek.
Ahol a Wikkák mindenféle vallási üldöztetés nélkül, nyugodtan ünnepelhetik a boszorkányszombatokat, ott tábortüzeket gyújtanak a szabadban, és átugranak rajta, vagy parázson járnak, mert úgy vélik, ez biztosítja számukra az emberek és a növények termékenységét.
A tojás, a nyuszi és a locsolkodás, mind-mind termékenységi szimbólumok
Az ősi pogány hagyományokat követve, hajnalban tüzeket gyújtottak és keményre főzött vagy kifújt héjú tojásokat festenek tarkára. Őseink ezeket amulettként tisztelték. A régi idők tojásgyűjtése még különböző madárfészek felkutatásával járt, és ez a rítus is tovább él, amikor a gyerekeinknek húsvéthétfőn festett tojásokat, csokinyuszikat rejtünk el kis kosárkákban – amik a madárfészkeket szimbolizálják – a kertben vagy a lakásban.
A tojásszimbólum: egyrészt a belsejében lévő sárga gömb a napot, a fehér héj pedig a Fehér Istennőt és ezzel együtt az újjászületést jelentik. Másrészt, formájából adódóan fallikus szimbólum is, és ha hozzávesszük Attisz önkasztrálós
mutatványát
, akkor a piros tojásokkal máris összeáll a kép.
A nyúl, szaporasága révén került képbe, de Ostara istennő állatának is tartják. A tojást tojó nyúl pedig az egyiptomi istennő, Hathornak köszönhetően jöhetett létre. A monda szerint Hathornak volt egy madara, amely díszes tojásokat tojt. Egy nap azonban az istennő tréfából nyúllá változtatta a madárkát, aki új formájában is színes tojásokat tojt neki.
Ha a tojás az volt, akkor a barkaág a fallikus szimbólum 2.0, vagyis maga a pénisz. Ezek után már könnyen kitalálható, hogy a húsvéti vesszőzés – amikor a fiúk nem meglocsolják, hanem megvesszőzik a lányokat – mi célt szolgált. Korábban létezett a hajnalfaállítás is, amikor a kiszemelt lány kerítéséhez egy fiatal fát erősítettek. Ez a szokás később önállósodott, és a májusfaállításban teljesedett ki. Ilyenkor a fiúk a kiszemelt lány udvarán állították fel a fájukat, és színes szalagokkal díszítették, és ha a lány másnap magán viselte a szalagokat, akkor kapható volt a további huncutkodásra is.
A locsolkodás szintén az ősi pogány rítusokig vezethető vissza, és a megtisztulást, megújulást szimbolizálja. Egyes források szerint a kereszteléshez is kapcsolódik, de ha ez így lenne, valószínűleg sokkal több országban jelen lenne ez a szokás, nemcsak Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és Ukrajnában. A másik megoldás szerint a férfi hímivarsejtek kiáramlását jelképezi ez a dolog.
