Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Az ifjú természetfotós, aki azért jött az ELTE SEK-re, hogy a példaképeitől tanulhasson

Takács Péter a kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó tudomány, vagyis a herpetológia szerelmese, így elsősorban erre a két osztályra összpontosít, ha fotózásról van szó.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Az ifjú természetfotós, Takács Péter pályaválasztására nagyban hatott a Biológiai Tanszék három oktatójának munkája, akiknek tevékenységét már középiskolásként figyelemmel kísérte. Az elsőéves angol–biológia osztatlan tanár szakos hallgató érdeklődési körétől nem függetlenül szebbnél szebb természetfotókat készít, amelyek közül egy csokorra valót meg is osztott az ELTE Savaria Egyetemi Központtal.

Takács Péter
A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

Nincs olyan emberi elme által teremtett vers, dal, mítosz vagy mese, mely vetekedhetne a természet – vagyis az evolúció – páratlanul izgalmas előadásával. Nincsenek olyan tündérek, najádok, nimfák, melyek akárcsak megközelítőleg olyan csodálatosak volnának, mint a természet valóságos teremtményei.

Ez a Klein Györgytől, vagy ahogy a világ a magyar származású svéd biológust ismeri, Georg Kleintől származó idézet szerepel mottóként Péter egyik fotója mellett, amelyen egy zöld gyík – hazánk legnagyobb méretű gyíkfaja – látható. A kép nem csupán sugallja, egyenesen kijelenti, hogy a zöld gyík a világ egyik legcsodálatosabb állatainak egyike. Mert készítője ennek látja.

Takács Péter

„A természetfotózással eleinte az volt a célom, hogy túráim során dokumentáljam az élőlényeket. Bár a terepen nem vagyok válogatós, a kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó tudomány, a herpetológia szerelmeseként elsősorban erre a két osztályra koncentrálok. Ma már arra is törekszem, hogy fotóim segítségével megmutassam, hogy egy nászruhás zöld gyíkban vagy egy mocsári békában mennyi esztétikum rejlik, így hozva közelebb ezeket a csúszómászókat az emberekhez, és szemléltetve, hogy nélkülözhetetlenek ahhoz a harmóniához, amelyet jó lenne a bolygónkon biztosítani. Mondanom sem kell, olyan állatcsoportról van szó, amely sokakban undort kelt, de még inkább ismeretlen számukra” – meséli.

Pétert tízéves korában ragadta magával az állatok fotózása, amikor nagyszülei a Veszprémi Állatkertben a kezébe nyomtak egy kis kompakt gépet. Első fényképezőgépét tizenkét éves korában kapta meg, amivel már gyakran járt terepre, és mint fogalmaz, ettől kezdve nem volt megállás. Amikor tehette, gyakorolt, és még a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének tagjai közé is bekerült. A program tehetséges gyereket támogat egyebek mellett ösztöndíjakkal, Péternek így sikerült beszereznie azt a gépvázat, amit jelenleg is használ. A párjától tavaly karácsonykor kapott 300 mm-es objektív pedig szintén új lehetőségeket nyitott meg előtte.

Takács Péter

Péter azt mondja, a természet folyamatosan szolgál valami újdonsággal. Amikor elindul a terepre, sosem tudja, éppen mi fog történni. Milyen állat milyen viselkedés közben kerül a szeme elé? Lesz-e alkalma a jó kép elkészítésre, és egyáltán meg tudja-e majd ragadni a legjobb pillanatot?

„A természet mindig befogad, és ha az ember nyitott szemmel és szívvel jár, akkor megmutat magából valami olyat, ami egyszerűen tökéletes” – fűzi hozzá.

Péter úgy véli, a természetfotózásra egyértelműen igaz az a mondás, amely szerint aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

„A legelső időkben hihetetlenül boldog voltam, ha egy délutánt fali gyíkok fotózásával tölthettem, pedig az egy »tucatfajnak« mondható hüllő. 2017-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály jóvoltából eljuthattam Zalabaksára, ahol alkalmam nyílt fotókat készíteni az idei év hüllőjéről, a keresztes viperáról. Ez volt az első találkozásom mérges kígyóval, és örökké emlékezni fogok rá. Aztán még aznap mocsári békák nász-tevékenységét sikerült dokumentálnom. Leírhatatlan, mikor az ember elképesztő mennyiségű petecsomó között több mint hetven azúrkék színű békát lát tülekedni. Ilyen alkalmakkor úgy érezheti bárki, hogy ez a csúcs, de a természet újra és újra rácáfol erre a csodáival” – meséli.

Takács Péter

Péter a gimnáziumban nem csak a kötelezően megtanulandó biológiai ismeretek iránt érdeklődött, hanem a legújabb tudományos eredményeket is figyelemmel kísérte, így került a látókörébe az ELTE szombathelyi Biológiai Tanszék három oktatójának tevékenysége.

„Három tanár volt, akikre félistenként tekintettem már akkor: Gyurácz József, Szinetár Csaba és Kovács Zsolt. Sokszor beszéltem róluk odahaza, és amikor szóba került a nevük, a szüleim csak annyit mondtak, »már megint a mesterhármas«” – árulta el.

Péter felidézi, Gyurácz Józsefnek köszöneti, hogy középiskolásként megismerkedhetett a Tömördi Madárvártával, ezzel a Vas megyében, Tömörd község határában fekvő madárgyűrűző állomással, na meg egy különleges madárfajjal.

„Sosem fogom elfelejteni azt a napot, mikor a tanár úr szólt, hogy szívesen kivinne a madárvártára, hogy megismerjem a terepet, és hogy megnézzem a frissen gyűrűzött törpesármányt. Ez egy nagyon ritka prémiumfaj, amely akkor a nyolcadik gyűrűzött törpesármány példány volt” – mondta.

Takács Péter fotói
Még több fotójáért kattints!
Takács Péter

Nem volt hát kérdés, hogy Péter Szombathelyre felvételizik, ahogyan az sem, hogy a biológiatanár szakot választja.

„A környezeti nevelésre és a természetközeli szemléletformálásra tettem fel az életem. Hiszek abban, hogy az ember tudásvágyát az iskola kelti fel. Tanárként rengeteget lehet tenni azért, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik kritikus gondolkodásúak, ezáltal nagyobb hangsúlyt fektetnek például a környezetvédelemre, mert megértik, hogy enélkül nem maradhat fenn az emberiség” – vallotta.

Péter az egyetemen a tudományos munkába is bele szeretné vetni magát. Illetve már bele is vetette, hiszen Gyurácz József témavezetése mellett Tudományos diákköri konferenciára készül. „Nagyon boldog vagyok Szombathelyen, mert mindkét szakomon olyan oktatóktól tanulhatok, akikre felnézek, az ELTE pedig kiváló hely arra, hogy kutatásokban vegyek részt.”

Péter már azt is tudja, hogy miután megszerezte a tanári diplomát, biológia doktori képzés keretében folytatja a tanulmányait, amely révén alaposabban elmélyülhet kedvenc területében, az ökológiában. Ehhez pedig nagyon jól jön majd a kiváló angoltudás, hogy naprakészen tudja követni a szakma legfrissebb nemzetközi eredményeit, valamint a publikáláshoz is elengedhetetlen a tudomány nyelvének alapos ismerete.

„Gimnazista korom óta azzal a gondolattal kacérkodom, hogy egyszer én is az ELTE katedráján állok majd. Ez az álmom” – teszi hozzá.

Forrás: ELTE Savaria Egyetemi Központ Facebook-oldala

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Csak Szombathely

Hirdetés