Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Boldogult úrfikorunkban (12.) - A régi Május 1. söröző meg a papír tízes

Szóval, a múlt század eleji, többször is leégett KIOSZK, és a mostani köztit keressük, de nem leljük sehol sem, csak a fejünkben, de leginkább ott is nehezen.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Az idő közepe. Ez az, ami megtalálható, ha az ember a régi, szombathelyi Május 1. sörözőre gondol. Arra, amely a mostani - téliesített formájú, ami már étterem is, tehát genetikusan más -, és az őselőd - amelyre úgy emlékezhetünk csak, mint Hans Castorp nagyapja, aki a keresztelőtálkát bemutatva ükükük jelzőkkel illette az idők mélységes mélyét – között volt. Szóval, a múlt század eleji, többször is leégett KIOSZK, és a mostani köztit keressük, de nem leljük sehol sem, csak a fejünkben, de leginkább ott is nehezen.

A régi Május 1. helyszínei: Május 1. söröző és környéke
BZ
Sok olvasói kérdés érkezik hozzánk. Mi pedig szeretnénk friss, hiteles híreket adni neked. Támogasd a munkánkat!
Támogatom

Így tehát továbbhaladásunk előtt rögzítsük ide az emlékezés módját, ami lesz, és ezt Füst Milán bácsitól ismerhetjük, megvallva azt, van ebben valami mély tragikum: „Hát nem délibábos hab az ember egész élete? Mire körülnézel, elmúlt, a múltad meg sehol nincs, hiába keresed padláson, pincében, vagy sétálsz akár a folyók partjain, abban a reményben, hogy a fiatal Tuszunnal találkozol ott, vagyis azzal, aki valaha voltál s most majd sírva átöleled őt. Egy lakomára gondolsz és nem tudsz visszaszaladni, hogy viszontlásd azokat a barátaidat fiatalon, akik már meghaltak, vagy ha nem halottak, szakálluk nőtt, vagy ha nem, az eszük begyepesedett. Hol a múltad? A fejedben, másutt sehol nincsen többé.”

Ha ezt figyelembe vesszük, magyarázatot kapunk arra a képtelenségre, miért nem lelünk az internet végtelen tengerében sehol egy árva képet sem a régi, köztes állapotú Május 1. sörözőről. Holott azok, akik megélték a régi időket, emlékeznek rá, mint ahogyan én is, s épp arra a nyárra, amikor pincérkedtem ott – mert ilyen is volt – akkor, amikor épp tanár voltam, vagy esetleg segédfűtő. Jattért, magyarul borravalóért folyt ez a pincérkedés, hogy a nap leteltével az ember számolgassa a papír tízeseit vagy húszasait, hogy mit is keresett a műszak teltével.

A munkabér a munkaerő ára
eremshop.hu

S ez, hogy papírból volt a két fizetőeszköz, mutatja, ez az egész elég rég volt már ahhoz, hogy a maiak mit se tudjanak róla, az öregebbek pedig nosztalgiával gondoljanak rá, mint elveszített fiatalságukra. Keresik a maguk Tuszunját, de hiába. Ami elsőként beugrik arról a nyárról és a végtelen talpalásokról, az a kavics csikorgása a talpam alatt, a súlyos korsók, a kockás abroszok, vagy épp abrosz nélküli, zöldre festett pléhasztalok, amelyek a tiszta funkciót hordozták magukban. Azt a leplezetlen feladatot, hogy a munkásosztálytagjai, kicsik és nagyok ott szórakozzanak.

Mindehhez a régi Május 1-.ben lengőteke állt rendelkezésre, ha valaki emlékszik még erre a jószágra. S míg a belvárosban, a VAOSZ-ban az igazi tekében próbálhatták ki ügyességüket a proletárok, itt, a város zöld szívében a zsinórra akasztott golyó jutott, de senki, soha nem használta, hacsak nem unatkozó kiskölkek a bambit odahagyva, míg apuka a sört vagy a fröccsöt szlopálta. Ugyanígy nem használta a munkásosztály a beton táncplaccot sem, tán azért, mert nem volt kályha, ahonnan elindulhattak volna.

A kályha helyén ugyanis, a sarokban állott külön épületben a WC, így isteni áldásként terültek el az italozó munkásosztály feje felett az enyhet adó fák, olykor virágokkal, amelyek feloldották mintegy a sarokból áradó ammónia, az állott sör, és a vég nélkül szívott cigaretták egybeelegyedő szagélményét, megmutatva, mire nem jó a kerthelyiség. Hogy elfödje a valóságot, mondjuk arra, mert ne feledjük, a kor és a korszak nagy gondot fordított arra, a társadalom tagjai ihassanak, hogy így ne jusson idő és tehetség kérdezni.

Az akkori, hőskori Május 1. nem volt téliesítve, s a cudar idők után, mikor is a polgártársak a telek és őszök alatt füstös talponállókban dönthették magukba a feledkezés söreit, fröccseit és feleseit, a szabad téren ivás ténylegesen maga volt a szabadság fuvallata. Meg a szerelemé, ahogy a lányok kivirultak a virágos fák alatt. Mit számított akkor a csikorgó kavics, az árválkodó lengőteke és a húgyszag, egy százasból az élet császára lehetett az ember, és az is papírból volt. Piros a százas, kék a húszas, zöld a tízes, meg a zörgő fillérek.

A Május 1. így volt tavasztól őszig ivások és szerelmek, feledkezések és fogadalmak színtere, itt, Szombathelyen. És mindezt ellepte a kegyetlen idő, de oly alaposan, hogy egy nyomorult kép nem sok, annyi nem maradt belőle. Pedig tudom, te is tudod, mindenki tudja, ott volt, most meg nincs sehol, csak a fejedben, ahol Tuszun is, mindenkinek a saját Tuszunja. Ez történt velünk, és ez fog veletek is okostelefonosok. De, hogy mindezt orvosoljuk, legközelebb a borítékos sorsjegyről mesélek, ami szintén történelem a mai kaparósok világában, és az is kész móka. Valamint kacagás.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Csak Szombathely

Hirdetés