Az ikervári Dózsa György utca szinte valamennyi háza előtt zsindely- és paladarabokból álló dombok emelkednek: szomorú mementói a június 22-i, pusztító jégverésnek. A veszélyes hulladéknak minősülő, azbesztet is tartalmazó törmeléket azért készítették ki a portáik elé a tulajdonosok ilyen akkurátusan, mert a polgármester megígérte, hogy mindenki sittjét elszállíttatja az önkormányzat, ne kelljen még ezzel is vesződniük a károsultaknak. Elég a bajuk enélkül is.
Lassan egy hónapja lesz, hogy Ikervárt a szó szoros értelmében letarolta a jég, tört-zúzott mindenfelé, amit csak ért. A falu 660 épületéből legalább 550 esett áldozatul az ítéletidőnek, melyik kisebb, melyik nagyobb, szinte sokkoló kárt elszenvedve, de több tucat autó is súlyosan megsérült, miként a konyhakertek zömét is széjjelverte a vihar.
Törmelékgyűjtögetés a padláson
A faluban alig találhatni olyan utcát, amelyben ne lennének lefóliázott tetejű, agyonlyuggatott falú, vagy éppen javítás alatt lévő házak, szomorú, az újjáépítés nehézségeivel küszködő tulajdonosokkal. Most látszik csak igazán, mit művelt, s hagyott maga után a néhány héttel ezelőtti jégszakadás. A legnagyobb károk - a helyiek egybehangzó véleménye szerint is - a Dózsa György utca házait érték, itt egész tetőzeteket tört ízzé-porrá a jég, egy-két porta úszta csak meg közepes sérülésekkel.
Nagy Lajos és felesége nem tartozik a szerencsésebb háztulajdonosok közé, az ő hajlékukat párját ritkító kegyetlenséggel próbálta meg megsemmisíteni a vihar, s percek alatt el is ragadta a tető háromnegyed részét. Nagy Lajos munkaruhában, verejtékesen siet a kapuhoz kitartó csengetésünkre, s miután fotós kollégámmal illően elmondjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, mit szeretnénk, készséggel beinvitál bennünket az udvarra.
Nagy munkában vannak a feleségével, mondja, éppen a paladarabokat gyűjtögetik műanyagzsákokba a padláson, még most, július 16-án is, hetekkel a jégkatasztrófa után. Persze az elhúzódó munkán nincs mit csodálkozni, hiszen rengeteg a törmelék, ők meg csak ketten vannak a feleségével. A nyugdíjas kőműves aztán azt javasolja, hogy nézzünk körül mi magunk is padláson, győződjünk meg a saját szemünkkel arról, miféle rombolást képes véghezvinni az időjárás.
Mi így is teszünk, felhágunk a padlásra, s hamarosan bemutatkozhatunk Nagy Lajosnénak is. Az asszony először is arra figyelmeztet bennünket, hogy jól nézzük meg, hová lépünk, mert a sitt-tengerben rengeteg szeges léc is megbújik, úgyhogy vigyázni kell nagyon. Hát, látják, ezt tette velünk ez a jégverés, mondja aztán Nagy Lajosné, s egyszeriben, ha diszkréten, finoman is, de elsírja magát egy kicsit.
Tizenöt perces műsor
Mi jó darabig egyik lábunkról a másikra állunk, nem tudunk semmi okosat mondani, csak bámuljuk ezt a szedett-vedett padlást. Palamaradványok, szegekkel teli fadarabok mindenfelé, a tetőzet jobb oldalán végig fólia, a laikus is látja, hogy tetemes a kár.
Tizenöt perces műsor volt az egész, old egyszer csak egy kicsit a hangulaton Nagy Lajos. Abban biztos voltam, hogy jég lesz, de hogy tyúktojásnyi darabok esnek majd, azt nem gondoltam volna. Amikor vége lett, rögtön feljöttem a padlásra, és akkor szembesültem vele, hogy a tető nagy része odalett. Csak a puszta eget látta az ember, semmi mást.
A feleség eleinte csak bólogat a férje szavaira, aztán neki is megjön a szava. Félelmetes volt nagyon az a pár perc, mondja az asszony, a palák csak úgy repkedtek a levegőben. Én meg még egy darabig azt hittem, hogy denevérek…
Később a felújítást hozzuk szóba, amelynek zömét Nagy Lajos mint egykori kőműves maga szeretné elvégezni. A ház ugyan biztosítva volt, de a házaspár úgy kalkulál, hogy saját pénzre is szükség lesz a teljes renováláshoz. Csakis jóféle cserepet használok majd, mondja a házigazda, tudják, azt a fajtát, aminek ilyen dupla hulláma van. Nem akarok még egyszer így járni.
Kontárok és sztártetőfedők
Nagy Lajosék portájától nem messzire már nekiálltak a mesterek egy ugyancsak súlyosan megsérült ház megjavításának. A házbeliek közül senki sincs otthon, így hát csak a munkásokkal tudunk beszélgetni egy kicsit. Jó előre betáblázták magukat egész nyárra, mondja a sárvári csapat vezetője, úgyhogy új munkát nemigen vállalhatnak már. Ezt az épületet meg egy nyolcvanéves néni házát azonban valahogyan felvették még a listájukra, s nemsokára végeznek is mindkettővel.
Azt írják meg, hogy mi vagyunk a sztártetőfedők, rikkant közénk hirtelenül az egyik tréfás kedvű dolgozó. Hogyhogy?, rikkantunk vissza. Á, csak viccelnek a fiúk, legyint valahova a háta mögé a főnök. Tudják, az a helyzet, hogy a jégverés hírére rengeteg kontár jelent meg a faluban szerte az országból. Szórólapokon meg a fene tudja, hogy még hogyan hirdetik magukat, aztán olyan silány munkát végeznek, hogy na. A kisebb javításokért is szemtelenül nagy pénzeket kérnek el, úgyhogy jól meg kell gondolniuk a lakóknak, kit fogadnak fel. Azzal a főnök az utcára invitál bennünket, s legott rámutat egy-két - szerinte - hitvány munkára, mi meg okosan bólogatunk.
Markovics Mihályné házának teljes tetőzetét lerombolta a június 22-i vihar. A kár, az asszony számításai szerint, több millió forintra rúg, de egy kis öröm is akad azért a borzasztó ürömben. Egy ismerős vállalkozó ugyanis azonnal felajánlotta, hogy felújítja a tetőt, s mint láthatjuk, az emberei már neki is láttak a munkának. Markovics Mihályné azt mondja, valósággal belebetegedett a jégverésbe, biztos, hogy éveket öregedett az elmúlt hetekben. A veteményese egy része is elpusztult, de ezzel a kárral nem foglalkozott igazán, csak a tető járt a fejében szakadatlanul, semmi más.
Érdekes, emlékszik vissza elgondolkodva az asszony, hogy a vihar előtt nem sokkal itt gyűjtött a faluban az árvízkárosultak javára a Vöröskereszt. Adakoztam én is, hát hogyne adakoztam volna, de azt álmomban nem gondoltam volna, hogy hamarosan én is károsult leszek. Ráadásul nem is akármilyen károsult.
Elvert intézmények
Több jégverte portára már nem térünk be, mert hivatalában vár bennünket Fehér Ferenc polgármester, s mi nem szeretnénk elkésni a találkozóról. A polgármester legelőször is megerősíti azt gyanúnkat, hogy a település közintézményei sem menekültek meg a júniusi jégverés pusztításától. Bizony, azokat is elverte a jég egytől-egyig, az iskolákat ugyanúgy, mint az óvodát, vagy a művelődési házat. Éppen ezért nagyon itt volna már az ideje a felújítás megkezdésének.
A baj csak az, hogy igen nehéz megfelelő és megbízható tetőfedő cégeket találni, mert a többségüket, ha lehet ilyet mondani, elhappolták a károsult lakók, ráadásul alig akad közöttük olyan, amelynek van szabad kapacitása. Az épületek ennek ellenére természetesen fel lesznek újítva, oszlatja el ijedelmünket a polgármester, hiszen nemrégiben megegyezett már egy debreceni céggel, s több megyei vállalkozással is tárgyalásban áll.
S azok az emberek is számíthatnak Fehér Ferencre, akiknek az autóját rongálta meg súlyosan a jég. A polgármester ugyanis mint egykori kárszakértő - kapcsolatai révén - képes megfizethető árú alkatrészeket, lámpákat, tükröket, szélvédőket szerezni rászoruló falubelijeinek. S így is tesz, már több mint negyven forgalmi engedély másolatát őrzi otthon az íróasztala fiókjában.
Magától értetődően a kárt szenvedett házak tulajdonosai sem maradnak ki a sorból, nekik is segít az önkormányzat, amennyire csak futja az erejéből. A falu nemrég kapott például tizenkét raklapnyi tetőcserepet ingyen Budapestről, az önkormányzatnak csak a zsindelyeket szállító kamion fuvardíját kellett állnia. S ezekből a cserepekből bárki károsult részesülhet, egyedül a fuvardíj ráeső részét kell megtérítenie.
Lassan folydogáló ügyintézés
S az is való igaz, mondja Fehér Ferenc, hogy az önkormányzat elviteti minden lakó összegyűlt sittjét a megfelelő helyre. Bonyolult és nehéz munka lesz ez, hiszen utólag el kell majd számolniuk a biztosítótársaságokkal arról, hogy kitől mennyi szemetet szállítottak el, de ha egyszer vállalták a feladatot, akkor el is végzik, ha törik, ha szakad.
A polgármestertől persze azt is megkérdezzük, hogy adakoznak-e jólelkű emberek, filantróp cégek, vállalkozások, intézmények a károsultak javára. Vajon érkeznek-e a pénzek arra a számlára, amelyet az önkormányzat nyitott azért, hogy előmozdítsa a rászorulók megsegítését?
Fehér Ferenc azt mondja, fogalma sincs arról, hogy mennyi pénz gyűlt mostanáig össze, de egy biztos: minden fillérrel előbbre vannak. Ha százezer forint van a számlán, akkor annyit osztanak szét a rászorulók között, ha kétmillió, akkor meg annyit. Majd meglátják, hogyan alakulnak ezek a dolgok. Remélhetően azért valamelyest jobban, mint a felújítások, mert azok haladhatnának egy kicsit gördülékenyebben is, osztja meg velünk cseppet borús véleményét a polgármester.
Arra számított, mondja Fehér Ferenc, hogy a biztosítótársaságok malmai döcögősen őrölnek majd, hogy harcolni is kell velük, s hogy az emberek egy részének gyenge anyagi helyzete némileg hátráltatja majd a munkákat, de azt nem gondolta volna, hogy ilyen lassacskán folydogál majd az ügyek intézése. De azért reménykedik, bízik benne, hogy mire beköszönt a tél, minden kárt szenvedett háznak cserépből lesz a teteje. Nem fóliából.
(Az önkormányzat a helyi Rum és Vidéke Takarékszövetkezetnél nyitotta a rászorulók negsegítését szolgáló számlát "Jégkár esemény" néven. A számla száma: 72700112-30220593-00000000)