Ipkovich György 1954. március 17-én született Szombathelyen, akárhogyan is számoljuk, ez éppen 60 éve történt. A fiatal Ipkovich a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, az ELTÉ-n szerzett jogi diplomát. 1979-től gyakornok majd ügyész a Vas megyei főügyészségen, 1990-től jogtanácsos, majd ügyvéd. Foglalkozott a sajtóval is, na, nem, mint ügyész, hanem mint ügyvéd, jó ideig a megyei napilap ügyvédje volt.
1990-ben városi képviselőnek választották, nem sokkal előtte lépett be az MSZP-be - családi indentitása édesapja révén eleve baloldali volt -, azóta is a párt tagja. Ahogyan néha mondja, nem szokása ideológiát és pártot cserélni. Egy szem MSZP-sként a közgyűlés első ciklusában ő volt mindenért a bűnbak, minden képviselő rajta akarta leverni a rendszerváltás előtti időszakot.
Igaz, akkoriban még más idők jártak. Ezt illusztrálja a fenti kép is. 2002 májusában, még Szabó Gábor polgármestersége idején, a közgyűlés tagjai együtt avatták fel az újjáépített Tófürdőt. Ipkovich Hendével és a Fidesz-frakció tagjaival boldog egyetértésben pezsgőzik a vízben.
2002-ben polgármesterré választották, Szabó Gábort és a Prugberger Emilt győzte le. 2006-ban megismételte a győzelmet, akkor Molnár Miklós ellen, 2010-ben aztán Puskás Tivadartól vereséget szenvedett. A Városházáról minden különösebb érzelmi megnyilvánulás nélkül távozott, nem volt napokig tartó búcsúzkodás egykori munkatársaitól.
2005-ben, ciklus közben került az Országgyűlésbe listáról, 2006-ban és 2010-ben szintén listáról szerzett parlamenti mandátumot. Mindkétszer indult egyéniben is, Puskás Tivadarral szemben.
Sokan tudják róla, hogy tagja a Savaria Legiónak, polgármesteri ideje alatt sem a bigán vonult fel a Savaria Karneválon, hanem légióstársai körében. Pihenésként pedig irány a természet, egy vasi tó partján van hétvégi háza, ahol még - biztos, mi biztos - térerő sincs. Vonalas számát pedig csak a nagyon közeli barátok ismerik.
Nagy kutyabarát, jelenleg két németjuhász gazdája, szabadidejében felesége kis piros Suzukijával lehet a városban látni. Hétvégenként valamelyik élelmiszerboltban tolja kosarát, kezében a felesége által írt listával. Egyszem leányát pedig tipikus lányos apukaként imádja.
Ipi-apó, ahogy néhányan becézik, állítólag nyugodt ember, de azért jobb tőle nem kapni egy-egy dühösebb telefont. Mindig hangsúlyozta, nem a konfliktusok, hanem a kompromisszumok embere. A harciaskodást szerencséjére másokra hagyhatja. Már csak azért is, mert alapjában kimaradt az adok-kapokból: munkájába és magánéletébe nem tudtak igazán belekötni.
Országgyűlési képviselőként rendre kap országos, elsősorban pártépítési feladatokat pártjától, de rendszeresen megjelenik a városi közgyűlés ülésein, és a városi rendezvényeken, nélküle nincs premier a Weöres Sándor Színházban. (A Fő tér újjáépítése mellett talán a színház létrehozására a legbüszkébb.) Ennek ellenére viszonylag nagy csend volt körülötte az elmúlt egy évben. Egészen az elmúlt hónapokig.
Ipkovich néhány hét múlva biztosan búcsúzik a parlamenttől, egyéniben nem indul, és nincs rajta pártja listáján sem, de erős a gyanú, hogy ismét a polgármesteri székért száll harcba. Ráadásul valószínűleg ismét Puskás Tivadarral szemben. A légiós és az orvos. A nagy küzdelem folytatódik.
