Több karton tej előtt nagyméretű lapon tájékoztatnak arról a hipermarketben, hogy ez a tej akciós áron húsz forinttal olcsóbb. Akkor ér a meglepetés, amikor a pénztárnál az eredeti áron kell fizetnem. Mikor szóvá teszem, hogy ez akciós, a pénztáros csak annyit mond: nekem ezt jelzi a gép, de panaszt tehet a vevőszolgálati pultnál.
Bár bosszankodom, de nem teszek panaszt. Sorba állni, megvárni, míg megnézik, hogy igazam van-e, az adminisztrációs munka, nem éri meg azt a húszast. Minden bizonnyal tízből kilenc vásárló így gondolkodik. Persze, más lenne a helyzet több tej vásárlása esetén.
Rosszkor, rossz helyen
Néhány nap múlva ugyanebben az áruházban hasonlóan jártam a kenyérrel. Olyan kenyér elé tették az akciós árcédulát, amelynek a közelében sem volt másféle, a pénztárig azonban ez is az eredeti árra drágult. Ekkor azt a magyarázatot kaptam, hogy vagy rossz helyre került az akciós tájékoztató, vagy elfelejtették bevonni. S, akkor most mi van?
Egyik ismerősöm jó nevű illatszerboltban vásárolt csökkentett áron kínált tusfürdőt, amelyet – már nem is meglepő – a pénztárnál eredeti áron számoltak. Reklamációjára a pénztáros helyszíni szemlét tartott, majd meglepődve állapította meg, hogy a vevőnek igaza van. Persze, ha valaki több árucikket is vásárol, nem biztos, hogy észreveszi, hogy a leárazottért is eredeti árat fizetett. Nem rossz módszer.
Nap, mint nap éri bosszúság a gyanútlan vásárlót az ártájékoztatással. Nem ritka, hogy egyszerűen hiányzik az adott termék árcédulája, máskor kutakodni kell utána, aztán egy másik terméknél található meg. Olyan is van, hogy két különböző termék összekeveredik a polcon, s csak egy ár szerepel előttük. A pénztárnál persze más-más árat kell fizetni. A vásárlónak pedig GPS kell ahhoz, hogy találjon egy eladót, aki majd tájékoztatja, ha valamit keres, vagy valamit nem ért. Mert gyakran hangzik el, hogy nem hozzám tartozik, én más részlegen dolgozom. Akihez meg tartozna, az nem található.
Az egyik nagyáruházban olyan kis számokkal jelzik a termék bruttó árát, hogy annak kiolvasásához nem szemüveg, hanem erős nagyító vagy mikroszkóp kellene. Előfordult szupermarketben, hogy a leértékelést jelző táblácskán a különböző töltelékű kis tésztaszeleteknél sajtos felirat volt olvasható. Az igazi meglepetés csak akkor érte a vásárlót, amikor kilépve a boltból a formára hasonló termékbe beleharapott, s csodák csodája a sajtos töltelékű tésztából gyrosos töltelékű lett. Igaz, leértékelve. Kár, hogy az illető nem szerette a gyrost.
Ki a felelős?
A pénztáraknál nemes egyszerűséggel lezárják az árvitákat. Ha drágábban nem kell, hagyja ott a kedves vásárló, vagy – ha van – menjen panaszkodni a vevőszolgálati pulthoz. A kedves vásárló pedig azon gondolkodik, hogy nem lenne-e egyszerűbb és kellemesebb, ha megfelelő és megbízható volna az ártájékoztatás?
Az egy-két személyes boltoknál még elfogadható, hogy nem tudnak mindenre odafigyelni, nem jut idő és energia mindent ellenőrizni, és becsúszhat hiba. De a szupermarketekben, hipermarketekben, nagyobb üzletekben, ahol sokan dolgoznak, kellene, hogy legyen felelős (felelősök), aki naponta ellenőrzi, hogy az árcédulák minden árucikknél megvannak, megfelelő helyen vannak, és csak azok az akciós cédulák maradtak kinn, amik még érvényesek.
Az igazán érthetetlen az, hogy ha az átlagvásárló gyakorta találkozik megtévesztő, helytelen, bosszantó ártájékoztatással, akkor a fogyasztóvédelemmel foglalkozónak miért nem tűnik fel vásárlásai során, miért nem kezdeményez hivatalos eljárást, indokolt esetben büntetés terhe mellett. Vagy a fogyasztóvédők nem járnak vásárolni? Persze jobb a békesség.
