Mire ezt a cikket olvassák, már eldőlt, hogy az egykori Csehszlovákia melyik tagja játszhat tovább, és melyik csomagolhat szégyenkezve. Mégis azt gondolom, érdemes elolvasni egy ilyen megkésett helyszíni tudósítást is. Mindenek előtt: Csehországban a cseh-szlovák párbajoknak mindig kiemelt szerepe van, így egy ilyen meccs előtt az az első kérdés, hová menjen az ember szurkolni.
Három lehetőség adódik: otthon maradni és kényelmesen bontogatni egymás után a pilzeniket, beülni valamelyik kiskocsmába (természetesen ilyenkor legalább egy héttel előtte helyet kell foglalni, vagy ismerni kell a tulajt, aki szorít egy helyet a sarokban), esetleg a köztereken elhelyezett kivetítőkön követni az eseményeket. Én a másodikat választottam.
A kocsma tele van, és a vendégeknél talán csak a csapos izgul jobban, mert nála a szívügy mellett pénztárca-kérdés is a mérkőzés. Ha a csehek lövik a gólokat, akkor jönnek a rövidek is, dagad a buksza. Ha a szlovákok, akkor csak a sörök fogynak, és az utolsó harmad után mindenki azonnal távozik. Következzék hát a tudósítás, három részben, elmélkedő szünetekkel.
Hát ez elég simán indul, 8 perc alatt 2:0 a cseheknek. A kocsma ujjong, a második gól után még a pesszimistábbak is önfeledten csapkodják az asztalt. A csapos már fordul is az első kör becherovkákkal és fernetekkel. Aztán egy kis pihenő, egy meglehetősen alaptalan Jágr-kiállítás, de mindez sem menti meg a szlovákokat a harmadik góltól. A kapura lövések aránya 14:6. A csehek nyugodtan játszanak az utolsó percekben, még pár laza hiba is belefér.
Vége az első harmadnak (Gólok: 7. Hemský, 8. Červenka, 18. Krejčí). A kocsma tapsviharban tör ki, de még óvatosak, hiszen hátra van 40 perc tiszta játékidő. A tévében éppen a múlt héten vetítettek egy filmet, amelyben a jégkorong különleges szerepét elemezték a csehszlovákok illetve a csehek életében. A sportsikerek mindig többet jelentenek önmaguknál egy nemzet életében, és ha fociról vagy hokiról van szó, akkor ez a jelentőség még nagyobb. Szélsőséges esetekben rövidtávon meghatározhatja az adott nemzet karakterét, hangulatát, mindennapi életét is. Mi, magyarok már nagyon régen nem éltünk át ilyet, már csak nagyon kevesen emlékezhetnek személyesen az egykori foci-aranykorra.
Nos, a csehek szerencsésebbek. A cseh hoki története mindig szorosan összeforrott az országéval. Emlékezzünk csak az 1968-as megszállást követő csehszlovák-szovjet találkozókra, melyek során kétszer is a csehszlovákok nyertek. Igaz, világbajnokok nem lettek, de ez akkor senkit sem érdekelt: 1969. március 28-án tízezrek ünnepelték kedvenceik 4:3-as győzelmét a „megszállók” felett! Akkoriban minden hasonló találkozó élet-halál kérdés volt, és tudta mindenki, hogy a fiúk helyettük játszanak, hogy ez az egyetlen hely és mód, ahol visszafizethetnek a megaláztatásokért és sérelmekért.
De máris kezdődik a második harmad! Mindenki szlovák támadásokra számít, de a kapuralövések nagyjából kiegyenlítettek. Helyzet itt, helyzet ott, Hemský majdnem berámolja a negyediket. Az első emberelőny megint a cseheké, ezúttal kihasználatlan marad. A kapuralövések aránya némileg javult a szlovákok szempontjából, 16:9 a cseheknek. De a szlovákok nem találnak igazán magukra, egyre többet szabálytalankodnak, a csehek pedig biztosan védekeznek.
Aztán mégiscsak úgy tűnt, hogy érik egy szlovák gól, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, elég volt egy apró hiba és máris a hálóban a csehek negyedik gólja, talán a legszebb az eddigiek közül. Egy perccel a harmad vége előtt aztán zavar a cseh védelemben, és a szlovákok is betalálnak Plekanec kapujába. Ez a játékrész tehát döntetlennel végződött.
Szünet. 1996-ban kerültem ki Prágába, és rögtön egy foci-EB ezüst meg egy hoki-arany önfeledt ünneplésének lehettem tanúja. És a lényeg csak ezután jött: az 1998-as naganói olimpiai aranyérem! Azóta az önálló Cseh Köztársaság polgárai számára a hokisok amolyan félisten-szerepet töltenek be. Pszichológusok már arról beszélnek, hogy a dolog kezd károssá válni, hogy a cseh polgárok ellustulnak, hogy a mindenki számára fontos boldogság és elégedettség-érzést úgyis megkapják minden esztendő májusában.
Tény, hogy a lényegében ateista csehek számára a hoki valamilyen értelemben valláspótléknak számít. A fiúkat szentekként emlegetik, Nagano idején „Hasek nem ember, Hasek isten” feliratú pólókban járkáltak a szurkolók, és a gólöröm során térdre borultak a vászon vagy a képernyő előtt. Hogy mindez káros, azt nem mondanám: bárcsak mi is átélhetnénk valami hasonlót a magyar sportéletben. Mert az minden bizonnyal hasznos lenne, ha a “Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” visszatérne a politikából eredeti helyére, a sportba.
Az utolsó harmad szlovák támadásokkal indul, ami nem csoda, hiszen nincs több esélyük, mint ez a húsz perc, és legalább három gólt kell lőniük ahhoz, hogy ne kelljen hazautazniuk. Öt perc elteltével a kapura lövések aránya már csaknem egyenlő, de a cseh kapus és a védők jól teljesítenek. És volt egy kapufa is, de ezt a csehek lőtték. Ám a szlovák fölény végül beérik, és Hossa második gólját lövi a meccsen!
Amit most játszanak a csehek, az biztosan nem lesz elég az amerikaiak ellen. És bent van a harmadik is a szlovákoknak! Négygólos vezetést így veszni hagyni, ez ritkán marad büntetlenül. És már a kapura lövésben is Szlovákia vezet. Még hét perc, és a csehek valahogy képtelenek azt játszani, amit az első harmadban. Nehéz megmondani, hogy ők fáradtak el, vagy a szlovákok javultak ennyit. Az utolsó öt perc. A szlovákok remekül védekeznek, veszélyes ellentámadásokkal. Talán mégsem blöffölt a szlovákok edzője, a nem mellesleg cseh Vujtek: a meccs előtt azt mondta, hogy jól ismeri a csehek játékát, és a mérkőzés lefújásáig nem kell temetni az esélyt a továbbjutásra.
Az utolsó percek őrületes iramban telnek, elsősorban szlovák támadásokkal, de volt egy cseh kapufa is. Az utolsó percben még kiállítják a szlovák Meszarost, ilyenkor ez csak valóban megérdemelten történik. És megvan a büntetés is: a cseh Plekanec éppen fél perccel a vége előtt simán betalál az immár üresen álló szlovák kapuba!
Vége. Éppen ez volt az eredmény 2000-ben is, a németországi világbajnokságon. Akkor a csehek nyertek a döntőben az oroszok ellen, 2:1-re. Most nem tippelnék hasonló cseh sikert, de a hokiban minden megtörténhet…
Az eddigi cseh-szlovák tétmeccsek eredményei:
VB 1998 Česko 1:0 Slovensko
VB 1999 Česko 8:2 Slovensko
VB 2000 Česko 6:2 Slovensko
VB 2000 Česko 5:3 Slovensko
VB 2001 Česko 2:0 Slovensko
VB 2003 Česko 3:3 Slovensko
VB 2003 Česko 2:4 Slovensko
VB 2005 Česko 5:1 Slovensko
O 2006 Česko 3:1 Slovensko
VB 2007 Česko 2:3 Slovensko
VB 2009 Česko 8:0 Slovensko
O 2010 Česko 3:1 Slovensko
VB 2011 Česko 3:2 Slovensko
VB 2012 Česko 1:3 Slovensko
VB 2014 Česko 5:3 Slovensko
