Amikor fölhívtam Hajas Csabát, hogy beszélgessünk a Falcóban végzett munkájáról, ami voltaképp az ő személyes életútja is, kerestem volna a kiinduló és igazodó pontot, amit ő szó nélkül megtalált. Így adódott, hogy meg sem kellett kérdezni, hol kezdődött minden, mert a válasz érdeklődés nélkül érkezett.
Azt hiszem, a ’92-es barcelonai olimpia mindenkinek mérföldkő volt, aki a kosárlabdát szerette és figyelemmel kísérte.
Ekkor történt a Dream Team (az első olyan USA válogatott, amelyben NBA sztárok szerepeltek, a szerk.) színre lépése, amikor megmutatkoztak a rajtuk kívül álló világnak.
Így van. Arra azért az egész világ fölkapta a fejét, amikor azok a játékosok megjelentek iszonyat fizikummal, amit akkor a honi kosárlabdában nem nagyon tapasztalhattunk. Itt kezdődött, hogy ezen kezdtem gondolkozni, hogy te úristen, ezek a játékosok olyan erővel, gyorsasággal és állóképességgel rendelkeznek, amit valahogy jó lenne ide is átültetni. És ekkor, ’93-ban volt az életemben egy válaszút, hogy mi legyek.
Ha nagy leszel?
Pontosan.
Emlékeim szerint Kőszegen ekkor már volt egy konditermed.
Még nem. Ekkor csak az igény fogalmazódott meg bennem, hogy kellene. De kosárlabdára kivetítve, mit mondtak akkor a kosárlabdaedzők? Ne súlyzózzál, mert elviszi a finom mozgásodat. Tudjuk, azóta pedig még jobban, hogy ez nem egészen így van. De az igény, hogy az álmaimhoz vagy a céljaimhoz kellene egy terem, ekkor fogalmazódott meg.
Kőszegen éltem, így ’94-ben meg is nyitottam ott a konditermet, s mivel már akkor Falco meccsekre jártam, azon nyomban megkerestem a Gráczer Gyurit (a Falco ügyvezetője, a szerk.), aki tárt karokkal fogadott engem, sőt, óriási szerencsémre akkor a vezetőedző dr. Hajnal László volt, aki szintén támogatott, és a Falco első idegenbeli alapozása ekkor történt, és Kőszegen.
Ott volt a terem, az erdei futópálya, ez mind oké volt, csak egy szállást kellett keresni ott. Persze az is közrejátszott, hogy a 90-es évekhez képest szokatlan módon, amikor az összes konditerem valami pincében volt, az enyém egy vadonatúj épületben, új gépekkel. Ehhez jött Kőszeg adottsága a jó levegőjével, tehát a terep ideális volt. Így kezdődött a kapcsolatunk. Ennek jövőre harminc éve lesz.
Az utóbbi években azonban már a szombathelyi Öntödében „kínoztad” a játékosokat.
Mert a kőszegi terem olyan jól sikerült, hogy az öntödések megkerestek, egy sportcentrumot szeretnének létrehozni, fallabdával, aerobic-kal és konditeremmel, a konditerem kialakítását és üzemeltetését viszont rám bízták.
Itt azért álljunk meg egy kicsit, mert te eredetileg a Savaria szakközépben végeztél. Mit is?
Autószerelő vagyok. Illetve hát, voltam, mint látszik.
És ZIL-sofőr, ahogyan emlékszünk a régi jó VASÉP-re és rád.
Az is.
De hogyan képezted át magad?
A legelején autodidakta módon. Az induláskor megkerestem a testépítőket, Mészáros Tibit, aki erőemelő volt. Az alapokat így sajátítottam el. Aztán beiratkoztam a testnevelési főiskolára (akkor még az volt), és elvégeztem a testépítő-fitness sportedzői szakot. Akkor kimondott kosárlabda erőnléti edző szak nem volt.
De három évvel ezelőtt indított az MKOSZ már egy speciális képzést, el is végeztem ezt is. Ez kifejezetten a kosárlabda erőnléti edzőségről szól. De ezt is alázattal kell csinálni, nem úgy mentem oda, na, én ezt tudom. És még ma is nagyon sokat tanulok a kollégámtól (Dr. Laki Ádám, a szerk.)
Folyamatosan tanulsz?
Hogyne. Amióta az orvostudomány becsatlakozott, új dolgok kerültek felszínre, itt van már a táplálkozástudomány is, amióta ezek mind beléptek, sokkal jobban tudjuk, mit kell csinálni, hogyan kell étkezni, és így tovább. De erről nekem is kellenek ismeretek. Tehát tanulni kell.
Azért térjünk vissza konkrétan a Falcóhoz és az emberekhez. Milyen viszonyban vagy a játékosokkal, mert azt senki nem szereti, ha megkínozzák.
Minden edző rájön egy idő után, hogy egy csapatban kell főnök, nincs demokrácia. Ha a konditerembe bejönnek, akkor én és a kollégám mondjuk meg, hogy mit végezzenek. De feljebb van a másodedző, és a piramis csúcsán a vezetőedző. Ő fogja össze az egészet. Mi elvégezzük a nagyon fontos alapfeladatokat. Mert, ha nincs erőnléted, akkor bármilyen taktikád lehet, de nem fog működni.
A játékos oldaláról: sok én van egy csapatban, ezért ő, ők is tudják, mi az, ami nekik fontos, hogy év közben ne legyen se alul-, se túledzett, mert mindkettő sérüléshez vezet. Ideális fizikai állapotban kell lennie, hogy ki tudja magából hozni a maximumot.
Nekem a játékos nagyon fontos, ha idejött a mi klubunkhoz. Lényeges, hogy itt adja ki magából a maximumot, de, ha innen elmegy, azért is felelősséggel vagyok, hogy megfelelően folytatódhasson a pályafutása. A klub érdeke, hogy a maximumot hozza ki a játékosból, de, ha ő nem érzi magát száz százalékosnak, akkor nagyon figyelnünk kell rá. Minden edző rémálma a sérülés. Ha megtörténik, az már a ténykedésünk határán kívül van.
Az eltelt harminc év alatt, főleg az elején, gondolom, tanulni kellett ezeket a viszonyokat, a terheléseket. Mennyit fejlődött a metodika, amivel dolgoztatod a játékosokat. Régebben a bajnokság elején volt egy óriási alapozás, amiből év közben élt az ember. De most már a bajnokság alatt is kell terhelni a játékost.
Így van. Na most, emlékszünk, ha mondhatom azt, a ti időtökben hetven százalék volt az ügyesség, harminc a fizikum. Most ez megfordult. Ma harminc százalék az ügyesség, de ez így kimondva mégsem igaz, mert látjuk, mit tudnak a labdával.
Viszont csak akkor tud ügyes lenni, ha van hozzá ereje. Ha összeesik, hiába zseni.
Pontosan. Ez régen is így volt, csak akkor, ha tudtad, akkor úgymond lassítottad a játékot. Erre ma egyáltalán nincs lehetőség, ez megengedhetetlen. Minden megváltozott, felgyorsult, és mindent mérünk meg dokumentálunk. Most képzeld el, hogy a meccsen a fele közepes iramú, a másik felében maximumot kell adni, de rövid távon, és négy negyeden keresztül. Tehát nem kell kimennünk tíz kilométereket futni. A kosárlabdában az első két lépés a fontos, és annak kell nagyon gyorsnak lenni a negyvenedik percben is. A robbanékonyság a lényeg.
Mi annak idején az alapozást tizenkét perc futással kezdtük.
A klasszikus Cooper-teszt.
Az. Ez ma már nincs is?
Ma már mindent labdával, bent a teremben végzünk. Az atlétikai pályára nem megyünk ki, inkább mindent a teremben oldunk meg polar övvel, így tudjuk folyamatosan kontrollálni a játékos testének működését.
Hogy mivel?
Polar öv. Ez egy GPS rendszer, ami a futás mennyiségétől kezdve a szívritmusig mindent mér, mutatja mikor lazsálsz, mikor dolgozol. Mi mindezt látjuk egy laptopon, ezen nézzük, ki hogyan dolgozik, mondhatjuk neki, vegyél vissza, ha túlpörög, illetve, hogy jobban tegye oda magát. Mert a megfelelő munka-pulzustartományban kell maradni az ideális eredményhez.
Hány játékos volt a kezed alatt a három évtized alatt, illetve akadtak-e kezelhetetlenek vagy épp kezesbárányok?
Kezelhetetlen soha, de sztorik voltak. Kálmán Laci mellett szó nélkül elmenni nem lehet. Ő egy külön világ volt, annak idején még futottunk kint, egyhuszas időköröket, itt mindig a Laci volt az első, a második pedig abban az időben a Pankár Tibi és a Branislav Dzunics. Ők ketten egymás között lemeccselték a második helyet, mert csak azért mehettek. Lacika ment elől, de nem azért, mert ő volt a csapatkapitány, hanem egyszerűen elnyűhetetlen fizikuma volt.
Amikor jöttek a fiatalok, a tizennyolc éves gyerekek, állandóan ott cikiztem őket, hogy nem igaz, mindig lefut titeket ez az „öreg”, vékony cingár gyerek. Mondtam a fiataloknak, nyomjátok le legalább egy körben, de bejöttek piros fejjel, hogy nem megy. Túl gyors.
Nekem a délutáni edzésen, ha nincs valami különös eset, dolgom nincs, de a Lacika miatt egyszerűen ott ragadtam nagyon sokszor ámulva, milyen iramot diktál. A Pankár Tibi mondta, hogy a Lacika edzésen is folyamatosan klasszis szinten játszik. Persze mondják, soha nem próbálta ki magát nemzetközi szinten, de nem árt tudni, nagyon sok magyar csapat direkt igazolt játékosokat csak az ő védésére. De mindenkiből hülyét csinált.
Azt mondtad az elején, hogy a Dream Team volt a kiinduló pont a szakmádban. De abban az időben az NBA-ban az volt a divat – lásd, mondjuk Toni Kukoc -, hogy telepakolták izommal az embereket. Kukoc is pálcikaként ment ki, és két év múlva volt rajta plusz húsz kiló izom. Ma már nem ennyire ez a trend.
Erre is a Kálmán Lacit tudom példának mondani. Amikor jött az ukáz, hogy legyen rajta plusz öt kiló izom. Rátettünk hármat, de akkor mondta nekem, hogy te, Csabi, nem érzem magam komfortosnak, nem tudom azt a fordulást csinálni, ami eddig ment.
Lelassult egészen egyszerűen, ezért vissza kellett fordítanunk mindent, hogy ugyanolyan könnyen menjen az elindulás és a megállás, mert ez is nagyon fontos a kosárlabdában. De mondhatnám Arnas Kazlauskast is, aki bajnok lett velünk. Azt a csapatot egyszerre szétkapták, ő Franciaországba igazolt. Amikor visszajött, gyönyörűen izmos volt, száz kilókat nyomott, de mintha a régi önmagának a lassított felvétele lett volna.
Azért, mert van a gyors-, és a lassú reagálású izom. A gyorsból tudok lassút csinálni, fordítva viszont ez nem megy. Az Arnas a gyors izmaiból lassút csinált, amit vissza kellett állítani. Kukocra visszatérve, az NBA megteheti, hogy nyolc hónapig nem játszatja, aztán utána előjön, mint egy Michelin-baba, ami vagy jó neki, vagy nem.
Ezekből az látszik, hogy ez a munka, amit a játékosokkal végzel, ma már teljesen egyénre szabott.
Most jövök épp erőfelmérésről, a kollégám az agilityt mérte…
Ezt azért fordítsuk le.
A kosárlabdában az agility a mozgékonyság, fürgeség, reakcióidő, koordináció. De ma néztük még a súlypontemelkedést, a helyből távolugrást, a konditeremben az alapgyakorlatokat, a fekvenyomást, a hátizmot, guggolást, hogy ebből mennyit tud most épp. Ezt dokumentáljuk, és szezon közben ennek az ötven, hetven, némely esetben a nyolcvan százalékával dolgozunk.
De vannak új gyakorlatok, amik a dobást segítik, az elemelések, lökések, mint amit a súlyemelőknél látsz. Ezek mind a mély hátizom, derék, törzs erősítésre szolgálnak. De van sztori erről is. Tavaly a Zach Brown megkérdezte dr. Laki Ádám kollégámat, az agility teszten mi volt a legjobb idő. Lazán odaállt, és megcsinálta az egészet, mindenben ő volt a legjobb.
Erre mondta Ádám, ezt elrontani nem akarjuk, ezt kell megtartanunk. De régebben volt a Timberlake, aki úgy jött ide, hogy semmit sem csinált abból a fizikai edzésből, ami nálunk folyik. Mondta, hogy ő nem így szokott edzeni, ehhez képest nyomott száznegyven kilót. Nála azt kellett tenni, hogy amit eddig csinált, azt folytassa, mert rettentően rendben volt a gyerek.
Onnan jössz épp, s ha nem titok, mondd el, hogyan néz ki az idei csapat az első felmérések után.
Még nincs mindenki itt. A válogatottak majd később jönnek, ezután kezdődik majd az igazi munka.
De volt, aki nyáron is dogozott, Tanoh Dez András egyhónapos egyéni képzésen volt Németországban, azt hiszem.
Ezt nem csak nyáron csinálják, rendszeresen ott maradnak a csarnokban a hivatalos edzések után is. De talán meg is van az eredménye.
Milyen lesz az idei csapat?
Azt nem tudom – de jó -, azt viszont igen, hogy az erővel és állóképességgel gond nem lesz. Ez már most is látszik. Épp Tanoh Dezt említetted, aki nem tűnik egy kigyúrt játékosnak, de száz kilót nyomott például. Kilencvenötöt húzott hátizomra, és százharmincöt kilóval guggolt. (Ezek az egyszeri maximumok, a csúcsteljesítmény.)
A régiekkel meg azért jó nekünk, mert mindent dokumentáltunk, és tudjuk, idén milyen állapotban vannak tavalyhoz képest, és év közben is csak csinálunk egy tesztet, és tudjuk, rendben vannak-e, vagy mit kell velük dolgozni vagy alkalmasint pihentetni. Az már közkeletű velünk kapcsolatban az ellenfeleknél, abban nem bízhatnak, hogy a Falco elfárad.
Minden meccset látok, és azt tapasztalom, hogyha szorosabb is, de a harmadik negyed végén, a negyedik elején csak-csak sikerül a legtöbb ellenfelet fizikailag felőrölni.
Most az Alba elleni itthoni ötödik meccsen én is azt láttam már a meccs elején – bár az szubjektív, és lehet, magam felé csalok -, de azt vettem észre, hogy lomhábbak a fehérvári játékosok. Pedig ugyanazt a sorozatterhelést kapják.
Ennyi?
Több azért. Egy játékosnál első a mentális képesség, ez mindennek az alapja, a második a táplálékkiegészítők, aztán az étkezés, itt jövünk mi. A játékos tudja, mit akar, a testét feltöltötte tápanyaggal és vitaminokkal, ásványi anyagokkal. Itt jön a fizikai edzés, és a legteteje, amikor a vezetőedző a csapatot összerakja.
Milyen lesz az összerakott csapat idén?
A cél egyértelmű most már, és nem is kell kimondani. De nagyon az elején vagyunk. Erősebbek vagyunk, mint tavaly, akkor hat játékost kellett pótolni, idén sokkal egyszerűbb a dolog, csak tovább kellett építkezni. Ha igazi csapat leszünk, akkor semmi problémánk nem lesz.
