A Szombathelyi Állatkórház szemész állatorvosával, Dr. Benkő Istvánnal beszélgettünk arról, miért választotta az állatorvosi hivatást, hogyan talált rá a szemészetre, milyen út vezetett Szombathelyig, és milyen szembetegségekkel találkoznak leggyakrabban a rendelőben. Arról is mesélt, hogyan élik meg mindezt az állatok – és mit jelent a gazdik felelőssége egy-egy nehezebb helyzetben.
Mikor döntötted el, hogy állatorvos szeretnél lenni, és hogyan jött az, hogy ezen belül az állatok szemével foglalkozz?
Ez a kettő nem egyszerre alakult ki. Az, hogy állatorvos legyek – vagyis hogy megpróbál-jak bejutni az állatorvosi egyetemre – nagyjából a 11. osztály környékén fogalmazódott meg ben-nem. Mindig szerettem az állatvilágot és a természetet, érdekelt a biológia, de sokáig azt gondoltam, hogy kevés esélyem van a felvételire, ezért először nem is próbálkoztam. Végül mégis úgy döntöt-tem, hogy nekivágok: nem elsőre, hanem másodszorra sikerült bejutnom.
Nem az a klasszikus „gyerekkorom óta tudtam” típusú elhivatottság volt ez, de az irány egyértelműen megvolt. Az állatok és a természet szeretete végigkísért.
A szemészet már az egyetemi évek alatt kezdett igazán érdekelni. Az anatómia, a szövettan és az élettan órákon is különösen izgalmasnak találtam, később pedig szemészeti szakrendelésekre is bejártam. Az állatorvosi szemészetet azért szeretem, mert a szem rendkívül komplex, összetett szerv, ugyanakkor nagyon látványos, izgalmas elváltozásokkal találkozik benne az ember.
A diplomaszerzés után azonban 6–8 évig nem igazán volt lehetőségem arra, hogy ebben a szakterületben elmélyüljek. Később külföldön elvégeztem egy posztgraduális képzést, amely erős szakmai alapot adott, és egy kizárólag szemészettel foglalkozó referenciaklinikán csaknem egy évig gyakornokként is dolgoztam.
Ezt követően hazatértem, egy ideig még általános állatorvosként tevékenykedtem, majd először heti egy napot kaptam egy budapesti szemészeti praxisban, később pedig teljes állásban is ott dolgoztam. Másfél év alatt rengeteg gyakorlati tapasztalatot szereztem, végül két éve kerültem a mostani munkahelyemre.
Miért éppen Szombathelyen dolgozol?
Elsősorban a barátnőm miatt költöztem vissza Győrbe. Itt nem volt olyan szemészeti pra-xis, amely teljes állást biztosított volna, én pedig továbbra is kizárólag szemészettel szerettem volna foglalkozni.
Ezért kerestem mellé más lehetőséget, így találtam rá a Szombathelyi Állatkórházra. Bár nem túl közeli, a távolság még vállalható: hetente két-három alkalommal ingázom.
Jársz továbbképzésekre?
Igen, szerencsére sok lehetőségem van rá. A Szombathelyi Állatkórház nagyon támogatja a továbbképzéseket, konferenciákat és a fejlesztéseket is. Ez nagy szerencse.
Mik a fő különbségek az emberi és az állati szem között?
Nagyon más a problémák megélése: az emberek érzékenyebbek, hamarabb észreveszik a tüneteket, és el is tudják mondani, mit éreznek. Az állatok csak a viselkedésükkel jeleznek, ezért sok múlik a gazdák figyelmén.
Anatómiai különbség is van: kutyáknál/macskáknál a látás nem elsődleges érzékszerv, mint nálunk. Mi vizuális lények vagyunk, ők kevésbé. Ezért a vakságot is könnyebben viselik. Vak állatok is teljes, boldog életet tudnak élni.
Ezért fontos megérteni, hogy egy már nem látó szem eltávolítása sokszor nem tragédia az állatnak — inkább a gazdiknak. Amikor a szem már fájdalmat vagy veszélyt jelent (pl. daganat miatt), akkor az eltávolítás életminőség-javító.
Az állatok szemészeti műtétei csak altatásban végezhetőek. Ellentétben az emberekkel, ahol sok beavatkozás, akár egy szürkehályog műtét is elvégezhető ébren. Emellett a kutyák szeme érzékenyebben reagál a beavatkozásra.
Továbbá: a kutyák/macskák általában kevésbé látnak élesen, a színeket sem olyan jól érzékelik, viszont sötétben jobban látnak és a mozgást is jobban érzékelik. Gyakran nagyobb az állatok látótere, különösen a „zsákmányállatoké”. A szemfenéken például kutyákban, macskákban gyakran van egy fényvisszaverő réteg (tapetum lucidum), ennek a pontos szerepe nem teljesen tisztázott, de látványos jelenség. Amikor vizsgálat során belevilágítunk az állat szemébe, akkor láthatjuk ennek a színes reflexióját. Érdekesség azonban, hogy ez nem minden kutyánál van meg.
Melyek a leggyakoribb szembetegségek kutyáknál és macskáknál?
Nagyon sokféle van, de a legfontosabbak:
Mi a leggyakoribb eset, amivel hozzád fordulnak?
Leginkább talán a szemfelszíni betegségek:
Gondolom, hogy azért is, mert a betegek jelentős része a nagy népszerűségnek örvendő és olyan sok egészségügyi problémától szenvedő brachycephal, vagyis rövidorrú kutya.
Emellett sok zöldhályogos beteg érkezik, ahol nagyon fontos a gyors felismerés — az egyik szem sokszor néhány órán belül megvakulhat. Ha elsődleges glaukómáról van szó, nagy eséllyel a másik szem is érintett lesz idővel, ezért azt is vizsgálni és megelőzően kezelni kell.
Egy állat szemének vizsgálata általában könnyebb vagy nehezebb?
Ez teljes mértékben az állattól függ.
A betegek 80 százaléka jól vizsgálható, még ha némi nehézséggel is. Itt nagyon közeli vizsgálatról van szó — néhány centiméterre van az állat és az orvos arca egymástól.
A maradék 10–20 százaléka viszont nehéz eset:
Ha fáj a szemük, az tovább nehezíti. De sok esetben, ha a vizsgálat önmagában nem fájdalmas, akkor probléma nélkül megy. Itt kell felhívnom a figyelmet a gazdák felelősségére, mert nem mindegy, hogy egy kutyát hogyan szocializálnak.
A szocializált és nevelt kutya nem is stresszel annyira, ami neki is nagy könnyebbség.
Továbbá egy jól nevelt, kutyát sokkal könnyebb megvizsgálni, mert a gazdája utasítására akkor is próbál nyugton maradni, ha a vizsgálat egyébként kellemetlenséggel jár a számára
A többi esetben szükséges a szájkosár, ami kicsit nehezíti a dolgot, de ilyenkor a közelség miatt szükséges. Ha így sem lehet, akkor végső esetben bódításban vizsgáljuk meg az állatot.
Volt valami érdekesebb eseted mostanában? Mesélnél róla egy kicsit?
Nemrég egy különleges pácienssel találkoztunk: egy mindössze fél éves, Maine Coon fajtá-jú kandúr cicát, Benit műtöttük befelé forduló szemhéjak, azaz entropium miatt. Bár a szemhéjállási rendellenességek macskáknál jóval ritkábbak, mint kutyáknál, bizonyos fajtákban – így a Maine Coonnál – fiatal korban is előfordulhatnak.
Az entropium lényege, hogy a szemhéj befelé fordul, a szempillák és a bőr folyamatosan dörzsölik a szem felszínét, ami állandó irritációt, fájdalmat és gyulladást okoz. Macskáknál jellemző-en vagy fiatal korban jelentkezik – ahogyan Beni esetében is –, vagy idősebb, főként kandúr álla-toknál alakul ki.
Ezeket az elváltozásokat tartósan csak műtéti úton lehet korrigálni. Amennyiben az altatás túl nagy kockázattal jár – például idős vagy rossz általános állapotú állatoknál –, átmeneti megoldás-ként lehetőség van hyaluronsavas szemhéjfeltöltésre is, amely rövid bódításban elvégezhető, és bár nem végleges, egy időre csökkentheti az irritációt.
Beni egy hat hónapos, közel hat kilogrammos „kiscica” volt, akinek mindkét szemét súlyos, folyamatos irritáció érintette. A beavatkozás előtt alig tudta kinyitni a szemeit. A műtét azonban si-keres volt: a szemhéjak helyzete rendeződött, Beni ma már fájdalommentesen nyitja ki a szemeit, és a szemproblémák teljesen megszűntek – ahogyan az a műtét utáni képeken is jól látható.
További információért és időpontfoglalásért keresd a Szombathelyi Állatkórházat!
