„Csak nem képzeled, hogy magázódunk! Szervusz! – nyújtotta a kezét egy nála jóval fiatalabbnak, majd mindenféle sztárallűr nélkül válaszolt a kérdéseimre. Egyszerűen, közvetlenül, ahogyan élt, s ahogy megkedveltette magát a közönséggel.
Márpedig alaposan megkedvelték, az 1960-as, 1970-es évek kétségkívül legnépszerűbb komikus színésze volt. Jó ideig elképzelhetetlen volt nélküle a fővárosi Vidám Színpad, de a televízió és a rádió is. Megviselte az élet, a történelem, s talán ez edzette meg.
Sohasem titkolta zsidó származását, ahogy mindig büszkén emlegette Sárvárt, mint szülőhelyét. Magánszámaiban is megelevenítette hazatéréseit, egykori élményeit. Mint hangoztatta, Vas megyei gyerek, ott születnek ilyen szép szál legények, ezzel is nagy derültséget keltve, hiszen a Kiskabos apró termetű volt.
De szülővárosa sem feledkezett meg róla. Többször is meghívták fellépésekre, s 2004-ben bekövetkezett halála után egy évvel egy bensőséges ünnepség keretében kapta meg Sárváron a posztumusz díszpolgári címet.
Az ünnepségen részt vett özvegye, Urbán Erika színművésznő is, s részleteket vetítettek első nagy sikerű játékfilmjéből, „A Veréb is madárból”, amelyben főszerepet játszott. Mi több, később egy vasútállomás környéki új utcát is róla neveztek el szülővárosában.
Sokan még ma is összekeverik a „nagykabost”, azaz Kabos Gyulát a „kiskabossal”, azaz Kabos Lászlóval. Igaz, csak névrokonok, egyben azonban összetartoznak. Mindketten a magyar színház- és filmművészet kiemelkedő és egyedi komédiásai voltak. Kabos László idén szeptember 28-án lett volna 90 éves.
