Valójában egy kicsit néha mindenki vágyik a tökéletes ruhásszekrényre. Amiben minden elfér, minden szépen összehajtva, az akasztós ruhák fogason lógnak, a cipőkön pedig nem a bejárati ajtóban esünk át, hanem mindig szépen kitisztítva sorakoznak. Természetesen a szekrényben. Ez az egész most olyan álomvilágnak tűnik, pedig nem is túl nagy erőfeszítések árán megvalósítható.
Néhány éve tört be a köztudatba Marie Kondo neve, aki a Rend a lelke mindennek című könyvével nők ezreit késztette a háztartásuk újratervezésére. Én úgy gondolom, hogy minden rendrakást megelőz egy őskáosz. Hiszen mindent elő kell pakolni. A KonMari-módszer során is nagyon fontos ez. Szervezzük a dolgainkat csoportokba, kategóriákba. Minden tárgyunkat érintsünk meg, és kérdezzünk rá arra is, okoz-e nekünk örömet?
Lehet hogy okozott valamikor, hiszen hazahoztuk azt a tizedik hajcsatot, a huszonharmadik konyharuhát, a harmincadik kézkrémet. De nagy különbség, hogy csak akkor, abban az adott pillanatban okozott örömet, vagy még mindig betölti a funkcióját? Hiszen csak azért megtartani valamit, mert drága volt, vagy mert úgy gondolod, hogy "jó lesz az még", nem kell. Sőt: ezek igazából nem okoznak már örömet, csak nyugtatod magad. Hát sóhajts, egyet és engedd el ezeket a tárgyakat!
Néha azonban - tudom én is - kompromisszumot kell kötnünk a bennünk lakozó konmarival és a valósággal. Én éppen elhatároztam, hogy felfrissítem, megújítom picit a ruhatáram, hiszen valójában úgy érzem, nem úgy öltözködöm, ahogy igazából szeretnék.
Így elég komolyan elkezdtem megtizedelni a ruhamennyiségem. Valójában néhány kiló is felcsusszant, így a nadrágok egy része most szűkösnek tűnik. És bár a KonMari-módszer miatt el kellene engednem őket, mert nem okoznak örömet, sőt csak kigúnyolnak a pár plusz kiló miatt, azért azonnal nem fogom kihajítani őket: majd a teljes átalakulás végén meglátjuk.
Tudom úgy tűnhet, hosszú a gyújtózsinór, de most elmondom miért is foglalkoztat hirtelen a konmarizás. Nos, jön a tavasz és útban vannak a téli ruháim. A szekrényem alapvetően nem túl nagy, így fontos a praktikusság. Szeretném picit háttérbe szorítani a téli ruhákat, hogy legyen hely a színesebb tavaszias daraboknak. Ehhez pedig nem is rossz ötlet a konmaris hajtogatás és dobozolás.
Az élére hajtogatás itt új értelmet nyer. Hiszen mi általában stócokba pakoljuk a felsőket, nadrágokat. KonMarival azonban szorosra hajtva állítjuk. Tény, hogy a mi polcaink általában elég mélyek, így nem biztos, hogy mindenhol megvalósítható, de a fehérneműs fióknál, vagy egy-egy komódnál érdemes lehet követni a megoldást.
Sose felejtsd el, hogy nem arra kell koncentrálnod, mit dobsz ki. Sokkal inkább arra, mit tartasz meg. És ha már a kidobásnál tartunk, azért ne azonnal a szemetes-konténerhez vigyen az utunk, hiszen valószínűleg nagyon sok holmink még sokáig használható lehet.
Minden lomot nem kell rátukmálni a családtagokra, de érdemes megkérdezni őket, tudnak-e bármit hasznosítani, majd azután megkeresni, hogy melyik közösségi bolt fogadja be a konyhai eszközöket, a dekor-tárgyakat, vagy a már nem kellő, de szép állapotú ruhákat. Ha nekünk nem is okoz már valami örömet, másnak még fog!
