A nyárban két saját bemutatóval is készülnek. Először a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közösen Jeles András: József és testvérei című darabjának premierjére.
A „mese” centrumában a József-történet áll (Bemutató: július 4.)
Egy szerkesztési trükk segítségével azonban a József-történet mellett szinte a teljes Biblia (beleértve az Újtestamentumot is) megidéződik. Az elbeszélésben feltűnnek újabb mesélők, akik a maguk (természetesen szintén a szent könyvből vett) történeteivel hol kiegészítik, hol „motiválják”, vagy átértelmezik a Józseffel kapcsolatos epizódokat, fejleményeket. (Lásd: Júda meséje Dotánban, vacsora után a tűznél: itt Ábrahám és Izsák híres története hangzik el, amely nyilvánvalóan előképe a mesét hallgató testvérekhez éppen megérkező József „feláldozásának”; vagy: az angyal meséje a kútban vizionáló, gúzsba kötött József számára; az angyalé, aki egy tengeri kagylót a fülére szorítva a jövendőt – ideszámítva József sorsának alakulását is – mint régmúltat meséli el.”)
Tóth Ede: A falu rossza (Bemutató: július 9.)
Önálló nagyszínházi bemutatónknak egy ízig-vérig magyar népszínművet választottak: Tóth Ede: A falu rossza című darabját. Rendezőnk, Znamenák István így nyilatkozott a darabról:
A népszínmű a magyar drámairodalom különös mostohagyermeke. A közönség többnyire szereti, a kritika fanyalog – de az utóbbi évtizedek izgalmasan kigondolt előadásai átértékelték az erről való gondolkodást. Mert nemcsak a magyar színjátékhagyomány elegyítésével jellemzően zenés-táncos szórakoztató műfajról van szó, hanem arról, hogy ennek a keretei közt is épp úgy lehet beszélni hűségről, szerelemről, barátságról, a mindennapi életet befolyásoló kérdésekről. S bár a tematikája látszólag a paraszti világ idealizált ábrázolására, falusi életképek és magánéleti szenvedélyek dramatizálására szűkült, ennél sokkal több van benne: bárki beleélheti magát ebbe a világba, hisz az emberi viselkedések mozgatórugói nem változnak semmilyen térben, semmilyen időben.
A mű születésekor a parasztságra és a vidéki életre mint egzotikumra nézett a városi népesség. Így falusi jellege ellenére nem véletlenül vált épp a városi szórakoztatás népszerű műfajává a 19. század utolsó harmadában. A műfaj Budapesten saját kőszínházat is kapott a Népszínház 1875-ös megnyitásával. A kor kedvelt szerzői közé tartozott Tóth Ede, különösen a szintén 1875-ben íródott A falu rosszával. A mi előadásunk elsősorban arra törekszik, hogy megtartva a népszínmű drámai vonalát, ennek a fonákját is megmutassa, hogy a helyzetek, szereplők igazságát ne eltorzítva ábrázolja, ne egysíkúan, sematikusan.
Emellett az eredeti műzene helyett igazi népzenét illesztünk be a Somogy zenekar segítségével, akik gyakorlott színpadi zenészként jól tudják, hogyan kell klasszikus műbe integrálni autentikus népzenét. Az előadás látványvilága is ezt a koncepciót követi – nem múzeumi népviseletben lesznek a szereplők, hanem a jellemüket, szándékukat a mai néző számára is érthetően megmutató ruhákban, állandó munkatársunk, Cselényi Nóra tervei szerint. A szöveget is ehhez a gondolathoz igazítjuk Lőkös Ildikó segítségével: minimális változtatással igyekszünk közelebb hozni hozzánk.
A mű cselekménye: Sándor, a falu rossza Tercsit szereti, de hiába, mert azt Lajoshoz húzza a szíve. Ám, Lajos húga, Boriska, igen odavan Sándorért, de nem csak ő, hanem Finum Rózsi is (aki kétes erkölcsű nő). Sándor nagyon odavan, kis híján a Tercsi is odalesz (pisztoly által), de szerencsére csak vaklárma. Sándor egy évre azért hűsöl. Boriska meg addig felnő (nővé!), egy mellékes ügy (lop a bakter) kapcsán tanúzik, rápirítanak (a Bíró apuka), mire elmondja szerelmét, s némi vízi bonyodalom után Sándoré lesz (végre valahára). Boldogság teljes...
Főbb szerepekben Pogány Juditot, Epres Attilát, Pál Andrást, Bánfalvi Esztert, Gazsó Györgyöt, Hámori Gabit, Kovács Zsoltot, Szilágyi Csengét láthatjuk. Rendező, díszlet: Znamenák István, jelmez: Cselényi Nóra, dramaturg: Lőkös Ildikó, zene: Némedy Árpád.
A kőszegi nyárról részletesen itt tájékozódhat...
