A szétmarcangolt kiskutyus, Zsebi gazdája kétségbeesve fordult szerkesztőségünkhöz, mert úgy érzi, hiába mentek a szombathelyi rendőrségre és az önkormányzatra, az amerikai staffordshire terriernek látszó eb gazdája úgy tűnik, most is büntetlenül megússza.
A rendőrök azt is közölték velük: örüljenek neki, hogy a kiskutyát pórázon sétáltató kislánynak nem esett baja. Mivel embert nem ért támadás, így más elbírálás alá esik az ügy, hiába sérült súlyosan a kiskutya, nagyobb szankciókra nem számíthat a gazdája.
Több kutya sérülése szárad már a lelkén
A bull típusú kutya pár hónapja egy tacskót szedett majdnem szét, de a gazdája azóta is póráz és szájkosár nélkül sétáltatta a Derkovits lakótelepen - mesélte a sérült kiskutya gazdája, Somonyi Zsolt. Pedig egyazon háztömb két oldalán, a Rohonci 64-66-ban laknak, de azóta, hogy a 6 éves bichon havaneset majdnem széttépte, a harci kutya gazdája még csak bocsánatot sem kért. Mintha mi sem történt volna, besétált a lépcsőházba. Azóta nem látták.
A kutyatámadás még múlt héten pénteken este, fél hat-hat óra tájban történt - idézte fel a részleteket Somonyi Zsolt. A helyszínen mutatja meg, hogyan is zajlott a tragikus támadás, amit ő és 11 éves kislánya tehetetlenül kellett, hogy végignézzen:
- A Vácira akartunk lemenni a nagyobb lányommal pékárúért, közben gondoltuk, megejtjük a kutyussal a szokásos esti sétát is. Zsebit a 11 éves kislányom vezette pórázon. A ház végében, a füves területen épp a kutyus a nagy dolgát végezte volna, amikor a semmiből, a fal mellől hirtelen rárontott ez a harcias kutya.
A nagykutyán sem szájkosár, sem póráz nem volt. Mint egy labdát, dobálta Zsebit a levegőben, közben marcangolta szét, annyira, hogy teljesen szétroncsolta a lábát. A kislányom sikoltozott, én tehetetlenül álltam mellette. A gazdája közben üvöltözött, ököllel ütötte a kutyája fejét, de nem használt, az nem eresztette. Miután Zsebi valahogy kiszabadult, utána még egyszer rámart a nyakára.
Végül a legutolsó pillanatban sikerült a kiskutyát kiszabadítani. A nagykutya gazdája, se szó, se beszéd, mintha mi sem történt volna, meg se várta, mi a helyzet Zsebivel, sarkon fordult, és bevitte a kutyáját a lépcsőházba. Azóta se látták:
- Pedig próbáltuk vele felvenni a kapcsolatot, többször felcsengettünk hozzá, nem nyitott ajtót. Volt feleségem, akit szintén megrendített a kiskutya tragédiája, többször ráírt a kutyatulajdonos feleségére, de semmi eredménye nem volt. Azóta viszont a kutyát nem láttuk lent, eltűntek.
Legalább a kislány felé egy bocsánatkérést elvártak volna...
Miután stabilizálódott a kiskutya állapota, szombaton az első útjuk a rendőrségre vezetett, feljelentést is tettek - fél tizenkettőtől - fél négyig ott ültek. Jegyzőkönyvet vettek, azt mondták, annyit tudnak tenni, hogy eljárást kezdeményeznek. Viszont ezek a amerikai staffordshire és általában bull-típusú keverék, ki tudja milyen fajták nem minősülnek hivatalosan harci kutyának, ezt is ott tudták meg.
Zsolt elment az önkormányzatra is - ott azt mondták nekik, hogy keressen még olyan gazdákat, akiknek szintén megkárosította a kutyáját, mert tudni lehet, hogy nem ez volt az első eset, hogy nekirontott a kutya más békés ebnek. Akkor talán lehet tenni valamit.
Semmit sem csinálnak ingyen
Nem könnyű a tragédia mellett azt sem feldolgozni az édesapának, hogy a heti bérét egy az egyben az állatorvosnál hagyta. A Fekete István Állatvédő Egyesület ugyan az amputálás költségeit kifizette, de az összeget később törlesztve vissza kell majd fizetniük:
Hétről-hétre élek, segédmunkás vagyok, pénteken kaptam a fizetésem, azt ott is hagytam az állatorvosnál. Három napig sárgaborsó-főzeléket ettünk, mert mindössze ezer forintom maradt.
Nehéz a kutyusnak a felépülés is
A nagy kutya olyan súlyos sérüléseket okozott Zsebin, hogy végül le kellett amputálni a jobb mellső lábát. Szegénykének közben a gyógyuláson túl a háromlábú létet is szoknia kell:
- Két napja nem alszom, szegényke csak nyüszít, olyan fájdalmai vannak. Ott alszom vele a földön. Egész éjszaka sírt, tegnap száraz volt az orra, mértük a lázát is. Enni eszik, az ivászat azonban nehezebben megy neki - teszi hozzá az édesapa.
- Végig attól féltem, mi van, ha rámegy a kislányomra? Ha ösztönösen felkapja, és ráront? Borzasztó volt így is, hogy nem tehettem semmit, ott zokogott és imádkozott a kislányom, és én is csak tétlenül álltam...
Zsebit aztán mi is lekísérjük levegőzni... Három lábbal már annyit bír mozogni, hogyha leteszik a fűbe, egy méteren belül elvégzi a dolgát, de már vissza nem is tud menni, ölbe kell visszavinni. Napközben pedig csak fekszik.
Az üggyel kapcsolatban a szombathelyi rendőrséghez is fordultunk. Mihelyt megkapjuk a válaszokat, azonnal közöljük.
Kíváncsiak lennénk rá:
