Pár napig megint Brüsszelben jártunk, most a nemzetközi nőnap alkalmából az EP-ben újságíróknak rendeztek szemináriumot. Az idei fontos vitatéma az volt, mennyire alulreprezentáltak és alulfizetettek a médiában és az IKT szektorban Európa-szerte a nők. A Parlament pedig változást kért. Megoldaná a helyzetet egy női kvóta, vagy sem, a magyar médiában ez most a legnyomasztóbb probléma, vagy sem, más kérdés, de erről talán később.
Amiről most mesélni akarok, az EP és a Tanács üvegpalotáitól egy köpésnyire, de más környéken található, közel az északi központi pályaudvarhoz, az arabok és feketék lakta kevert kereskedőnegyedhez. Többször jártunk már a belga fővárosban, de a Rue d'Aerschot, a Gare du Nord piroslámpás házait eddig kihagytuk. Nőként ide egyszer elég bemenni, lehangoló, és akkor finom vagyok. Amiért viszont fontos beszélni róla, hogy minél több lány tudja, milyen sors várhat rá, ha Nyugat-Európába, nyelvtudás nélkül munkára csábítják mercis pasik, vagy épp nagy pénz reményében táncosnőnek jelentkezik.
Egy köpésre van a Pisilő kisfiútól és az impozáns Grand Placetől ez a nőket áruló szexmunkás negyed
Sötétedés után nem merészkednénk ide, de nappal alig lézengenek páran. Lehet talán egy kilométer ez a hírhedt utca, aminek közepe most építési terület, gyakorlatilag hiányzik az utcafront, és másfél méter mély árok választja el a két oldalt egymástól. Bajos lehet most nőként műszakozni, alig látni az építkezésektől a kirakatokat, viszont a targoncások nap mint nap extra ingyenpornót kaphatnak. Brüsszel egyébként pont így védekezik a gettósodás ellen, hogy folyamatosan építkezik és korszerűsít a leszakadó negyedekben.
Hétköznap déltájban is dolgoznak lányok, pár férfi lézeng a kirakatok előtt, de inkább környékbelieknek tűnnek, mintsem unatkozó EP-bürokratáknak
A lányok egy szál bugyiban-melltartóban, megemelt bárszéken a kirakatban ülnek. Pár ablak behúzva, vagy alszik a bérlő, vagy kuncsaftja van. Hosszú szőke vagy fekete kivasalt haj a divat, barnát nem látni, vöröset csak afro csajokon. Feszes popsik, jó alakú lányok, így elsőre.
Nem sok mindent csinálnak a kirakat mögött, látom, van, aki maga elé, a semmibe mered, a szomszéd csaj unottan mobilozik, fotózni viszont nem engedik magukat. Amikor meglátják a kezemben a telefont, kiszaladnak az utcára, és kiabálnak, hogy no fotó!
Állítólag a lakóházak aljában is működnek bordélyok, és éjszaka az utcán is korzóznak lányok. A kirakatok felett normál családok laknak, innen mennek a gyerekek nap mint nap iskolába, miközben a lányok reggeltől estig ülnek majdnem pucéran a kirakatokban. Sínek a közelben, aki Antwerpen felé vonatozik, láthatja a kirakatokban a lányokat.
Feljebb egy utcával is működnek lányfuttató kirakatok, feltűnően sok a fekete, egy szűk kereszteződés ablakában egy transszexuális fekete srác szőke parókában mosolyog ránk. Látom a szemén, tudja, nem vagyunk célközönség, de kedvesen üdvözöl. Én szégyellem magam. Kísérőnk Járóka Lívia, roma EP képviselőként és antropológusként együtt dolgozik az itteni segélyszervezetekkel és szociális munkásokkal is, ő mesél nekünk.
Ahogy mondja, ezek a lányok általában teljes kiszolgáltatottságban élnek, nem jelentkeznek be sehová, félnek az őket futtató striciktől és a maffiától. A többségük emberkereskedelem útján kerül Brüsszelbe. Vannak köztük menekültek, akiket a görögországi táborokban válogattak ki, és hoztak az emberkereskedők ide.
Ahány ablak, annyi súlyos élettörténet.
Nemegyszer az országok konzuljai mentik ki az emberkereskedők markaiból ezeket a lányokat.
Kísérőnk mesél egy lányról, aki egy romániai cigánytelepről származik – ő tipikus pályát futott be Brüsszelben. 7 évesen kényszerítették először gyermekprostitúcióra, évek alatt elfelejtett beszélni, csak azokat a szakszavakat tudta különböző nyelveken, amiket szexmunkásként meg kellett tanulnia. 14 évesen már kiöregedett a gyermekprostitúcióból. Még nem volt felnőtt, amikor terhes lett. Hollandiában szült, de még terhesen is folytatni kellett a praxist. Tizenévesen már tönkrement. Jogvédők az utolsó pillanatban kimenekítették, most rehabilitációs intézetben gyógyul, varrni tanítják, de hogy mi lesz vele később, nagy kérdés.
A lányok fix pénzt kapnak, a profitot a futtatójuk nyeli le Rossz körülmények között tartják őket, de ezt gondolom, mondani sem kell. A tarifájuk általában 50 euró, ez egy szimpla tíz perces dugást jelent. A lányok napi szinten 400-500 eurót is meg tudnak keresni, de a haszon jó részét más teszi zsebre. Vannak sokan, akik a saját bevételük jó részét drogra költik, vagy ami még ezen felül megmarad, hazaküldik a családnak.
Azt nem tudni, hány magyar lány dolgozik Brüsszelben, de jellemzően, aki nem színesbőrű, az Romániából, Bulgáriából, Albániából, vagy Magyarországról érkezik. Hasonlóan Amszterdamhoz (a Nyíregyháza utcához) itt is sokszor hallani magyar szót.
A Belga Nemzeti Bank szerint Belgiumban 2016-ban 840 millió eurós üzlet volt a prostitúció, ezen belül is Brüsszel világszerte az emberkereskedelem egyik legfontosabb végső célpontja. Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának adatai szerint Belgium egyike azoknak az országoknak, ahol az emberkereskedelem legtöbb áldozata kiköt, köztük számos kiskorú nigériai lány is.
Belgiumban egyébként ezek a prosti kirakatok társadalmilag elfogadottak, fiatal fiúk gyűjtőhelye a negyed, iskola előtti és iskola utáni program, hogy jönnek csajokat nézni.
A nyolcvanas évekig nemcsak piroslámpás, hanem bohém-kulturális negyedként is működött a térség - ma már inkább az emberkereskedelem Mekkája, szexshopok és kukkolók fellegvára. Belgiumban egyébként nem adnak a bordélyházaknak hivatalosan működési engedélyt, de megoldás erre a problémára is született, ugyanis a lány saját lakásában vagy épp az ablakában teljes nyugalommal kelletheti magát és zavartalanul fogadhatja a látogatókat.
Adatok után bogarászva azt találjuk, hogy legalább 500 lány dolgozhat itt évente, de a pontos számokat senki sem tudja.
Az sem tisztázott, hogy a szexkereskedelem mekkora részét finanszírozzák az uniós fehérgalléros alkalmazottak. Mindenesetre nem lehet elmenni amellett sem, hogy a negyedet az EU alkalmazottak is sűrűn látogatják, egyes becslések szerint a bevétel kétharmadát ők adják. Bár a nemzetközi sajtóban azt is olvasni, hogy a prostituáltak krémje nem is itt a negyed utcasarkain és ablakaiban ácsorog, hanem a világhálón építi üzleti kapcsolatait, és hívásra házhoz megy. Így azonban tényleg nehéz számszerűsíteni, hány prostituált dolgozhat Brüsszelben.
Hatalmas probléma a lányok körében a kábítószer (kokain és herion, keverve is), valamint az alkohol és az Aids. Ugyanis extra profit fejében óvszer nélküli szexre is kaphatóak.
Keveset beszélünk otthon róla, pedig Magyarország egyik legnagyobb exporttevékenysége a lánykereskedelem
Évekkel ezelőtt már hallani lehetett róla (film és színdarab is készült a témában), hogy Amszterdam vörös lámpás negyedében van olyan szakasz, amelyet Nyíregyháza utcának neveznek a helyiek, mert az ott dolgozó lányok többsége az észak-magyarországi településről származik. Zürich utcai prostituáltjainak kilencven százaléka magyar volt pár éve (azóta szigorodott a szabályozás, és némiképp változott a helyzet).
A külföldi prostinak álló magyar lányok zöme roma, alulképzett, nincs meg a nyolc általánosa
A lányok többségét a maffia hálózza be, és hozza ki, különböző mézesmadzagokkal. Kint megfélemlítik őket, rossz körülmények közé kerülnek. Sokuknak már van gyermekük, akiket otthon hagynak Magyarországon, ezzel aztán könnyen zsarolhatók. Az áldozatok nagy része azonban már kislány korától megszokta, hogy szexuálisan zaklatták, használták testét. Az utcai szociális munkások szerint ezeknek a magyar lányoknak a jó része tudja, hogy milyen munkára megy ki, de arról, hogy mi várja őket, fogalmuk sincs. Pedig fontos lenne, hogy tudják – ezek a kirakatok valóban ketrecek, ez az élet pedig maga a pokol.
