Lassan elmúlik a nyár és átveszi helyét a hűvös évszak. Bár a meleget még érezzük a bőrünkön, az ősz már megrángatta a fák leveleit. Egyre többet látni sárga leveleket gereblyéző embereket és a lenge ruházatot is melegebb váltja fel.
Az Ezredévi parkban lustán nyúlnak az árnyak és a fáradt sugarak keresztülvágnak a még zöld lombokon. Hamarosan azonban felölti új színes ruháját a park, majd ledobva azt, eltűnik a szikrázó fényjáték.
A Perint-patak medrében még nyoma sincs az ősznek. Sőt úgy burjánzik a növényzet, mintha nem lenne holnap. Még nyílik néhány vadvirág is.
A paneltömbök között már érezni a változást. A kis gesztenyefa levelei aranyban úsznak és a Bugás csörgőfa megbarnult terméseinek sokasága kíséri az arra sétáló embereket.
Akár egy elvarázsolt mini erdő, úgy feszülnek a Pelikán-park fái a kora őszi napsütésben. A Gyöngyös-patak melletti résznek különösen kísérteties a hangulata. Persze erre az érzésre ráerősítenek az ott tanyázó varjak is, melyek - azon kívül, hogy egyes egyedek intelligenciája egy hét éves gyermekével vetekszik - megjelennek rengeteg irodalmi műben és számos mitológiában is helyet kaptak.
A házakat beborító borostyán és vadszőlő most kezd csak igazán szép lenni. Az ősz színeinek minden pompáját magába foglaló növények fürdőznek a reggeli fényben.
Bár a Csónakázótó nagyon szép ilyenkor is, de próbáltuk megkeresni az egyszerű, eldugott szépséget a városban.
A játszótér mászókájának lepattogott zöld festéke alól sárga részek látszanak ki, mintha az évszaknak tisztelegne. Érdekes kompozíciót alkotnak a fölé magasodó örökzölddel.
Ha hihetünk az időjósoknak akkor idén elmaradhat a vénasszonyok nyara is, ezért használjuk ki a jó időt, amíg lehet.
