Karanténos esti sétánkat róttuk éppen, amikor a belváros felé közeledve megláttuk a bezárt vendéglő előtt az asztalt, rajta a nagy fémfazékkal és a sok színes pohárral. Mellette táblán a felirat: Ajándék tea, csapold és vidd!
Rácsodálkoztunk.
Elszoktunk mi már az ilyentől, tehát megtorpantunk és tanakodni kezdtünk: ez most tényleg, csak így? Aztán mégis odamegyünk és csapoltunk. Jelentjük: a tea jó volt és forró, s pont kitartott a Fő térig. Minket megvettek – vagyis megitattak.
Látványnak is jó.
