Az Internethajó nem csak fantázianév, tényleg kigördül a Duna vizére – immáron kilencedik alkalommal. Fedélzetén a mai napon reggeltől délutánba nyúlóan zajlik az ország egyik legrangosabb informatikai nagyrendezvénye. Saját helyzetjelentésük, az évente megjelenő Kék Notesz azonban már május eleje óta elérhető. Ezt tekintettük át, és tárjuk most Önök elé dióhéjban a benne foglaltakat.
Száz százalék feletti mobilpenetráció, és még növekedésben
A 2007 májusa és 2008 áprilisa közötti periódust feldolgozó kiadvány mindenekelőtt két lényeges mérföldkőre hívja fel a figyelmet. Az egyik, hogy az év végére 100 magyar lakosra már 110 aktív SIM kártya jutott (szemben a 32 vezetékes vonallal). Az egyszerre több mobiltelefont birtoklók számát figyelembe véve a valós elterjedtség a lakosság körében körülbelül 80 százalékos lehet.
Telefonbeszélgetéseink 70 százalékát mobilos hívások tették ki, a vezetékesről indított diskurzusok átlagideje pedig 15 százalékkal csökkent. A mobil-előfizetések száma egyébként 2000 végén körözte le a drótét, de ennél is érdekesebb a hívásidők alakulásának aránya, amit a grafikon remekül mutat.
Másik jelentőségteljes eseménynek azt találták, hogy az internet-előfizetések száma 2007 folyamán nagyobb ütemben gyarapodott, mint valaha. A KSH a tavalyi év végére mintegy 1,8 millió előfizetést regisztrált, ami 37 százalékkal – közel félmillióval – több, mint 2006 végén. Tovább hódított a szélessáv, nem is kicsit: mára az összes kapcsolatnak mindössze 3 százaléka kapcsolt vonal vagy ISDN.
Sok falvat elkerül még a bitek áradata
A szaporodó hozzáférések azonban ráirányították a figyelmet az optikai hálózat fejlesztésének szükségességére: hiába a mesés növekedés, hiába van a magyar háztartások felében számítógép és harmadában internetkapcsolat, a GkiNet adatai szerint még településszinten is körülbelül 1400 magyarországi település (a 3152-ből) nincs bekötve fényvezetős hálózatba.
További, sürgős orvoslást kívánó problémaként említik, hogy óriási szakadék tátong a netet célirányosan használók, és az információs társadalmat teljességgel elutasító, főként tévéből és bulvársajtóból táplálkozó rétegek között. A kettő közti távolság pedig
mind eszközellátottságban, mind ezek használatában, mind az ebből fakadó életminőség, hétköznapi rutin, cselekvés, képességek és attitűdök tekintetében óriási tempóban növekszik.
Elgondolkodtató az is, hogy hiába virágoznak blogok, vagy kezd népszerűvé válni mondjuk a Facebook, még mindig hatmillió digitális írástudatlan él Magyarországon.Az viszont biztos, hogy az internet
már nem csoda, csak egy eszköz
– áll a Kék Notesz vonatkozó alcímében. Példaként említik, hogy már nem az a meghökkentő, ha fiatalok mobillal készítenek kisfilmeket és töltik fel azokat a YouTube-ra, hanem hogy ezáltal olyan jelenségek nyernek nyilvánosságot, amiket eddig nem dokumentáltak (lásd az iskolai atrocitásokat, amiktől mostanság zajos a média).Nem sajnálják tőlünk az egyes korcsoportokra vonatkozó érdekes adatokat: a Szonda Ipsos és a Gfk Hungária nyomán írják, hogy legnagyobb mértékben a 60 évnél idősebb netezők száma nőtt, 70 százalékot meghaladó mértékben. Persze így is csak 100 ezer ilyen korú internetezőről beszélhetünk, ami a korcsoportnak mindössze 5 százalékát jelenti. Számbeli növekedésben a 18-29 és a 30-39 évesek vitték a pálmát, ők megközelítőleg 200-200 ezer világhálóra csatlakozóval bővültek 2007 folyamán.
Internetadó? Agyad hol van?
A füzetecske kitér arra, hogy a tudástársadalmat illetően átfogó stratégia még mindig nem bukkant fel a honi politikában, és Kóka János minisztersége is csalódást okozott az informatikai szakmának, mégis bíztató jelként értékelhetők a Netrekész és a Digitális Írástudás Akció Terv nevű kezdeményezések. Súlyos gond viszont, hogy a gazdasági tárca alig rendelkezik elkölthető forrásokkal, mert azok mind az Új Magyarország tervben vannak lekötve.
S hogy miért nem kapott a GKM elégséges forrásokat a terület fejlesztésére? A Kék Notesz ezt is megmagyarázza, mégpedig az internetadó (az internetes előfizetést sújtó, tervezett 0,8 százalékos kulturális járulék) ötletével. Ez ugyanis tökéletesen igazolja a nagypolitika töketlenségét: azt, hogy
politikusaink még mindig nem ismerték fel, milyen következményekkel jár, hogy digitális korszakban élünk. Ennek ugyanis egyik fontos járuléka, hogy a kulturális javak dematerializálódnak, virtuálissá és egyúttal megfoghatatlanná válnak, fizikai hordozójuktól elkülönülnek, így megadóztatásuk különösen nehézkessé válik.
Szerencsére az internetadó egyelőre lekerült a napirendről, de felvetése akkor is komoly zavart jelez a fejekben. Mintha honatyáink az internetet valahol a tévézéssel és az újságolvasással képzelnék el egy szinten.
A Kék Notesz beszámol még arról is, hogyan erősödött az online jelenlét Magyarországon – ezt nem részletezzük, mert korábban mi is írtunk róla –, hogy mennyivel nőtt a .hu domainek száma (az biztos, hogy megugrotta a 350 ezres határt), és hogy a tízmilliomodik Wikipedia bejegyzés magyar nyelven íródott, Nicholas Hillardról szól, az angol miniatúrafestészet híres képviselőjéről. Tehát történnek jó dolgok, de történhetnének komolyabb mértékben. És több anyagi hátszéllel, mert amit ma a kormány erre szán, az édeskevés.
Részletesebb helyzetképért ajánljuk, olvassák el teljes egészében a Noteszt, és akár szóljanak hozzá a témához szombathelyi vonatkozásban: hol, merre tartunk mi Digitáriában?
