Péntek délelőtt sajtóreggelire trombitálta össze Budapesten az érdeklődő sajtót a Helsinki Bizottság. Okkal, ugyanis két másik szervezettel közösen, a Cordelia Alapítvány a Szervezett Erőszak Áldozataiért és a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület közreműködésével egyetlen áramvonalas kiadványban szedték össze töltelékmentes szakmaisággal a Magyarország határaihoz érkező menekülők sorsának lehetséges rendezését, hogy az mindenkinek jó legyen, és jog se csorbuljon, és a lelkiismeretünk is rendben maradjon.
Amikor a téma szélsőségesen át politizálva, és a migránskérdés azonnal libsizést és orbánozást vált ki szinte mindenkiből, különösen fontos egy ilyen szigorúan tárgyilagos, külsős szakértők bevonásával is elkészült kiadvány - ami egyébként így néz ki, itt bárki által egészében elolvasható, lejjebb pedig össze is foglaljuk, hogy mi van benne:
Nincsenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy most hirtelen minden minisztériumban vad jogalkotási előkészítési munka kezdődne azért, mert mi valamit ajánlottunk, hogy mit kéne a menekültüggyel csinálni. Viszont azt gondoljuk, teljesen lehetetlen még csak reménykedni is abban, hogy valaha ezt a témát vissza lehet a normális szakmapolitikai párbeszéd szintjére terelni anélkül, hogy lenne valamilyen alternatív koncepció a jelenlegihez képest
- vezette fel a füzetben foglalt témakibontásokat Gyulai Gábor, a Helsinki Bizottság menekültügyi programjának vezetője.Hozzátette: ugyan Magyarország továbbra sem célországa a menekülteknek, viszont ők azt is érzékelték, hogy ez a tranzitország jelleg évtizedek óta ürügyként szolgál arra, hogy ne fejlesszük a befogadórendszert - pedig az emberi bánásmódot, menekültek jogainak elismerését már a genfi egyezmények is kikötik, azok pedig még mindig hatályban vannak.
A kiadványt fentebb linkeltük már, a lényeg rövidre sűrítve:
Aki kopogtat, azt engedjük be
Rengeteg emberi szenvedést okoznak a szabályok, amiket a kormány az elmúlt két évben bevezetett. A röszkei és tompai tranzitzónák például napi öt főben maximalizálták a belépők számát, miközben bő hétezren várnak a szerb határon hóban-fagyban, hogy továbbjöhessenek, köztük háborús áldozatok, nők, gyermekek. 2016 nyara óta több mint húszezer embertől tagadták meg a menedékkérelem benyújtását, ami súlyosan jogsértő gyakorlat - ráadásul ellentétben áll a kormány korábbi ígéretével, miszerint aki kopogtat, azt beengedjük. A rendezett beléptetés ráadásul kifogná a szelet az embercsempészet és a szervezett bűnözés más formáinak vitorlájából.
Tranzitzónák helyett emberi léptékű regisztrációs táborok
A körmendi sátortábor - aminek embertelen körülményeiről mi is írtunk - vagy a kiskunhalasi konténertábor messze kerülendő példák, inkább csak afféle átmeneti krízis-szállások, amikben alapvető feltételeket sem sikerül biztosítani, és inkább már jogellenes fogvatartásnak tűnik. Ők regisztrációs táborokat javasolnak, amik szintén zártak és a határ mellett kapnak helyet, cserébe nem olyan, mint egy fogda, nem szétázott katonai sátrakból áll, hanem rendes épületekből, fűtéssel, hűtéssel, vizesblokkal.
És ami ugyanennyire fontos: a regisztrációs táborok "egyablakos ügyintézés" keretében egyszerre végeznék el az ujjlenyomatvételt, a kérelem regisztrálását, az egészségügyi és nemzetbiztonsági szűrést, valamint a különlegesen sérülékeny menedékkérők beazonosítását (akik 28 nap helyett maximum 24 órán át maradnának itt).
Szerintünk ez lenne egy élhető alternatívája annak a rendszernek, amiben jelenleg a szögesdrót, a határon visszalökdösés, és az egyéb jogellenes gyakorlatok a meghatározóak.
Őrizet: a menedékkérők nem bűnözők, ne bánjunk úgy velük
A strasbourgi bíróság több ítéletében is kimondta, hogy a menedékkérők fogvatartása Magyarországon az önkényesség határát súrolja. A Helsinki Bizottság legfrissebb adatai szerint pár nappal ezelőtt 149 kérekmező volt nyitott befogadóhelyszínen, és 295-en voltak őrizetben, mintha bűnelkövetők lennének. Tehát majdnem dupla annyian.
Nem fenntartható gyakorlat azonban, hogy alapos indokok, egyéniesített eljárás nélkül tömegesen csuknak őrizetbe menedékkérőket. Az őrizetet ezen túl nem csak jelentősen drágább fenntartani, mint a befogadó állomásokat, de súlyos pszichés terhet is rónak a sok esetben traumatizált menedékkérőknek.
A menedékkérők fogvatartását csak néhány nagyon korlátozott okból tartanánk elfogadhatónak, például nemzetbiztonsági veszély vagy a hatósággal való együttműködési kötelezettség konkrét, súlyos megszegése esetén
- írják.
A menekültek segítése ne érjen véget a sátortáborokban
Ma már lényegében semmilyen tisztán állami program vagy támogatási forma nem létezik az évente néhány száz, Magyarországon menekültstátuszt szerző - tehát legálisan nálunk letelepedő - külföldi társadalmi integrációjára. Ez nemcsak azért baj, mert a menekültvédelem kiüresedik, lényegében hajléktalanlétre kárhoztatva az elméletileg védelemben részesített személyeket, hanem azért is, mert az így a társadalom peremére szorulók sem tudnak hozzájárulni a közösség fejlődéséhez.
A menekültek sikeres integrációja az egész magyar társadalom érdeke: így válhatnak minél előbb önfenntartó, munkavállaló, a gazdasági, tudományos, művészeti életünket gazdagító aktív polgárrá.
"Baromi nehéz műfaj, nincsenek fekete-fehér válaszok"
- közölte Gyulai Gábor a sajtóreggeli végén, amikor a saját körmendi, szentgotthárdi, budapesti menekültügyi cikkeinket felidézve már nem volt annyira kedvünk rámarni a prosciuttós szendvicsre. Azzal viszont a társadalmi szerepvállalást fontosnak tartó sajtótermékként csakis egyetérteni tudunk, hogy nem csak a válsághelyzetekből, háborúkból Magyarország felé menekülők miatt kellene belekezdeni egy higgadt párbeszédbe, de a saját lelki békénk miatt is. A törvénybe ütköző, bezárkózó, elidegenítő válaszok sosem lesznek válaszok.
Még egyszer, itt lehet lapozgatni a Helsinki Bizottság teljes kiadványát.
