A napokban egy kicsit olyan érzésünk volt, mintha a természet nem tudná eldönteni, mit is akar. Eső, hó, havas eső és napsütés váltotta egymást folytonos és kaotikus ciklusokban.
Most végre úgy tűnik, tényleg enged a tél szorítása - még ha nem is volt igazán kemény -, a nap langyos sugarai végigpásztázzák a hideg talajt, és bizony ezt a növények zöld jelzésnek vehetik.
Több ismerősünk gyorsan meg is osztott pár képet, hogy Szombathelyen itt vagy ott nyílnak a kora tavasz hírnökei, ezért mi is felkerekedtünk, és virágtúrára indultunk, hogy kiderítsük, mi a helyzet.
Bejártunk parkot, erdőt, és arborétumot, de bevalljuk, csak nehezen bukkantunk szirmait bontogató virágokra.
Például ez a kis apró kék virág olyan jól rejtőzik a legkisebb fűben is, hogy csak nagyon nehezen vehető észre, ami nem is csoda, hiszen virága pusztán 2-3 milliméter nagyságú. Neve igazi kecsességre utal: Veronika
Erdők mélyén bontja szirmait ez az igazán festői virág, a hunyor.
Talán önök pontosabban is be tudják azonosítani, hiszen nagyon hasonlít az illatos hunyorra, ami Magyarországon, csak a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon honos, és persze rendkívül védett.
Mindenki kedvence a hóvirág nem egy türelmes növény. Ha úgy tarja kedve, átfúrja fejét a hórétegen, csak hogy ő legyen a legelső, akit beborít a nap sugaraival.
A krókusz, avagy sáfrány, gyönyörű színével hívja fel magára a figyelmet. Ideális terepen hosszú lila szőnyeget alkotnak. És hogy mi az ideális hely számukra? Lehet egy rét, egy útszéli árokpart, csak legyen elég tápanyag és süssön a nap.
Ha önök is találkoznak kora tavaszi virágokkal a sétáik során, küldjenek be róluk fotókat. A legjobbakat külön galériában osztjuk majd meg itt az oldalon.