Rengeteget változott az ország, az élet az elmúlt 178 évben, és felmerül a kérdés, hogy ma is megmozdulna-e a magyar nép, ha a helyzet úgy kívánja - tette fel a kérdést Nemény András polgármester Szombathely március 15-i ünnepségén. És meg is válaszolta: igen, mert van, ami minden mást felülír.
Vasárnap reggel kissé csípős, de napfényes idő fogadta az ünneplőket a több helyszínes szombathelyi ünnepségen, ami itt már évtizedek óta hagyomány. De ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy jönnek-e szombathelyiek, azok, akiknek ez muszáj, nem is munka és nem hivatali vagy politikai kötelezettség.
Talán a jó időnek, talán a változó politikai helyzetnek köszönhető, de sokan voltak. És éppúgy, ahogyan 178 évvel ezelőtt Pesten, itt is most is jöttek az emberek, nőtt a tömeg, ahogyan gyalogoltunk egyik helyszínről a másikra. Családostul, gyerekekkel, vagy csak párban, társaságban , szólóban, de az utolsó helyszínen, a múzeumkertben már mintegy háromszázan voltunk.
Fél 10-kor az Ady téri Petőfi-szobrot koszorúzták meg a résztvevők, aztán a március 15. téren katonai tiszteletadással (Magyar Honvédség Dánielfy Tibor 205. Légvédelmi Rakétaezred) vonták fel az országzászlót, közben a Paragvári Utcai Általános Iskola kórusa és néptáncosai adtak rövid műsort.
Már ekkor feltűnt, hogy itt nyugodt, méltóságteljes a hangulat, a városvezetésben a jelenlegi mellett korábbi képviselőket is láttunk, Illés Károly a Fideszt is képviselte. Miközben Budapesten a mai napon a két nagy párt hívei feszülnek neki a térnek és a távolságnak, a létszámjelentő számháború pedig még napokig eltart majd.
A Savaria Múzeum parkja méltó helyszín, már csak azért is, mert áthallásos lehet, hiszen annak idején Pesten a Nemzeti Múzeum kertjében volt a forradalmi nagygyűlés. Szombathelyen talán ez a kert és épület őrzi a reformkorra hajazó hangulatot, és itt áll Horváth Boldizsár akkori főjegyző szobra.
Az ő vezetésével állították össze a szombathelyi 16 pontot, ami teljesen függetlenül fogalmazódott meg a márciusi ifjak 12 pontjától, ezt a 16 pontot aztán elfogadtatták a megyegyűléssel is. A Deák Ferenccel jó kapcsolatban álló Horváth Boldizsár később, a kiegyezés után igazságügyi miniszteri kinevezést kapott, a posztot négy évig töltötte be.
A múzeumkertben Nemény András polgármester mondott ünnepi beszédet. Aki felidézte, hogy az 1800-as évek közepén ötmillió lakosa volt a történelmi Magyarországnak, az emberek 85 százaléka paraszti sorban élt, vályog vagy fából épült házakban lakott, együtt, egy szobában az egész család. Az átlagéletkor 35-40 év volt, a legtöbben se írni se olvasni nem tudtak, betegségek tizedelték az embereket.
Az életet az egész napos munka, a napi betevő falat megszerzése, az éhes szájak etetése jelentette. Az akkor élőknek is a családjuk lehetett az első, aztán az egészségük, a fizikai és anyagi biztonságuk, és csak mindezek után gondoltak olyan fogalmakra, mint a szabadság és a haza.
És mégis, amikor a haza azt kívánta, engedelmeskedtek a hívásnak. És most is így tennénk, ha szükség lenne rá - mondta a polgármester. Mert az emberben van valami több. A méltóságunk, a gyökereink, a nagyobb közösségünk összetartó ereje, a belső és külső szabadságunk, a minta, amit mutatunk a gyerekeinknek, a példa, amit a következő generációk ránk gondolva követnek majd, a felelősség, hogy mit hagyunk itt magunk után.
Igaz, hogy az 1848-as szabadságharc elbukott, de a forradalom győzött, a szívekben ott maradt a szikra. Bennünk is megvan, ha hív a haza, cselekedjük meg, ami a dolgunk - mondta Nemény András.
A beszéd után az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium ünnepi programja következett, az egyre melegebb időben, a színvonalas műsort hosszú taps kísérte. Majd a résztvevők megkoszorúzták Horváth Boldizsár szobrát.
Az ünnepi program délután háromkor a Képtárban folytatódik a sajtóünneppel. Hiszen március 15. a szabad sajtó ünnepe is. Az elmúlt év sajtófotóiból nyílik kiállítás, kihirdetik a sajtófotó verseny eredményeit és átadják a város sajtódíját is.
