Március 8-án ünnepeljük a nemzetközi nőnapot, ami mára leginkább virágban és néhány kedves szóban nyilvánul meg. Ám kezdetekben, 1917-ben, a nőnap jóval többről volt ennél.
Az akkor még sokkal férfiközpontúbb társadalomban a nőnap a harcias, érdekérvényesítésre képes, egyenjogúságért küzdő nőkről szólt. Szándékosan vagy sem, de kormánypárti politikusaink ma is gyakran engednek meg maguknak olyan megszólalásokat, melyekkel épp a nőnap eredeti jelentését vonják kérdőre.
Orbán Viktor 2020. március 8-án közzétett egy videót, amiben virágot visz az Országház konyhájában dolgozó nőknek. Kedves gesztus, szó se róla, de a nőügyekkel nem foglalkozó, szemöldökcsipeszező miniszterelnök két virágos köszöntés közt azt felejti el, hogy ez a nap a virágoknál és a kedves szavaknál sokkal többet jelent. Legalábbis kéne, hogy jelentsen.
Ha egyszer a közbeszéd megtisztul az ilyen szexista és lealacsonyító stílustól, az ország vezetői pedig nem előírják, hogy mit kéne, hanem megkérdezik, hogy mit szeretne csinálni egy nő, a virágokra és bonbonokra talán már nem is lesz szükség.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
