Ezt a Sziget-tudósítást egy kicsit messziről fogjuk indítani, de légyszi, maradjatok velem… Képzeld el egy pillanatra, hogy a kortárs zene nem létezik. Nincs Crystal Fighters*, amit berakhatsz, hogy partizz a teraszon. Nincs grandson*, amit üvöltethetsz, amikor eleged van a világból. (*Gondolatban helyettesítsd ezeket nyugodtan a saját preferenciáid szerint.) Hallgathatnád A négy évszakot ősztől tavaszig, és semmi baj nincs is vele, de… elég nehéz lenne megélni a mai világ érzéseit csak effélével.
És akkor ehhez képest meg mennyire menő, hogy meg is nézheted élőben azokat, akik ezeket a zenéket - amik ott vannak neked jóban rosszban - létrehozzák. Támogathatod a jelenlegi és jövőbeli kedvenc előadóidat, kiénekelheted nekik a szívedet, megmutathatod nekik szemtől szembe, hogy te hálás vagy azért, amit ők csinálnak. És azután, amikor legközelebb a klubban hallod Kylie Minogue-ot, arra fogsz gondolni hogy mennyire ott volt, amikor ezt a számot énekelte a hatalmas rózsaszín köpenyében a Sziget nagyszínpadán.
És tudom hogy 26 éve van Sziget, meg a fesztiválozás mára már triviális, de ez egy mennyire nagy esemény, milyen rengeteg ember munkáját igénylő feladat, hogy létrejöjjön és emberek élvezhessék. Hatalmas hála van bennem mindenki felé: a szervezők, a profi előadók, az állati tehetséges táncosok, a hangosítók, a felelősségteljesen munkájukat végző takarítók, a kedvesen mosolygó szekusok, a programokat facilitáló jógatanárok, workshop-vezetők, és azon dizájnerek és technikusok felé, akik az eszméletlen látványos fénytechnikákat és színpadi látványelemeket kitalálják és megvalósítják. Vagy például az iránt, aki a Sziget-útlevelet megtervezte. Hiszen ez egy annyira vicces és hasznos tárgy, egy snassz programfüzethez képest egy megnevettető szuvenír, amit tuti, hogy csomóan évekig őriznek otthon.
Szóval akkor ugorhatunk is ahhoz, hogy tegnap startolt az idén 26 éves Sziget Fesztivál. A Hajógyári-szigeten és nem a Margiton, mégis a Margaret Island nyitott a nagyszínpadon. Nem tudom, hogy ez véletlenül alakult így, vagy valakinek csiklandozta a humorérzékét. A legnehezebb meló szerintem első nap megkezdeni a fesztivált délután négykor a tűző napon egy olyan tömegnek, akiknek nagy része azért van ott, hogy foglalja a helyet az első sorban az esti Kylie-ra.
A Margaret Island energikusan és látható élvezettel lakta be a színpadot és vette az akadályt, tök büszke voltam rá, hogy ott látom őket a nagyszínpadon, amikor tavaly úgyszint első nap egy kisebb színpadnál tartottak egy kellemes fűben ülős szettet. Még a mellettem lévő talpig ezüstbe öltözött külföldi csajszik, akik láthatóan nem is erre jöttek, a végére már dúdolgatták a szövegeket meg édesen kuncogtak. Kalap le!
Az erős női előadók két ellenpólusaként a Revolut színpadon rappelt és twerkölt egy zsebkendőnyi bőrszerkóban, de végtelen energiával Tkay Maidza, majd Kylie a dívaság magasfokát adta elő a nagyszínpadon, három csillogóbbnál csillogóbb pop-ikon szerelésben, tökéletes klasszikus szőkeségében dobálva rózsákat a tömegbe. Az igazi táncra viszont én a Colosseumot tartom a legalkalmasabbnak, ahol - hogy triumvirátusra egészüljön a női előadói szemezgetésem - KI/KI pörgette a szimbolikus lemezeket az éjszakában, láthatóan sok szigetező felhőtlen örömére.
A nyugat.hu-t képviselve ma is kint leszünk, így ha látsz minket békésen tofus szendvicset majszolni a basic kemping útmenti padján, táncolni a Grandsonon, a Nova Twinen vagy Co Lee-n, és valamilyen belső sugallat azt mondja neked, akkor nyugodtan köszönj oda nekünk.
