A praxis.blog.hu-n találtuk az alábbi történetet, amely egy szomorú esetről szól a Markusovszky Kórházban. Mi nem foglalunk állást, de érdemes elolvasni a hozzátartozók esetét. Önöknek mi a véleményük?
Húsvét előtt halt meg az édesanyám
Édesanyámat a háziorvosa beutalta a kórházba tüdőgyulladás gyanúval, a Szombathelyi Markusovszky Kórházba, ahol végül kiderült a röntgen után, hogy erős bronchitisze van, már a sürgősségin azt kérdezte az orvos, minek vittük be. Nagy nehezen felkerült az I. belgyógyászatra, ahol újabb sokk ért bennünket, édesanyámnak pisilni kellett, benyitottunk a vécébe, ahol tiszta kakis volt az ülőke, a járólap. A sógornőm kiment a takarítónőt megkeresni, akit meg is talált, EBÉDET osztott. Kért vödröt, kesztyűt és kitakarította a vécét, ekkor ért az újabb meglepetés a szobában, a vécében nem volt szemetes, otthon betett szemeteszsákot neveztünk ki szemetesnek.
Végre édesanyám le tudott feküdni, másik naptól kapott napi 4 liter káliumos infúziót, neki egy veséje volt, és az is zsugorodott. 34 üveg infúziót kapott. Ha lefolyt az infúzió és csengetni mert, megkérdezték tőle, hova siet, mozijegye van? Eltelt egy hét, még rosszabbul volt, mint mikor bevittük, ő az ablaknál feküdt, és egy csütörtöki napon lefolyt az infúzió, csengetett, de senki be se ment, szegény be volt pelenkázva, de nagy volt rá a pelenka, bepisilt, kifolyt az ágyra, a hálóingére, és a pelenka is csupa pisi lett. Eltelt 3,5 óra, mikor sírva telefonált menjünk be, mert megfagy, akkor még látogatási tilalom volt a kórházba. Az öcsém rohant be, és leteremtette a nővéreket, akkor mentek be tisztába tenni. Az öcsém elmondása szerint kint üldögéltek a nővérszoba előtt.
Ekkor kapott tüdőgyulladást, egyre romlott az állapota. Jeleztük a főorvos felé, hogy mi történt, de ő a főnővérhez küldött bennünk azzal, hogy ő nem foglalkozik ilyen dolgokkal, beszéljük meg a főnővérrel, amit meg is tettünk. Édesanyám oly mértékben köhögött, hogy nem tudott lefeküdni, mert meg akart fulladni, csak ülni. Többször beszéltem az orvosával, szerinte az állapota kielégítő volt, és azt mondta, hazaengedi március 27-én. Március 26-án jött a telefon, menjünk, mert nagyon rosszul van, és az intenzív osztályra viszik át. Hajnalban kómába esett {ezt a zárójelentésből olvastam ki}, de a 3 nővér szerint még reggel beszéltek vele. 9 óra 50 perckor eltávozott. Tudom, hogy a nővérek leterheltek, kevesen vannak, de könyörgöm, mikor tudják, milyen betegről van szó, akkor csak lett volna 2 perce, míg lekapcsolja az infúziót, hogy az a beteg ki tudjon menni elvégezni a dolgát!
Még egy egészséges vesével is 4 liter folyadék után ki kell menni, nem egy beteg vesével! Az édesanyámnak nem kellett volna meghalnia, hisz a saját lábán ment be a kórházba, a végén olyan gyenge volt, hogy még az ülés is nehezére esett. Megkerestük a betegjogi képviselőt, ő is csak csodálkozott, hogy hogy lehet így bánni egy beteggel, és intézkedni fog, mindez a most átadott új belgyógyászati tömbben történt. Azért írom le, hogy ez mással ne történhessen meg, a hozzátartozó figyeljen a legkisebb panaszra a beteg részéről, mert amit mondanak, igaz. Senkinek sem kívánok olyan húsvétot, mint amilyen nekünk lesz!
Nagyon kérem Önöket, tegyék közzé, hogy más tehessen ellene, ne legyen ilyen értelmetlen tragédia!
Tisztelettel: Bársonyné
