Testvér (kedd 17 óra, Savaria Mozi nagyterem)
Aki olvasóink közt eddig bármilyen előítéletből kifolyólag azt hitte-képzelte volna, hogy a Mediawave filmvetítésein kizárólag nehezen értelmezhető, művészfilmes vagy éppen kísérletező, netán ezoterikus vagy egzotikus mozgóképek futnak, és az átlag mozinézőnek nem kínál csemegét a program - annak azt ajánlom, bátran váltson belépőt Marcel Rasquin venezuelai elsőfilmes Testvér című mozijára. Garantáltan nem fogja megbánni!
Az igazi gól
A sport-témájú filmekben az utóbbi egy-két évtizedben kedvelt motívummá vált a futball mint legnagyobb hatású sport. Az alkotások többsége a fociőrület torzhajtásait, a szurkolói szubkultúrák felajzott érzelmeit kutatta ( A kemény mag, Futball faktor, Huligánok). A focistákat középpontba állító próbálkozások ( Góóól 1-2) meglehetősen hamis, mainstream darabok voltak vagy a dokumentarista ábrázolás keretei közt maradtak ( Kusturica Maradona-filmje, Puskás Hungary).
Alig lehetett találkozni (talán Az elátkozott Leeds United-ot leszámítva) erkölcsi határhelyzeteket, emberi sorsfordulókat középpontba helyező játékfilmes próbálkozással. Nos, a vasárnapi közönségtalálkozón megismert fiatal dél-amerikai direktor többszörösen díjnyertes, méltán közönség-kedvenccé vált alkotása úgy dolgoz fel egy sűrű drámai történetet, hogy közben a venezuelai hétköznapok ábrázolásában árnyalt és hiteles marad, miközben pedig friss képi megoldásokkal és tehetséges színészek sorával a szó legjobb értelmében vett szórakoztatásra is alkalmas.
Gettóérzés
A Testvérek két főszereplője Caracas egyik zsúfolt szegénynegyedében él. Voltaképpen nem is vérszerinti testvérek, hiszen Danielt, a labdazsonglőr fiatalabb fiút Julio és házi cukrászként dolgozó anyja még csecsemőkorában az utcán találta és családtagként nevelte fel. A família szűkösen ugyan, de tisztességgel igyekszik boldogulni a kemény latin-amerikai hétköznapokban. Az idill majdnem teljes: a fiúk sorsát apaként vigyázó családos edző és az anya között a férfi házassága miatt titkolt, de mély és igaz érzelmeken nyugvó szerelem szövődött az évek során.
Kezdettől fogva árnyékként kíséri sorsukat Julio kötődése a negyedet uraló, elsősorban drogkereskedelemből és védelmi pénzekből élő, a helyi futballcsapatot is bőkezűen támogató keresztapához és balhés, a fegyverek és a banda erejétől elszállt kamaszokból álló utcai hadseregéhez. A kettős kötés akkor válik súlyos következményekkel járó döntési helyzetté, amikor egy fatális és banális utcai szóváltás során a fiúk anyját halálos lövés éri, miközben a srácok az egész életüket alapjaiban megváltoztató próbajátékra készülnek egy profi csapathoz.
Friss szemmel és biztos kézzel
A szerződés kínálta sportkarrier reális és végérvényes menekülést jelentene mindkettőjüknek a nyomorból, reménytelen küszködésből, a bűnözés és a kíméletlen létharc eltorzult és macsósan kivagyi világából. A kérdés csak az: engedik-e őket a körülményeik, sorsuk addigi beidegződései. Vagy a bosszú vérgőzös vonzása felül írja az anya elvesztésének méltósággal viselt fájdalmát. A dilemma lehetséges kimeneteleit mind-mind erős és jól eltalált jelentekben dolgozza fel a film - megdöbbentő erejű és a közönséget biztosan vitára ingerlő befejezéssel.
Rasquin mozija egyszerre biztos kézzel rajzolt, szociológiailag is hiteles körképe a dél-amerikai társadalmak nem egy mérgező problémájának a bűnözéstől és drogfüggéstől kezdve a kamaszok kilátástalan és nihilista életszemléletén át a létharcokba belefásult felnőttek fásultságáig, a sportot üzletként kezelő mentalitásig. Miközben humánusan, meleg érzelmekkel élhető és szerethető világként ábrázolja a gettók mindennapjait és karakteres figuráit. Nem mellesleg pedig a görög sorstragédiákhoz méltón mesél el egy megrázó történetet hűségről, tisztességről, tartásról és család iránti felelősségről.
Ügyesen szövi össze a populáris téma, az archetipikus alaphelyzet és motívumok számtalan rétegét a gazdag környezetábrázolással és feszes történettel. Mindehhez a függetlenfilmek kissé karcos, vibráló, zömmel mozgókamerás, néha egészen a kortárs videoklipek nyelvezetét használó képi világot társít. Ahol Caracas gettóiban minden napsütés és perzselő forróság ellenére komorak a sikátorok árnyékai, de ahol ugyanakkor minden szín is telített és meleg...
