1956. október 23-ára, a vérbe fojott forradalomra és szabadságharcra emlékezett a megyeszékhely vasárnap este. A program a Jáki úti temetőben Welther Károly sírjának megkoszorúzásával kezdődött, majd a Március 15. téren folytatódott. Itt elsőként azt rögzíthettük, hogy a helyi politikusokat és egyéb potentátokat leszámítva bántóan kevesen vettek részt a rendezvényen. Fiatalok pedig szinte egyáltalán nem.
Az idősebbek nem voltak közlékenyek
Valószínűleg nem is véletlen, hogy V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár beszédében is hangsúlyozta az emlékek ébrentartásának fontosságát. Az ifjabbak ettől függetlenül úgy tűnik, már nem érzik magukénak az 56-osok hősiességét. Azt csak remélni tudjuk, hogy a távolmaradás oka nem az október 23-ával kapcsolatos ismeretek hiánya volt.
A Március 15. térről aztán átvonultunk az 56-osok terére. Ekkor a szombathelyi fúvósok mellett már az eső is rendesen rázendített. Menet közben arra gondoltunk, megkérjük az idősebb korosztály tagjait, hogy idézzék fel mi is történt Szombathelyen és vonzáskörzetében 55 évvel ezelőtt, október 23-án. Elvégre a fővárosi eseményekről sokat tudunk, a helyiekről viszont jóval kevesebbet. Kérdéseink azonban jó darabig, a szó minden értelmében belénk fagytak, mert kiszemeltjeink udvariasan ugyan, de sorra hárították el a válaszadás lehetőségét. Végül aztán egy úriember mégis kötélnek állt.
Arra kérem, a teljes nevemet ne írja le. Nem akarok én már sehol szerepelni. József vagyok, 1956-ban 14 éves voltam. Ha ennyi elég, szívesen beszélgetek magával
- mondta. Nekünk ennyi is elég, gondoltuk, hiszen a név helyett az emlékek sokkal érdekesebbek.A fájdalmas múlt
Aki átélte az 56-os eseményeket, valószínűleg sosem feledi el, mi történt akkor. Bár a nyugati országrész nem játszott döntő szerepet a forradalomban, még gyerekfejjel is éreztem a feszültséget a városban. Látni lehetett, hogy a húr már nem feszíthető tovább. Amikor hozzánk is elértek a pesti események, gyaníthatóan erősen cenzúrázott hírei, az utcánkból egy-két egyetemista korú fiatal azonnal menni akart a fővárosba. Volt, akit a szülei erőszakkal tartottak vissza, meg voltak olyanok is, akik elindultak.
Arról nem tudok, hogy közülük aztán bárkinek komoly baja esett volna. Volt ott így is elég vérengzés. Féltünk. A fővárosi és a vidéki események hallatán az idősebbek egy része hősiességről, mások öngyilkos vakmerőségről beszéltek. A híreket a rádióból igyekeztük összegyűjteni. Persze, voltak pletykák is, durva kivégzésekről, egyszerűen elásott holttestekről. Mi, itt Szombathelyen is komoly fájdalmakat éltünk át akkor, el sem tudom képzelni, mit érezhettek a fiatalok szülei a fővárosban. Örülök, hogy a gyerekeimnek, unokáimnak, a maguk generációjának már nem kell ilyeneket átélnie.
Ebben egyetértünk, és kívánjuk, hogy ez maradjon is így. Megjegyezzük: az élet ma sem könnyű.
Nézőpont kérdése. Maguknak másfajta küzdelmeket kell megvívniuk, mint nekünk. Sajnos tagadhatatlan, hogy legtöbbször a mai harcok is tisztátalanok, egyenlőtlenek
- érkezett a válasz.Józsi bácsi ezen állításával sem tudunk vitatkozni. Az ügyeskedés, az árulás, a másik elsöprése azonban nem a modern kor vívmánya. Más kérdés, hogy ezt a több évszázados, vagy inkább évezredes keserű „hagyományt” nem lenne muszáj ma is folytatni. Az 56-osok teréhez érve aztán a mártírhalált halt nemzetőrökre emlékezünk. Immár csendben, ahogy az ilyenkor illik.
Mégis élőben közvetít a tévé?
Innen aztán átmentünk az ünnepi közgyűlésre is. Az igazi meglepetés itt várt minket: elsőre úgy tűnt, a városi televízió élőben közvetíti a rendezvényt. Mielőtt e sorok írásához láttunk, biztos, ami biztos alapon belenéztünk a műsorba. Nem tévedtünk: valóban egyenes adásban ment a rendezvény. Azt gondolnánk, az önkormányzat szervezeti és működési szabályzata nem tesz különbséget ünnepi és rendes közgyűlés között. Vagy ha mégis, akkor a fent már említett ügyeskedés mellé a következetesség teljes hiányát is feljegyezhetjük.
Az ünnepi közgyűlésen aztán a Weöres Sándor Színház a tőle megszokott színvonalas produkciót nyújtotta. Majd Puskás polgármester szólt a résztvevőkhöz. Beszédében kiemelte, hogy Szombathely hármas ünnepet ül: az 1956-os forradalom és szabadságharc 55., a köztársaság kikiáltásának 22., míg a szombathelyi önkormányzat megalakulásának 21. évfordulójára emlékezünk.
Később aktuálpolitikát is csempészett mondandójába: a magyar nép sokáig nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött demokráciával, ám 2010-ben eljött a megújulás lehetősége, vélekedett a város első embere. Szombathely akkor lesz az ország virágzó városa, ha nem az acsarkodás és a kicsinyes érdekek, hanem az összefogás jellemzi. Olyan várost kell építenünk, ahol jó élni és dolgozni, hallhattuk Puskástól.
Újfent rögzíthetjük, hogy a feladat tehát szép és nemes. Ahogy azt ilyenkor mondani szokták, ha papíron megvan a forgatókönyv, akkor már csak (e szót most ajánlott erős idézőjelben érteni) tenni kellene a magasztos célokért.
Kámoni Arborétumért Egyesület emlékoszlopot avatott
Szombat délután a Kámoni Arborétumért Egyesület az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 55. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepséget.Fotósunk is ott járt:
