Összetehetjük a két szép tenyerünket, hogy Szombathely alulról törekvő kultúrmalmai ezután is ugyanúgy őröljenek, mint eddig. Működésük kiváló ismerője ugyanis ma örökre levette róluk a kezét.
Bizony, a hangosítóból lett szervezőből lett dj-ből lett újságíró (miközben egyiket sem hagyta abba) Vida Gábor tudta csak igazán, hogyan is kell meghajtani ezeket a rohadt nagy lapátokat, fújjon bármerről is a szél. Mindenekelőtt annak a tudásnak volt birtokában, hogy milyen szufla kell beléjük: határtalan jókedv és felszegett fej a rázósabb időkben is. Akkor is, ha egy adott hely tulajdonosa nem hajlandó rendesen pénzt áldozni a felléptetni szándékozott zenekarra. Akkor is, ha éppen mindenféle érdekellentétek próbálják ellehetetleníteni azt, ha valami önerőből jön létre. Akkor is, ha szinte minden a siker ellen dolgozik.
Vida, Vidus, DJ Vidaotone, Gabi, haver, aranyapám - kinek mi - a mélyrétegeiből rázta fel azt, ami így egyszerre nyújtott szórakozási lehetőséget, támaszt, vigaszt, és asszisztált barátságok megszületéséhez: a szombathelyi zenei-művészeti életnek azon részét, ami szégyellőssége miatt nem ébredt volna fel csak úgy önszántából. Felrázta, és odatolta az orrunk alá.
Aki csak pár szóváltás erejéig ismerte Gábort, abban a stand-up komikusokat megszégyenítő poénvihar, aki ennél behatóbban, abban egy érzékeny, vidám és forradalmi hevületű ember emlékképe marad meg.
Aki egyből ugrott, ha igazságtalanságot észlelt. Aki azonnal felemelte a hangját, ha megjelent a sokadik cikk az establishment büdös dolgairól. Aki mellett sosem kellett a szomszédba menni néhány jó szóért, de aki alkalomadtán parázs vitákat folytatott saját berkeiben is. Aki nagyon helyesen próbálta beleverni az agyakba, hogy nem jobb a metál a technónál, vagy a reggae a hegedűszónál, hanem jó zene van és rossz zene. Aki annyi mindenkinek segített az önmegvalósításban, és annyi nagy nevet hozott el a mi kis kisvárosi éjszakánkba, hogy annak sorolására tíz bekezdés sem lenne elég.
Nyugodj békében, Vida Gábor - mondjuk, pedig furcsa kimondani. Főleg, mert akinek az emlékét életben tartják, az úgysem hal meg. És afelől nincs kétségünk, hogy téged nehéz is lenne kiverni bárkinek a fejéből.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
