"Biztos, hogy menekülttábor lesz a faluban, túlságosan átlátszóan hazudnak" - mondja a biciklijének támaszkodó férfi Vitnyéd főutcáján.
Szerinte senki sem hiszi el, hogy iskolásoknak építenek tábort, ha így lenne, nem zárnák el ennyire a helyiek elől. Azt mondja, a vitnyédiek csalódtak a hatóságokban, a falu vezetőiben is, mert nem válaszolnak egyenesen a kérdésekre, és kerülik a témát.
A vitnyédi tábort már az egész ország ismeri
A Nyugat.hu elsőként tudósított a helyszínről, pontosan egy hónapja jártunk 
"Ennek a falunak vége van" - 500 fős menekülttábort építenek Vitnyéden, de hivatalosan nem fogadunk be migránsokat 2024. September 09. 18:10 a vitnyédi Csermajorban, ahol a hírek szerint 500 fős menekülttábort építenek egy korábbi iskola helyén. Azt láttuk, hogy nagy munka folyik a majoron belül, egy új kerítéssel elhatárolt területen, de oda nem engedtek be minket a rendőrök, akik nagy erőkkel őrizték a bejáratot.
A menekülttábor építésének hírét először Szalai Csaba, Vitnyéd polgármestere is osztotta meg a falu zárt Facebook-csoportjában. Azt írta, nincs biztos információja, ő is annyit hallott, hogy a belső részen zárt, katonaság által őrzött tábort alakítanak ki három épületből.
A választókerület fideszes képviselője, Gyopáros Alpár egy héttel később arról posztolt Vitnyéden nem lesz menekülttábor, a kormány szerint csak javítgatták az épületeket 2024. September 15. 07:12 a közösségi oldalon, hogy a volt iskolában ukrán menekülteket szállásoltak el ideiglenesen, utánuk kell felújítani az épületeket, de nem lesz menekülttábor a területen.
Az ügy egyébként még az ausztriai választási kampányban is téma volt, azzal, hogy a magyar kormány a közös országhatár mellé akar menekülteket telepíteni.
Már a közelébe sem lehet menni a vitnyédi tábornak
A hónap végén Gulyás Gergely kancelláriaminiszter közölte, hogy Vitnyéden diákokat táboroztatnak majd, ezért újítják fel az épületeket, kijelentette, nem lesz menekülttábor a faluban.
Ehhez képest a vitnyédiek biztosra veszik a menekültek érkezését. Egy másik férfi a Fő utcán legyint a kérdésre, azt mondja, mondhatnak bármit a politikusok, itt előbb-utóbb megjelennek a migránsok.
A Csermajorba érkezve meglepődünk, már a major területére sem mehetünk be, oda egy hónapja még szabad volt a bejárás. A major bejáratától mintegy száz méterre húzódik az új kerítés, szeptemberben még ott beszélgettünk a rendőrökkel, most "Magánterület, idegenek csak a tulajdonos engedélyével léphetnek be."
Világos üzenet, cikkünk "Ennek a falunak vége van" - 500 fős menekülttábort építenek Vitnyéden, de hivatalosan nem fogadunk be migránsokat 2024. September 09. 18:10 után az elmúlt egy hónapban sok újságíró, érdeklődő járt itt, sőt, politikusok is meglátogatták az épülő tábort.
A kapun túl látszik az új kerítés és bejárat, most is rendőrautók állnak ott, és új egy piktogramos tábla is, ami tájékoztató célzatú lehet de ilyen messziről a kamera objektívén át sem tudtuk beazonosítani a jelzéseket. Miután pár perce már nézelődünk befelé, az autók mellett több gyakorló egyenruhás rendőr jelenik meg, de nem jönnek közelebb.
A hatóságoknak az elmúlt egy hónapban több levelet is írtunk, de sem az Idegenrendészeti Főigazgatóság, sem a belügyminiszter nem válaszolt kérdéseinkre. Még arra a kérésünkre sem reagáltak, hogy szeretnénk megnézni a diákoknak épülő tábort, persze, kísérővel.
Menekülttábor a Rábaringen?
Információink szerint a megyében még két helyen épül menekülttábor, az egyik helyszín az Écs melletti Rábaring lehet. Écs a Győrt és Veszprémet összekötő 82-es út mellett, az M1-es autópályától délre, mintegy 8-10 kilométerre fekvő település.
A falunak mintegy 2200 lakosa van, egyébként Győr agglomerációjának számít a szomszédos Nyúl településsel együtt, ami látszik a falu képén is. Rendezett, takaros porták, sok az új ház mindkét faluban.
Écs központjában két középkorú asszonnyal beszélünk, készséggel megmutatják, merre van a Rábaring. Amikor a menekülttáborra terelem a szót, meglepődnek. Ők nem is hallottak erről, úgy tudják, a megye nyugati részén, Mosonmagyaróvárnál építenek tábort. Meg, persze, Vitnyéden, aminek a híre bejárta már az országot.
Hosszú, a domboldalra felfelé vezető úton indulunk el a kocsival, az út mindkét oldalán házak. Aztán a házak egyre öregebbnek tűnnek, az út pedig egyre keskenyebbnek, végül már csak egy autó fér el az úton, amit mindkét oldalon erdő vesz körül.
Egyből eszembe jut a csermajori tábor, azt is ilyen rossz minőségű úton lehet megközelíteni, és ott is kilométeres távolságban van a tábor a lakóházaktól.
Ismerős táblák a bejáratnál
De az út egyszer csak elfogy, pontosabban még keskenyebb földúttá alakul, jobbra van egy aszfaltozott leágazás, ami egy vasúti aluljáróhoz hasonlító kapuhoz vezet. De az út mellett mindenütt ugyanolyan táblák állnak, mint a Csermajorban. Amelyek közlik, hogy magánterülethez érkeztünk, ahová csak a tulajdonos engedélyével lehet belépni.
Később, egy térképes kereső segítségével megállapítjuk, hogy ez a Rábaring bejárata, amit most lezártak. A kapuban őrség áll, amikor közelebb próbálunk menni, mutatják, hogy ide aztán be nem. Közben egy beérkező autót ellenőriznek, mellettük konténerben berendezett iroda.
Mivel információink konténertáborról szólnak, érezzük, hogy jó helyen járunk, de bemenni nem tudunk, benézni sem. Próbálunk kerülőutat találni, de ez a hely tökéletes arra, hogy eltakarja a kíváncsi szemek elől, mi zajlik odabent.
Átcsúsztunk Ausztriába
A hírek szerint az innen bő 75 kilométerre, Mosonmagyaróvár mellett, közvetlenül a magyar-osztrák határon fekvő Albertkázmérpuszta a harmadik tábor helyszíne. A faluhoz közeledve feltűnik, hogy rengeteg errefelé a szélkerék, később kiderül, hogy a falu határában is sok van belőlük.
A falu szinte teljesen kihalt, a főutcája nyílegyenes, két oldalán szépen gondozott házak, kertek, persze, van, ami lelakottnak látszik. Találunk egy csárdát, zárva, ötven méterrel arrébb fogadót hirdet a tábla, mellette zöldség-gyümölcs üzlettel, mindkettő zárva.
Az utca végén aztán hirtelen Ausztriában találjuk magunkat. Az út szélén az osztrák határvadászok bódéja, kíváncsian nézik, mit csinálunk, mert hiába fékeztünk, azért csak átcsúsztunk az osztrák területre.
Információink arról szóltak, hogy itt, a határátkelő környékén volt valamikor egy rádióállomás, és ott lesz a menekülttábor. A határátkelőn átvezető útból jobbra és balra vezet bekötőút, de azok már Ausztria területén vannak.
A helyiek szerint itt nem lesz tábor
Némi tolatgatás után visszaérünk a határ innenső oldalára, de hiába keressük a rádióállomás nyomait, mindenütt csak szélkerekeket lehet látni. Lassan haladunk visszafelé, a volt zöldségüzlet épületéből egy férfi lép ki, ő nem hallott semmiféle táborról, rádióállomásról sem, de nem idevalósi, ajánlja, hogy keressük meg Józsefet, aki a volt csárdával szemben lakik, és egész életében itt élt a faluban.
József épp a kertben tesz-vesz, elmosolyodik, amikor a nevén szólítjuk. De ő sem hallott menekülttáborról a környéken, a faluban volt egy laktanya, de azt már a '70-es évek elején bezárták. Javasolja, hogy menjünk át a szomszédos Várbalogra, ott is volt laktanya, talán ott többet tudnak.
"Az osztrákok nem engednék"
Várbalog és Albertkázmérpuszta ugyanahhoz a településhez tartozik, az utóbbi az előbbi része hivatalosan, még ha saját helységnévtáblájuk is van. Egy férfit szólítunk meg az utcán, aki úgy tudja, itt nem, csak Győr mellett lesznek menekülttáborok.
A közelben több volt laktanya is van, de mind magánkézben, a '90-es évek elején vásárolta meg azokat olcsón egy helyi politikus, van amelyikben laknak is.
Albertkázmérpusztáról azt mondja, az már nem is magyar falu, szinte minden házát felvásárolták az osztrákok. És szerinte az osztrákok egyébként sem engednének semmilyen tábort a szomszédjukba építeni.
Összegezve, biztos, hogy van alapja a híreknek, Vitnyéden nagyon árulkodó, hogy már a Csermajort is csak megközelíteni lehet. Az Écs melletti Rábaringet is légmentesen lezárták, sokatmondó, hogy ugyanolyan táblákat helyeztek ki, mint Vitnyéden.
Annak nem láttuk nyomát, hogy Albertkázmérpusztán vagy környékén tábor épülne, és habár nincs kizárva, de ott talán túl közel van Ausztria.
Az ügyre még biztosan visszatérünk.
