Merlint 2020 februárjában ütötte el egy autó. Valószínűleg egy cicát hajthatott, véletlenül nyitva maradt a kapu és meg is történt a baj – meséli Bokor Miklós, aki – bár elég késő volt már – azonnal hívta a Szombathelyi Állatkórházat.
Dr. Varjú Gábor pillanatok alatt bent volt a rendelőben, megvizsgálta, megröntgenezte. Majd másnap vissza kellett menniük dr. Peresztegi Attilához, aki azt mondta, a röntgen alapján nem látja, hogy elszakadt volna a gerincvelő, de azt tanácsolta a gazdiknak, hogy ha biztosra akarnak menni, akkor MRI-t kell csináltatni.
Ők pedig biztosra mentek, így autóba ültek és elmentek Budapestre, ahol megcsinálták az MRI-t és megállapították, hogy valóban nem szakadt el teljesen a gerincvelő. Utána meg is műtötték és egy minimális esélyt jósoltak a felépülésére.
A koronavírus-járvány első hulláma alatt történt mindez és csak a baleset után két hónappal sikerült elkezdeni a fizioterápiás kezelést, viszont sajnos ez idő alatt az izmainak nagy része már elsorvadt és a lábai is bemerevedtek. Bármennyire is próbálták otthon tornáztatni, egy idő után nem engedte.
„Az orvosok sem javasoltak semmit ebben az időben, az elején nem is kerestünk kutyafizioterapeutát” – ezt már Miklós lánya, Orsolya teszi hozzá. Merlin nem reagált a kezelésekre, így már biztossá vált, hogy sajnos teljesen lebénult. „Mi is elfogadtuk, hogy valószínű már nem fog járni” – mondja.
De gazdái nem engedték el a mancsát: „Egy pillanatig sem merült fel bennünk, hogy elaltatjuk a kutyust. Úgy gondoltuk, hogy ha van bármi pici esélye is, hogy megmenthetjük, meg fogunk ragadni minden lehetőséget” – szögezi le Miklós.
Aztán Győrben csináltattak Merlinnek egy kutyakocsit, amit azóta is használ, ezzel tudják sétáltatni. Azt mondják, amint előveszik, siet is az ajtóhoz, mert tudja, hogy mehet sétálni, azt pedig nagyon szeret. Sőt, rövidebb kirándulásokra is el szoktak menni vele, hogy feldobják a mindennapokat.
Szerencsére nem viselte meg Merlint a baleset, ugyanolyan szeretetéhes és mozgékony kutyus, mint volt. Nagyon szereti, ha simogatják, amit mancsolással követel, és a család másik kutyájával is szeret kergetőzni, a lakásban és az udvaron is.
„Most már így élünk egy pár éve. Eleinte nehéz volt alkalmazkodnunk az új helyzethez, de idővel megtanultam manuálisan üríteni a vizeletét. Nagyon sokat segítettek külföldi videók, hogy pontosan hol is nyomjam össze a hasát a hólyag megfelelő ürülése érdekében, ezt napi háromszor szoktam elvégezni. Majd a székletét is megtanultam manuálisan üríteni a tisztább lakás érdekében” – meséli Orsolya.
Naponta háromszor, reggel, délután és este kell pisiltetni és úgymond kicsalogatni belőle a székletet is.
A kocsit csak sétánál használják, a lakásban anélkül közlekedik. Mivel azonban a fenekén csúszkál, pelust kell hordania, hogy ne dörzsölje ki. Erre egyébként a lábainál is oda kell figyelni, de Orsolya azt mondja, szerencsére már csak ritkán fordul elő, hogy kisebesednek a lábai.
Emellett oda kell figyelni az ízületire is, ezért mindig kap valamilyen ízületvédő táplálékkiegészítőt és vesetámogató kúrát is szoktak tartani, hogy minden rendben legyen vele.
„Szerintem nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mozgáskorlátozott állatok is tudnak teljes életet élni egy kis plusz törődéssel, és hatalmas szeretetet képesek visszaadni cserébe. Nagyon jó látni, hogy Magyarországon is egyre több olyan szervezet van, akik lebénult kutyákat is fogadnak és gondozásukba vesznek. Mindig figyelem a közösségi oldalaikat és becsülöm a munkájukat, mert tudom, hogy nem mindig könnyű velük, főleg ha több speciális igényű kutyát kell gondozni” – zárja mondandóját Orsolya.