Boldogult úrfikorunkban (5.) - A Dongó kocsma

Méltóságteljes, férfias hely volt a Dongó a szombathelyi állomás felé haladva, afelé az állomás felé, ahol 424-esek másfajta füstök szagával vitték utakra az embert, míg viszont a Dongóban belső utazások indultak ismeretlen szabadságok felé.

A hatvanas években fellazult tételben fogalmazódott meg a világ. Apámmal az állomásra menvén sokszor tértünk be ide, és a kocsma is más gyerekmagasságból, amikor a dölleszkedő készségek alsó része az ember feje magasságában van, midőn szopja a málnát, amit a csapnál kevertek szódából és sötétveres elegyből, hogy habzott, és valami különös okból kifolyólag mégis málna íze volt ultrával elegyeset. A padló kőből volt és hűvös, a belső teremben pedig olajos fa, ahová soha nem ment be az ember gyerekként, csak ide, a külső dülleszkedőig jutott, és valami különös egyöntetű morgássá elegyedett a komoly férfiak hangja, poharak csörögtek, és szúrt a füst.

Bezárt a Dongó
Olvasói felvétel

Méltóságteljes, férfias hely volt a Dongó az állomás felé haladva, afelé az állomás felé, ahol 424-esek másfajta füstök szagával vitték utakra az embert, míg viszont a Dongóban belső utazások indultak ismeretlen szabadságok felé, mert a rendszer gondoskodott arról, hogy a munkásosztály a paradicsomba menjen, ha csak kemikáliákkal is. A gőzt ki kellett engedni, de, mondom, a kő hűvös volt, a levegő szúrós, füsttel teli, és nem voltak színek, fekete-fehér filmen pergett az élet, ami mára megfakult és sárgult, perceg a film, ahogyan forog egyre halványabban. Intézmény volt a Dongó, a feledés és emlékezés temploma, ahogyan évekkel később, de még mindig nagyon régen, amikor az ember újságot hordott ebben a körzetben, a könyöklő pedig már nem az orráig ért.

A szocialista társadalmi egyenlőség, a kilátástalanság nyomora volt, ami eggyé forrasztotta a kocsma népét főszerkesztőtől segédmunkásig, a dölleszkedés rítusa, a fröccs, sör-cseresznye kombó. Főszerkesztő úr, akinek hordta az ember az általa előállított újságot, itt itta magát merevre naponta, s itt fenyegetőzött soha nem is volt hatalmával, midőn az újságkihordótól megkérdezte, tudja-e, ki ő, s egyben azt is tudja-e, mennyit is tudna ártani neki, ha akarna, de nem tudott. Rendszerint elveszítette az önkontrollját, beesett a dölleszkedő alá, és ott végzett úszó mozdulatokat a kövön. Az újságos fiú fölnyalábolta hazavitte, beállította az ajtóba és nem várta meg az elgyötört arcú feleség ajtónyitását, mert mindenkinek csakis magára tartozik a külön bejáratú nyomora.

Máskor, már a gyerekkorral ellentétben az olajos padlójú belső helységig is eljutva, „A bíró előtt” és „Az ő nótája” című képek alatt a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok tisztjei is odaültek az asztalhoz, és mindent el akartak adni, hogy tudjanak inni, a Dongó távoli sztyeppék fiainak szomját oltotta. A rendőrök pedig, a drága rendőrök az embert nyektették, hogy miért zaklatja a szovjet elvtársakat, mert már akkor sem értettek semmit a világból. Így lehetett az is, hogy amikor az ember a buddhizmusról tartott előadást a Dongóban – és remélem érezzük ebben a felemelő iróniát –, s azt fejtegette, hogy ebben a vallásban a legkevesebb a transzcendencia, egy III/III-as elvtárs is odahúzta a székét.

Vajon mi lesz a sorsa?
L.E.

Odahúzta, és előadást kért a transzcendensről, mert ez a szó biztosan jól mutatott a jelentésében, és így keveredett a Dongóban a profán és a misztikus, a létező szocializmus és a nem létező túlvilág. Így volt minden ott, s mintha arra járt volna Bereményi Cseh Tamással a hóna alatt. Irén ült a kasszában vagy állt a csapban, hogy tanúja legyen, ahogyan az emberek kiisszák az életüket a poharakból, és egyben sugárban okádják vissza a kőre azt, hogy aztán tavasszal szédülten essenek ki az utcára, ahol lilán virágoztak a tulipánfák, amelyek ma még tán megvannak, de a Dongó már nincsen sehol. Egy ilyen Dongónak nem is lenne helye ebben a világban, ide nem lehetne okostelefonnal belépni, csak munkásgatyában és zsírpapírba csomagolt szendviccsel. De meghalt ez is.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Csak Szombathely