Boldogult úrfikorunkban (4.) - A városi strand

Mert mi jut majd az ember eszébe, ha lehunyja a szemét, és orvosi rendelőket lát ott? Az, hogy megöregedett, és az is mindenképp, hogy a költészet egy szelete megint elveszett.

Amikor az ember egy strandhoz keresi a madeleine-jeit, akkor lehunyt szempillái mögött szűrt fényeket lát, gyereksikongást és víz zubogását hallja, csobbanásokat és sóhajokat, érzi magán a permet vizet, labdák puffanását és a mosolyokat. Ezeket mindenképp, miközben barack, főtt kukorica, naptej és sör szaga-illata száll elegyest, megengedőleg a szétolvadt vajban tocsogó parizeres zsemléé, és érzi a perzselő napot, mezítláb talpán a fű selymét és megszáradt bokrai szúrását.

A szombathelyi városi strand nem száll fel erre a madeleine-re a teából, mert ugyan ott volt a város közepén, de szeretet nélkül, soha meg nem kapva azt a törődést, amit érdemelt volna, s ezt mutatja méltatlan halála is. Egy strandot földdel betömni istenkáromlás, hagyni, hogy a rajtköveken fű fakadjon, gyilkosság, igaz, ez az intézmény mintha a város lelence lett volna. Még neve sem volt igazi, hogy városi strand, az mindenhol lehet, ilyen azonban csak ez az egy. Még a Béla név is megfelelő lett volna.

A régi strand
Nagy Jácint

Városi strand. - Ugyan már, ez olyan, mint a sarki kocsma, amibe akkor megyünk haza, ha Dongónak hívják, de most már késő. Rosszkor született. 1934., az mindennek a születésére rossz volt, ismerve a kor keserveit, hogy mi várt rá, mi lesett a benne csobbanókra, aztán ugyanígy 45. után, akkor meg már ki lesett a habba süllyedőkre, házmesterek innen, nyilasok onnan, házbizalmik efelől, ÁVH a túloldalról, a strand első életszakasza, a kezdeti húsz-huszonöt év maga volt a pokol.

Nem fürdőzőknek való idők voltak azok, meg voltaképp csak a duzzasztott Perint népfürdőjét váltotta azzal az előnnyel, hogy nem csíptek rákok az ember lábába úszás közben. Urbánus fürdő volt ez, városi legényeknek és lányoknak, civilizált szabadidő, kulturált udvarlás, de mondom, semmi madeleine, mert a történelem vagy a sors, a kiszámíthatatlan végzet miatt, mire istenigazából a városé lehetett volna, már nem is volt az. Sőt, nem is volt sehol.

Városi strand
termalonline

A nyakára hozták-építették ezt a nyikhaj Tófürdőt a mahomet nagy vizeivel, röpülővel a partján, újfajta álmokkal, s ha az ember a múltba utazva hunyt szemmel strandot, annak hangjait és illatait idézi, akkor a Tófürdő ugrik be, míg ez a városi strand meg nem. Pedig ezé volt a patina, az árnyat adó fák, ezé volt a múlt és a selymes fű, de ott árválkodott a város közepén, kisgyerekesek és ínyencek örömére. A városi strand a kifinomult strandművészeté volt, a Tófürdő a lehengerlő életöröm.

1972 volt az az év, amikor először halálra ítélték elzárva a nagyközönség elől, s megnyitva a nyári napközis táborok kósza gyereknépei előtt. Ezt a stigmát ki soha nem heverte, de voltaképp nem is őrizték. Hét végére lakat került rá, s a magunkfajta suhancok átmászva a kerítésen élveztük, hogy a sokak számára épült és készült örömök tucatnyiunk kedvét szolgálták csupán. Hogy magára, hagyták, mi sem mutatja jobban, mint, hogy senkit egyáltalán nem is érdekelt, ha mi ott tomboltunk a vízben a lakatok mögött.

A régi strand
Nagy Jácint

A városi strand így lett a strandok grundja, utcakölkök összkomfortos játszóhelye, kiegészülve a szomszédos SZSE betonos kosárlabda pályájával: alattuk a föld, fölöttünk az ég, bennünk a létra. A szomorú vége, ami azzal kezdődött, hogy nyolc éve elkezdték földdel feltölteni, már akkor előre vetült. Hogy jön a tél, onnan lehetett tudni, a medencét telehordták szalmával. S ugyan jól tudtuk, a fagy ellen, mégis olybá tűnt mindig, már csak a tehenek hiányoznak belőle a boldogsághoz.

Így halt meg tavaly ősszel. Tulajdonképpen hangtalanul, egy korszak és egy életérzés tűnt el vele, a kultúrát fölfalta a civilizáció, épp most készül kivirágozni a romokon a huszonegyedik század. Nem biztos, hogy jobb lesz, de, hogy szebb nem, az bizonyos. Mert mi jut majd az ember eszébe, ha lehunyja a szemét, és orvosi rendelőket lát ott? Az, hogy megöregedett, és az is mindenképp, hogy a költészet egy szelete megint elveszett.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Csak Szombathely