A Falco a 2020-as évek elején hosszú ideig egyeduralkodó volt a férfi kosárlabda NB I/A csoportjában: sorozatban nyerte a bajnoki címeket, méghozzá olyan kulcsjátékosokkal, akik helyi kötődésűek, Szombathelyen nevelkedtek. A sikerszéria tavaly nyáron szakadt meg, amikor a Szolnok pályahátrányból 3–0-val söpörte ki a sárga-feketéket a döntőben. Jelenleg Milos Konakov együttese a Tisza-partiak mögött második a tabellán – a csapat átalakulóban van, erről korábban itt írtunk.
A kérdés azonban nemcsak az, mi történik most a felnőtteknél, hanem az is: mi van mögöttük? Mi a helyzet az utánpótlás-nevelés terén a vasi fellegvárban?
A Falco gerincét jelenleg is saját nevelésű játékosok alkotják: Perl Zoltán, Váradi Benedek és Bognár Kristóf nemcsak klubszinten, hanem a felnőttválogatottban is meghatározó szerepet töltenek be. Perl és Váradi ráadásul szombathelyi születésűek is, mindhármukban pedig közös, hogy a vasi megyeszékhelyen tanulták meg a sportág alapjait. Ha visszatekintünk, a névsor tovább bővíthető: Pankár Tibor, Dénes Gábor, Váradi Kornél vagy Szabó Zsolt – van kikre büszkének lenni.
Miközben azonban a Falco az elmúlt évtizedben a magyar férfi kosárlabda egyik zászlóshajójává vált, a háttérben egyre több kérdőjel rajzolódik ki.
Pedig látszólag Szombathelyen most minden adott a minőségi munkához, legyen szó felnőtt- vagy akár utánpótlás vonalról. A kosárlabda rendkívül népszerű sportág, ráadásul látványsportként TAO-támogatásban is részesül, az anyagi háttér és az infrastruktúra is rendelkezésre áll.
Piramis van – eredmények kevésbé
A vasi megyeszékhelyen piramisrendszerben működik az utánpótlás: az U21-es és U19-es korosztályt a Falco versenyezteti, míg az alsóbb szinteken – U16 és U14 – a Szombathelyi Sportiskola és a Szombathelyi Ifjú Sólymok dolgoznak.
A szakmai munkát Váradi Attila irányítja, aki korábban a Falco felnőttcsapatának vezetőedzője is volt, hosszú éveken át dolgozott korosztályos válogatott szövetségi edzőként, jelenleg pedig a Sportiskola szakosztályvezetője és az U21-es csapat vezetőedzője is egyben. Számtalan klasszis került már ki a kezei alól.
Az elmúlt években ugyanakkor jelentős átalakuláson ment át a hátország: edzőváltások, generációváltás, több fiatal, jellemzően helyi kötődésű szakember dolgozik a csapat körül.
Az eredmények viszont egyelőre nem igazolják vissza ezt a munkát. Lássuk tételesen:
U21-es korosztály:
A Falco U21-es csapata három évvel ezelőtt még negyedik volt. Tavaly viszont – az Albával és a Kecskeméttel azonos mérleggel – az utolsó helyen zárt az alapszakaszban.
Idén pedig eddig – egyedüliként a mezőnyből – 16 mérkőzéséből 16-ot elveszített, és utolsó helyen áll a tabellán. Igaz, a keret jelentős része jelenleg fiatalabb a korosztálynál, de ez akkor is gyenge teljesítmény. Innen kiesni nem lehet, hiszen ebben a bajnokságban csak az élvonalbeli gárdák csapatai szerepelhetnek. Ez a szint lenne a felnőttcsapat közvetlen előszobája, egyelőre nem látszik, ki léphetne át rajta.
Junior korosztály:
A Falco két csapatot indított ebben a korosztályban.
U19/A:
A selejtezőben egy győzelemmel és két vereséggel zárt, majd az alapszakaszban a Szolnok és a Miskolc mögött 4–4-es mérleggel harmadik lett, így az úgynevezett Zöld csoportban (ez a harmadik vonalnak felel meg) folytatja szereplését.
U19/B:
Már az előselejtezőben búcsúzott, miután augusztusban hazai pályán 89–48-ra, azaz 41 ponttal kapott ki a Veszprémtől.
Kadett korosztály (U16):
A Szombathelyi Sportiskola U16/A csapata a selejtezőben a Kecskemét és a Dávid Kornél Akadémia mögött, 1 győzelemmel és 2 vereséggel harmadik lett. Az alapszakaszban ugyanakkor 9 győzelemmel és 1 vereséggel megnyerte a főtáblát. A keresztjáték során így a Honvéd B-csapata ellen küzd majd a Fehér csoportba, azaz a második vonalba kerülésért.
A fő probléma nem az, hogy nem gyarapodik az utánpótlás-vitrin. Egy nevelőbázis esetében nem is az érem a legfontosabb, hanem az, hogy A-csoportos szintű játékosokat adjon a felnőtteknek. Ha azonban a fiatalok évekig csak másod- vagy harmadosztályú közegben fejlődnek, nagy eséllyel ott is ragadnak meg.
14 éve nem jött igazi klasszis a szombathelyi műhelyből – de ez az egész országra jellemző. Mi történt a magyar kosárlabdával?
Perl Zoltán, Váradi Benedek és Bognár Kristóf is 14 évvel ezelőtt, a 2012/13-as szezonban debütált az élvonalban. Azóta nem érkezett meghatározó játékos a Falco felnőttcsapatába az utánpótlásból. Nem várható el, hogy minden évben Perl Zoltánok szülessenek – ő valóban kivételes tehetség –, de még olyan szerepjátékosokat sem látni, akik részfeladatokra alkalmasak lennének az NB I/A-ban, mint korábban Nárai Bence, Simon Kristóf, Bazsó Brúnó vagy éppen Hódi Patrik voltak. Így viszont, ha továbbra is meghatározó csapat akarnak lenni az élvonalban a sárga-feketék, légiósokhoz kell nyúlniuk vagy más csapatoktól kell magyarokat igazolniuk – egyik sem olcsó megoldás.
Persze elsősorban mindenkit a kirakatcsapat eredményessége érdekel és az is igaz, hogy az első, 2008-as bajnokcsapatnak sem volt Pankár Tiboron és – az alapvetően körmendi nevelésű, de legendává már Szombathelyen váló – Kálmán Lászlón kívül igazán meghatározó „falcós-magyarja”, de Szombathely mindig is lokálpatrióta város volt és büszkén hirdette a sportban is a messzire jutó saját neveléseit.
Ez a „trend” azonban nemcsak szombathelyi betegség, hiba lenne a vizes lepedőt pusztán Vas megyére ráhúzni, az egész magyar kosárlabda utánpótlás-nevelés haldoklik és borzasztóan rossz irányba tart, hiszen a Dávid Kornél (Magyarország máig egyetlen NBA-játékosa) óta egyetlen Európában is jegyzett játékosunk, Hanga Ádám lassan befejezi pályafutását, az elmúlt évtizedben pedig magyar szinten meghatározónak számító Keller már 37., Vojvoda 36., Perl, Váradi és Benke 31., Golomán 30., Pongó pedig 29. életévét tapossa, tehát sportban egyáltalán nem számítanak fiatalnak.
Valami nagyon megreccsent, mert a 2000 után születettek közül csak egy szem Somogyit tud felmutatni a sportág – sovány vigasz, de ez már legyen a kosárlabda-szövetség baja…
Nem sikerült feltalálni a spanyolviaszt. Ki kell mondani: teljes csőd a TAO
Magyarországon 2011-ben vezették be a TAO-rendszert, tehát 15 évnek bőven elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy a rendszer klasszisokat neveljen ki. Jól látszik azonban, hogy hiába ömlött töméntelen mennyiségben a pénz, kosárlabdában például egyetlen egy játékost sem (!) tud felmutatni a rendszer, hiszen a már említett Somogyi Ádám is 16 éves korában Spanyolországba került, tehát nem a TAO-rendszer neveltje...
Nem csoda, hogy a szövetség is mindenféle mondvacsinált magyar szabályokkal, adminisztratív megoldásokkal próbalja “orvosolni” a helyzetet.
Homokba dughatjuk a fejünket, de attól még hogy sokan ezt nem merik kimondani, még igaz.
Elbizonytalanodó bázisok?
Na, de vissza Szombathelyre. A gyengébb eredményeknek kézzelfogható következményei is lehetnek. Szombathelyen (akárcsak Körmenden vagy Zalaegerszegen, mert egyébként ott sem sokkal jobb a helyzet) is egyre több szülőtől hallani, hogy kihívás a gyerekeket hosszabb távon a kosárlabdában tartani, többen az utánpótlás elhagyásán is gondolkodnak, részben az eredménytelenség, részben a perspektíva hiánya miatt.
A Falco felnőttcsapata jelenleg továbbra is az élmezőnyhöz tartozik, de a számok azt mutatják: a háttérben az elmúlt években megbillent a rendszer. Országosan és helyben is.
És ha nem érkezik időben(?) korrekció, könnyen lehet, hogy a következő években nem lesz, aki átvegye a stafétát a mostani ikonoktól.
