Az asztigmatizmus jelentése és élettani háttere
Az egészséges fénytörésű szem esetében a szaruhártya felszíne szabályos gömbfelülethez hasonlít. Ebben az esetben a szembe érkező fénysugarak egyetlen pontban fókuszálódnak a retinán, ami éles képet eredményez. Ezzel szemben az asztigmatizmus esetén a szaruhártya felszíne nem szabályos gömb, hanem inkább egy rögbilabdához hasonlít, tehát az egyik irányban görbültebb, mint a másikban.
Ez a formai szabálytalanság azt eredményezi, hogy a fénysugarak nem egyetlen pontban, hanem két külön vonalban vagy pontban fókuszálódnak a szemen belül. Ennek következtében a kép, amit az agyunk érzékel, elnyúlt, homályos vagy árnyékos lesz. Az asztigmatizmus nem betegség, hanem anatómiai sajátosság, amely gyakran párosul rövidlátással vagy távollátással is. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az állapot ritkán statikus. Az életkor előrehaladtával vagy a szem megterhelésével a mértéke változhat, ezért elengedhetetlen a rendszeres szakorvosi kontroll.
Mivel jár az asztigmatizmus a mindennapokban?
Az asztigmatizmussal élő ember számára a világ néha olyan, mintha egy hullámos üvegen keresztül nézné. A legjellemzőbb tünet a látás általános homályossága, függetlenül attól, hogy közeli vagy távoli tárgyat figyelünk. Sokan tapasztalják, hogy az írott szöveg betűi összefolynak, vagy a függőleges és vízszintes vonalak nem egyformán élesek. Ez a folyamatos bizonytalanság a látásban jelentős extra munkát ró a szemizmokra és az agyra, hiszen a szervezet próbálja kompenzálni a hibát.
Ennek a küzdelemnek gyakori következménye a krónikus fejfájás, a szem gyors elfáradása és a szem környéki feszülés. Különösen megterhelő ez esti vezetésnél, amikor a szembejövő autók fényszórói vagy az utcai lámpák fénye hosszúkás csillagokká vagy elnyúlt csíkokká válik, ami zavaró és balesetveszélyes lehet. Sokan nem is tudják, hogy ezeket a kellemetlen tüneteket egyszerű, korrigálatlan asztigmatizmus okozza, és évekig szenvednek a szemfáradtságtól, mielőtt szakemberhez fordulnának.
Miért fontos ügyelni az asztigmatizmus korrekciójára?
Az asztigmatizmus elhanyagolása nem csupán a komfortérzetet rontja, hanem hosszútávú negatív hatásai is lehetnek. Gyermekkorban különösen kritikus a felismerése, mivel a korrigálatlan fénytörési hiba tompalátáshoz vezethet, ami később már nem gyógyítható. Felnőttkorban pedig a kezeletlen állapot gátolja a koncentrációt, rontja a munkateljesítményt és jelentősen növeli a mindennapi stressz-szintet a folyamatos vizuális erőfeszítés miatt.
A modern orvostudomány szerencsére több utat is kínál. A szemüveges korrekció speciális, úgynevezett tórikus lencsékkel történik, amelyek különböző dioptriát biztosítanak a lencse két főmeridiánjában. Azonban sokak számára a kontaktlencse jelenti az igazi megoldást, mivel az közvetlenül a szem felszínén helyezkedik el, így sokkal természetesebb látóteret és élesebb kontúrokat biztosít, mint a szemtől távolabb elhelyezkedő szemüveglencse.
Mi az a kontaktlencse görbület és miért kell figyelni rá?
Amikor kontaktlencsét választunk, nem elegendő csak a dioptriát ismerni. Az asztigmatizmus korrigálása során a lencse fizikai illeszkedése ugyanolyan fontos, mint a fénytörése. Itt jön képbe a kontaktlencse görbület fogalma. Mivel minden ember szeme más formájú - valakinek laposabb, valakinek domborúbb a szaruhártyája -, a lencsének pontosan követnie kell ezt az ívet. Ha a lencse görbülete nem megfelelő, akkor vagy túl szoros lesz, ami elszoríthatja a szem vérkeringését és oxigénellátását, vagy túl laza, ami miatt a lencse folyamatosan elmozdul, dörzsöli a szemet és homályos látást okoz.
Az asztigmatizmusnál alkalmazott tórikus lencsék esetében a görbület kérdése még összetettebb, hiszen ezeknek a lencséknek meghatározott pozícióban kell maradniuk a szemen ahhoz, hogy a megfelelő tengelyben korrigálják a látást. Ha a görbület nem stimmel, a lencse elforog, és a kép azonnal homályossá válik. Az illesztést végző szakember réslámpás vizsgálattal ellenőrzi, hogy a kiválasztott lencse görbülete harmonizál-e a szem felszínével.
A BC jelentése és szerepe a lencseválasztásban
A kontaktlencsék dobozán látható BC rövidítés a bázisgörbület angol megfelelője. Ez az érték milliméterben adja meg a lencse belső felszínének görbületi sugarát. Általában 8.3 és 9.0 mm közötti értékekkel találkozhatunk. Minél kisebb ez a szám, annál domborúbb a lencse, és minél nagyobb, annál laposabb.
A BC jelentése a lencse illeszkedésének egyik meghatározó tényezője. Az optikus vagy szemorvos a keratometriás mérés során határozza meg a szaruhártya görbületi értékeit, és ehhez mérten javasolja a megfelelő BC értékkel rendelkező kontaktlencsét. Fontos tudni, hogy a különböző gyártók anyagai eltérően viselkedhetnek a szemen, így azonos BC érték mellett is érezhetjük másnak a kényelmi szintet. Éppen ezért elengedhetetlen a próbalencsés fázis, ahol élesben derül ki, hogy az adott paraméterek valóban biztosítják-e a stabil és kényelmes viselést.
Kontaktlencse és tavaszi szabadság
A tavasz a megújulás és a felszabadulás időszaka, és ez a látásunkra is igaz. A kontaktlencse és tavaszi szabadság fogalma szorosan összefonódik, hiszen ez az az évszak, amikor a legtöbbet tartózkodunk a szabadban, sportolunk, kirándulunk és élvezzük a természet ébredését. Az asztigmatizmussal élők számára a tórikus kontaktlencse ilyenkor hozza el a legnagyobb komfortot. Nincs többé bepárásodó szemüveg a túrázás közben, nem kell aggódni, hogy a keret lecsúszik az orrunkról az aktív mozgás során, és végre korlátozások nélkül viselhetünk bármilyen divatos napszemüveget.
A tavaszi napsütés elleni védelem kiemelten fontos, a kontaktlencse pedig lehetővé teszi, hogy minőségi, UV-szűrős napszemüveget hordjunk, ami nemcsak a szemünket védi a káros sugárzástól, hanem a szem környéki érzékeny bőrt is a ráncosodástól. Emellett a kontaktlencse biztosítja a teljes perifériás látást, ami tavasszal, a kerékpározás vagy a kerti munkák idején elengedhetetlen a biztonságunk érdekében. A szabadság érzése, hogy nem korlátoz minket egy fizikai eszköz az arcunkon, felbecsülhetetlen élményt nyújt a tavaszi napsütésben.
