Helyzetértékelést tartott kedden a velemi továbbképző házban (ismertebb nevén:
kőház
) a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ két vezetője: Joós Tamás igazgató és Parais István, a helyettese. Vannak gondok – mondták, és mi rákérdeztünk, hogy mik is azok.Az MMIK pillanatnyilag három ingatlan kezelője. Hozzá tartozik a mindenki által ismert Ady téri épület, de azt már jóval kevesebben tudják, hogy a bozsoki kastélyszálló és az öreg, de tökéletes állapotban lévő, meseszép velemi kőház, az Alkotó- és Továbbképző Központ is.
Kevés itt a tér
Az épületekkel alapvetően semmi gond, ám a művelődési és ifjúsági központ profiljához tartozó tömegeket vonzó, nagyobb teret igénylő rendezvények követelményeinek, sajnos, nem mindig felelnek meg. Nos igen. Nehéz lenne az egyébként igen népszerű könnyűzenei tehetségkutató, a többfordulós
döntőjét a központi épület színháztermében elképzelni… Ezt a problémát a társintézményekkel együttműködve oldják meg – így kerülhetnek a fiatal, tehetséges előadóművészek és más zenei produkciók a Savaria Ifjúsági Centrumba, például.A lényeg így is megmarad Joós Tamás szerint, aki 2005 óta vezeti az intézményt. Az MMIK valódi profilja ugyanis az, hogy összetartson egy együttműködő elemekből összetevődő hálózatot. Az identitás meghatározása egyáltalán nem árt, sőt túlélési stratégia lehet, mióta megjelent a városi és megyei feladatokat egyaránt ellátó, de alapvetően mégiscsak a megyeszékhelyhez kötődő intézménnyel szinte azonos profillal bíró Agora-Savaria, vetem fel.
Részben fedik egymást...
pontosítja máris a kijelentésemet Joós Tamás kiegészítve még azzal, hogy közel egy éve (legalább papíron) kidolgoztak már egy együttműködési megállapodást az Agora vezetőivel… Ez lehetőséget ad arra, hogy az intézmények erőforrásaikat és szellemi kapacitásaikat összefogás révén és egyenrangú partnerként a város kulturális életének gazdagítására használják fel.
Azt azért bevallja, hogy bár természetesen náluk is mindenki lelkesen üdvözli az új Weöres Sándor Színházat, megalakulása helyzetük átgondolására készteti a közművelődési intézményeket - így természetesen az MMIK-t is. Az együttműködési lehetőségeket fogják keresni, mondja az igazgató, s ennek első megnyilvánulásaként a közegő Velemi Gesztenyeünnepet emlegeti, ahol a színház társulata is fellép.
- Hogy akkor tulajdonképpen mi is az MMIK? – kérdezem tőle, és kérdez vissza. – Tulajdonképpen egy
inkubátorház
, ami rengeteg olyan rendezvénynek és civil szervezetnek ad helyet és teret, amiknek máshol, más körülmények között nem lenne létjogosultságuk. A székházban negyven-ötven ilyen civil csoportosulás működik, hetente csak emiatt több mint kétezren megfordulnak itt. A legnagyobb baj az, hogy ma már fizikai és időbeli korlátai egyaránt vannak az újak befogadásának. Az épület teljes kihasználtsággal működik…Ha jön a tél
És persze, ahol emberek vannak, ott fogy a villany, meg fűteni is kell. Nem panaszképpen, de megemlíti még az igazgató, hogy a megye tulajdonában lévő intézmény költségvetési támogatása a bérekre és a járulékokra elegendő csupán. Ha melegedni is akarnak, és rendezvényeket szeretnének összehozni, akkor bizony pályázniuk kell, ahova és amire csak lehet. 25 millió forintot sikerült eképpen összehozniuk ebben az évben. És fűteni is mindig tudtak.
Valahogy mindig összejött…
– vonja meg a vállát.- Egyensúlyozni próbálunk, és hogy nem csináljuk rosszul, jelzi az oktatási minisztérium szakfelügyeleti vizsgálata, ami mind az intézményt, mind pedig a megyei fenntartó tevékenységét rangsorolva az előkelő országos harmadik helyet ítélte nekünk. Ez a kötéltánc nagyjából abból áll, hogy nagy neveket hívunk meg, kuriózumnak számító, egyedi és tömegeket vonzó produkciókat, és ezeknek a bevételéből működtetjük a kevésbé népszerű, de és társadalmi szempontból legalább annyira fontos, úgynevezett
közszolgálati
vonalat.
Jön Varnus Xavér, a Kormorán, Rékasi Károly, Zorán...
Nagy névből és jelentős programból az elkövetkező időszakban is bőven akad majd. Október 12-ére Varnus Xavért és a Budapesti Tomkins Énekegyüttest hozzák el Szombathelyre, a megújult Bartók-terembe, tíz nappal később a Kormorán Együttes koncertezik az MMIK-színházteremben, majd 27-én más műfaj, de ugyancsak ismert név érkezik: Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című kétszereplős színdarabja egy valódi színészházaspár, Détár Enikő és Rékasi Károly előadásában.
A november és a december sem lesz kevésbé érdekes. Először Zorán, aztán egy fiatal, tehetséges zongorista, Havasi Balázs tölti meg majd az Ady téri épület színháztermét, végül dr. Csernus Imre borzolja a kedélyeket (úgy, hogy azt a nézők még élvezik is) nem sokkal karácsony előtt, ugyanott. Még az október 11-12-i Velemi Gesztenyeünnepre is sikerült sztárt varázsolniuk: egy igencsak felkapott hangember, Szőke András szórakoztatja majd a közönséget, és zsűrizi a gesztenyés sütemény verseny nevezett finomságait.
Aztán majd lesz valahogy
Ha mindenhol teltház lesz, és lefogy a stencilekről az összes belépőjegy, valószínűleg akkor sem lesz elég pénz arra, hogy a bázisnak számító szombathely ingatlant rendbe tegyék, és a mai igényeknek megfelelően átalakítsák kicsit. Bár mindössze 28 éve áll ez a külsőre is jellemzően szocialista (egykor nyilván modernnek számító) épület az Ady téren, ráférne egy felújítás. Joós Tamás már annak is örül, hogy kötéltáncuk annyira sikeres, hogy legalább nem csökken a bevétel. A növekedése az átalakuló társadalmi szokások és a kínálat bővülése miatt szinte már álomszámba menne.
