Ha valaki azt gondolta volna, hogy az amerikai hadsereg elitkommandója, a SEAL volt az egyetlen, amelyik a világ legkeresettebb terroristáját igyekezett kézre keríteni, az mindenképpen tévedett. Ezernyi szuperkütyüvel, műholddal, titkos kémmel és fegyverekkel együtt kereste őt az elmúlt években a híres dokumentumfilmes, Morgan Spurlock is.
Direktorunkról sokan tudhatják, hogy nem kispályás alkotó. A kritikusok által sokat vitatott, sokszor leegyszerűsítő és radikális ún. kreatív dokumentumfilmezésnek Michael Moore melletti talán leghíresebb figurája, 2004-es Super Size Me című munkája tette világszerte ismertté. Ebben az amerikai étkezési kultúrát (vagy inkább kulturálatlanságot) és a McDonalds-nak az amerikai lakosság harmadát érintő kóros elhízásban játszott szerepét vizsgálta. Tette ezt meglehetősen vitatható, de kétségtelenül látványos és szellemes módszerrel: egy hónapon keresztül, állandó orvosi felügyelet alatt kizárólag a Ronald bohóc által jelölt éttermek kínálatát fogyasztotta, majd provokatív riportok, reklám-montázsok és animációs betétek sokaságával igyekezett egy nehezen megragadható problémáról beszélni - közérthetően és világosan.
Hetedhét országon át
Mikor reformtáplálkozási tanácsadó párjával első gyermeküket várták, elhatározta, hogy ivadékának a lehető legbiztosabb körülményeket igyekszik megteremteni. Ehhez pedig 2001. szeptember 11. után már nem csak a gyermekzárak és baba-biztos konnektorok, hanem a biztonság garantálása is hozzátartozik. A Bush-éra vége felé rendezőnk elindult tehát a nagyvilágba, hogy (ha már az erre hivatott kémek, titkosszolgák és katonák nem teszik) kézre kerítse az Al-Kaida terrorszervezet vezetőjét.
A védőoltások és az önvédelmi tanfolyam sikeres elvégzése után a stáb máris készen áll! A Hol az ördögben van Osama bin Laden? alapötlete roppantul egyszerű: elmenni minden olyan országba, amely jó okkal kapcsolatba hozható bin Ladennel és beszélni bárkivel, aki akár a legkisebb információmorzsával is szolgálhat a holléte felől. Az oknyomozó filmes road-movie-ból így lesz fél tucatnál is több arab, közel- és közép-keleti országon átívelő nyomozósdi.
Járunk Egyiptomban (Az USA legerősebb szövetségese és a térség legnagyobb országa), Marokkóban (az arab kultúra egyik legnyugatibb végpontja), Izraelben (amely a palesztinok jogfosztottsága miatt a harcos iszlám egyik legfőbb célpontja), Jordániában (az egyik legbékésebb és legvilágibb arab királyság), Szaúd-Arábiában (amelynek hátborzongató konzervatív szellemisége formálta fiatalemberként bin Ladent is) és természetesen a terrorellenes világháború frontországaiban, Afganisztánban és Pakisztánban.
Az arab ember
Morgan Spurlock jól válogatja meg a riportalanyait. Mikrofonvégre kapja az Al-Kaida egyiptomi származású alvezérének testvérét, nyilatkozik neki arab és zsidó újságíró, a betlehemi Hamasz-szervezet egyik vezetője, de szóra bír radikális szaúdi vallási vezetőt vagy női politikai aktivistát is. De amire a jól értesült, véleményformáló és -befolyásoló beszélgetőpartnereinél is jobban kíváncsi a filmes - azok az egyszerű, hétköznapi arab emberek. Utcán, kávézókban, piacokon, imahelyeken, a hegyekben és a városokban...
A film legtanulságosabb beszélgetései velük zajlanak. Elsősorban ezekből az interjúkból rajzolódik ki egy nagyon is sokféle, árnyalt, a létfenntartás nehéz küzdelmeit a nyugati emberekéhez hasonlóan naponta megvívó világ gazdag körképe. Amelynek nyomorúságáért a korrupció, az elmaradottságból táplálkozó fanatizmus és a nyugati országok elnyomó diktátorokat támogató, nagyon is felemás politikája egyformán felelős.
[picture="160339" title="Magad, uram, ha szolgád nincsen (a rendező a híres Tora Bora barlangoknál) "]Morgan figyel és komoly felismerésre jut
Rendezőnk pedig figyelmes és tapintatos hallgató, de célratörő és határozott kérdező, ha az kell. Érzékenyen veszi észre a nyugati emberek kultúrájával szokásaival rokon és az azoktól elütő, tiszteletben tartani kívánatos vonásokat is beszélgetőtársai gondolkodásában, életvitelében és érzéseiben. Így a másfél órás, szórakoztató animációkkal és leleplező szerkesztéssel élvezetessé tett detektívesdije végén pontosan arra a következtetésre jut, mint a kommandósakció zajainak csitultával a világ 2011-ben.
Bin Laden személye kétségtelenül fontos tünete, szimbóluma a kultúrák véres egymásnak feszülésének. De a megértés és a közös teendők megoldása helyett a rá való hivatkozás csupán félrevisz. A másik gondolkodásának megismerését, különbözőségének elfogadását nem fogjuk tudni megspórolni. A kommandósoknak és Obama elnök kockázatos döntésének hála május 2-től pedig már a hivatkozási alapunk sincsen meg hozzá...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
