Soul Kitchen (Savaria Mozi)
Az persze csak a véletlen műve, hogy a belvárosi moziban egy hétre csúszott össze az évtized egyik európai fesztiválkedvence, Fatih Akin legújabb mozijának és a mi Rudolf Péterünk Üvegtigris 3-jának premierje. De milyen szép párhuzam! Mindkettőben érzékeny lelkű és enyhén lúzer vendéglátóipari vállalkozó igyekezne maga mögött hagyni saját kisvilágát. Ami szerethető és élhető, de roppant módon idegesítő közeg is egyben. Tele fura, elbaltázott sorsokkal. Amik mégis rokonszenvesebbek, mint a sztorikba betolakodó nagymenők világa…
Lali lehorgonyzott mozgóbüféjének hamburgi változata
A film görög származású vendéglőse, a naiv tekintetű és sármos Zinos (a forgatókönyvet is jegyző Adam Bousdoukos) szolidan futó, gyárépületből saját kezével átalakított étkezdét visz Hamburg egyik külső kerületében. Az étlap tele mélyfagyasztott kommersz kajával, a hely meg afféle konyhaszagú Noé bárkájaként érdekes, de elfuserált figurákkal.
Van itt hajóját farigcsáló, nagyszakállú öreg tengerész. Lakásfoglaló, festői karrierről álmodozó, vagány pincérlány. Alkalmi melókból élő, esténként rockzenésszé átalakuló pultos. A sztori megfelelő pontjain hozzájuk csatlakozik Zinos dörzsölt és biztos munkahely kötelezettségével feltételesen szabadon engedett testvére (az új német film egyik aduásza Moritz Bleibtreu) és a cinikusságával és kívülállásával tüntető vándor szakács-zseni.
A sztori beindul…
Zinos szolid módon berendezett élete akkor kezd felborulni, amikor jó házból való barátnője Kínába utazik, hogy ott építse tovább életét. Ami persze a lány elképzelése szerint jóval több, mint egy kültelki csehó éjszakákba nyúló és mindenféle nyűgökkel terhes üzemeltetése. A fiú megérzi, hogy éjszakai web-kamerás beszélgetéseik nem lesznek képesek túl sokáig életben tartani a szerelmüket, ezért a lány után utazna.
A kisvilágok meséinek örök szabályai szerint azonban saját képére formált világát nem olyan egyszerű elhagynia. Például mert felhalmozott tartozásai miatt kiszáll az étterembe az adóhivatal. Vagy, mert váratlanul feltűnik egykori iskolatársa, a kuplerájt üzemeltető menő vállalkozó és nem hátsó szándékok nélkül felkelti érdeklődését Zinos kocsmájának egyedi bája - meg persze az ingatlan-bizniszben ígéretes fekvése. És még egy porckorongsérv is beüt…
… és a hangulat a tetőfokra hág
Az egyébként is erős forgatókönyveiről híres török-német alkotó mesterien keveri a karaktereket és az őket mozgató erőket. Ebből mozgóképes konyhájában lassan, de egyre biztosabban utánozhatatlan ízű, élvezetes filmcsemege alakul ki. Ami hol helyi színekkel dolgozó ironizáló kisrealizmus, hol harsány bohózat némi burleszkes fűszerezéssel. De ha kell, Akin képes váratlanul morális mélységeket is felvillantó drámaiságra váltani.
Mindeközben elkerüli a témában korábban sikert elért receptek (pl. Kusturica balkáni őrületei vagy a Bazi nagy görög lagzi típusú futószalag darabok) utánzását. A kultúrák és társadalmi csoportok egymást átható, megtermékenyítő keveredését úgy viszi vászonra, hogy egyetlen pillanatra sem unalmas és izzadságszagú, viszont végig szórakoztató és emberszabású, amit látunk.
Örömkonyha
A Soul Kitchen igazi csemege az idei mozis kínálatban. Valamivel több mint másfél órájában egy sokszor kibírhatatlanul sűrű, de élményekkel teli és élhető élet lüktetése érezhető. Kavargóan sűrű jelenetek sorával, macskajajos reggeli ébredésekkel, néha kibírhatatlanul erős érzelmekkel, szerelmekkel, ármánykodással és megbocsátásokkal.
Mindez fordulatos meséléssel, atmoszférateremtő erejű fényképezéssel, változatosan összeválogatott zenével. Számtalan színészi jutalomjátékkal, köztük a német nyelvterületen nem először látható Gryllus Dorkáéval. A filmen leginkább az öröm és a felszabadultság érezhető, amivel az alkotói készítették. Ettől olyan meggyőző és vonzó. Mint a leghangulatosabb kocsmák, sörözők, büfék, kifőzdék vagy éttermek. A helyek, ahova szeretünk visszatérni, ahol jól érezzük magunkat. A törzshelyeink…
