New York, I love You (Savaria Mozi)
Egyfelől nagyon is szeretjük a rövid epizódokból nagyjátékfilm hosszúságúra összefűzött szkeccs-filmeket. A stílusok, nézőpontok és szereplők sokasága miatt olyanok, mint gyerekkorunk kaleidoszkópjainak mindig más-más mintázattá összeálló a színes üvegkristályai. Az egyes darabok rövidsége sem lebecsülendő szempont egy olyan korban, amikor szinte minden a figyelem hosszabb idejű lekötése ellen dolgozik.
Másfelől persze néha csalódunk a szkeccs-filmekben. Például a kijelölt téma mindenáron való követése kevésbé kiforrott epizódokat, kötelező leckefelmondásokat és blöfföket is ékel a sikerültebbek közé. Netán mert annyira szívesen időznénk még egy-két szívünknek kedves részlet világában a vázlatos vagy csattanós, rapid forma helyett.
Nos, a hozzánk most elért és az ötletadó Emmanuel Benhiby francia producer ötletéből 2009-ben készült New York, I love You című összeállítás elkerüli az utóbbi csapdákat. Remek folytatása, sőt jóval hatásosabb és szerethetőbb „kiigazítása” ez a 2006-os párizsi szerelem-körképnek, ami akkor 22 (!) világhírű vagy őshonos rendező munkáit zúdította ránk két órában.
A Nagy Alma
A sokmilliós keleti parti megapolisz a filmgyártás kezdetei éveitől hálás színtere és háttere megannyi különféle műfajú történetnek - bűnről, karrierről és persze a szív dolgairól. Ismerjük a múlt évtizedben mély sebet kapott gigantikus sziluettjét és kőrengetegét. A különféle negyedek és a bennük lakó ezerféle közösség jótékony (ritkábban kártékony) keveredését. A parkok, a tengerparti sétányok városi dzsungelt élhetővé oldó foltjait. Kicsit mindannyian otthon vagyunk New Yorkban, ha sosem jártunk vagy fogunk is járni itt - ahol az utcáknak nem neve, hanem száma van…
Itt laknak ennek a szerethető kisfilm-fűzérnek a szereplői is. A trükkös zsebtolvaj, aki egy feltűnő szépségű szőke lányt követve egy bár pultjánál éppen emiatt akad emberére. Itt esik meg a gyémánt negyed egyik ékszerészműhelyében az éppen ölelésnyi feltárulkozás az esküvőjére készülő haszid zsidó lány és a felesége által elhagyott középkorú indiai férfi között. A kizárólagosan telefonos munkakapcsolatból itt bocsátkozik igazi találkozásba egy szétcsúszott és szórakozott fiatal zeneszerző az addig kimért, pedánsan tájékozott asszisztenslánnyal.
Valakit szeretni
Egy fura patikus kerítőként itt szerez egy jó éjszakát a szerelme által éppen a szalagavató bál előtt faképnél hagyott törzsvásárló fiúnak, amikor összehozza őt izgalmasan vonzó lányával, aki a randevúra tolókocsiban érkezik. Ebben a városban tart minden elképzelhető közlekedési eszközzel egymás felé egy sokat csalódott középkorú nő és férfi, miközben nagyon is érhető belső kételyeikkel viaskodnak az izgalmas egyéjszakás kalandként induló kapcsolatuk kilátásairól. Egy idős énekesnő ide tér vissza, hogy újra megszálljon egykori kedvenc szállodájában, ahol furcsa vízióktól kísérve szembesül a tulajdonos és a személyzet tartózkodó, ám feltétlen rajongásával.
A város leghíresebb parkjában itt tölt el egy délutánt az élénk és nyitott gondolkodású kislány az őt kísérő, sármos és hallgatag fekete bőrű férfival. Egy megkeseredettnek tűnő idősödő festő itt próbálkozik kitartóan a közeli vegyesbolt ázsiai származású, nála legalább két generációval fiatalabb eladólányával, hogy lefesthesse őt. Egy elfoglalt menedzser és érzéki, ám megfáradt felesége ebben a városban adnak szokatlan randit egymásnak. Itt siet egy számukra fontos eseményre egy betegségektől és mindenféle testi kínoktól gyötört, évtizedes elégedetlenkedéseiket folyamatos zsörtölődésben kiélő, egymásra mégis tapintatosan figyelő idős házaspár.
Keresztbe-kasul - arcok a szomszéd utcából
A felsorolt történetek számából is látszik, hogy az amerikai verzió a párizsinál sokkal szellősebb, ráérősebb. Van idő a karakterek világának részletezésére és megszerettetésére. Majdnem minden esetben egész életek és sorsok sűrűsödnek bele a pár lépésben kibontakozó, többször meglepő fordulatokkal vagy nyílttá váló titkokkal bonyolított történetekbe. Mégsem érezzük a vázlatosságot, az elnagyoltságot, a kapkodást.
Bónuszként az egyes epizódokat folyamatossá, ritmikusan áradóvá, életszerűbbé teszi, hogy az egyes részletek szereplői és más, kizárólag ezekben a jelentekben feltűnő egyéb figurák a legkülönfélébb felállásokban találkoznak és bonyolódnak alkalmi párbeszédekbe vagy flörtökbe. Vagy egyszerűen csak felfigyelnek egy pillanatra a másikra - amúgy igazán és nem futólag, felületesen. Ezeknek a jeleneteknek az egyik visszatérő alakja a kamerájával megismételhetetlen pillanatokra vadászó fiatal lány, aki a fináléban a legendás New York-i tetők egyikén vetítést rendez a megörökített pillanatokból - azoknak, akiket meglesett.
A filmes minden más művész nevében is visszaad valamit a megapolisz lakóinak. Megmutatja, amit ők amúgy talán a világ más, kevéssé zsúfolt és rohanó nagyvárosának lakóinál erősebben éreznek. Hogy mennyire meg kell becsülni a pillanatok kínálta, apró örömöket vagy éppen szemlélődésre és befelé figyelésre alkalmat adó csendet. Leginkább pedig a váratlanul feltárulkozó őszinteséget és kíváncsiságot, a megértő emberi tekinteteket és a valódi közeledés tiszta szándékát. Mert New York is csak ettől lesz lakható és varázslatos atmoszférájú hely…
