Az origo: Blair witch project - Ideglelés (1999)
(Bár e cikk írásakor éppen a Paranormal activity első részével kapcsolatban olvastam ugyanezt), a Mátrix nyitódarabjával és a Csillagok háborúja újabb ciklusának debütálásával egy időben bemutatott ál-dokumentumfilmet szokás úgy emlegetni, mint a filmtörténet legjobb megtérülésű forgatását (ezerszeres nagyságrend). Az amatőr szereplők saját maguk által forgatott, kézikamerás és nyers felvételeiből vágott darab piaci bevezetését (leginkább erre utal a cím utolsó szava) azóta marketing kurzusokon mint a modern piaci tervezés egyik mintapéldáját tanítják. Nem utolsó sorban pedig - ráérezve a filmes korszellemre - egy izmos alműfaj burjánzását indította el.
Reality über alles
A média és a mozi világában az 1990-es évekre kíméletlen verseny alakult ki, ahol az új technológiák (leginkább a kép digitális megdolgozásán alapuló hatáskeltés) nagyon kockázatossá tették a produkciók létrehozását. Egyre nagyobb költségvetéssel készültek az egyre látványosabb szuperprodukciók, fikciós mozik. Szükségszerű volt, hogy a költségek csökkentését a filmcsinálás egyszerűbb és elsősorban az alkotói kreativitást felhasználó területein is keressék.
Így vetődött fel többekben is a civil szereplők alkalmazásával, teljesen amatőr forgatási körülmények között, az egyre „felhasználó-barátabb” videókamerák és a szinkron hangfelvételek felhasználásával készülő produkciók ötlete. Hiszen mi is lehetne izgalmasabb (problémázóknak: legalább olyan izgalmas), mint hozzánk teljesen hasonló emberek mindennapjait, konfliktus-megoldásait figyelni - első blikkre nem befolyásolt és nem szerkesztett felvételeken, hétköznapinak látszó helyzetekben? Például erdőben kirándulva, új lakásba költözve vagy éppen házibulizás közben…
A Nagy Testvér kisöcsikéje?
A Blair witch project és a nyomában kibontakozott trend alkotásai ráadásul kihasználtak egy korszellemből következő másik közönségigényt is. Az egyre kényelmesebb és egyre durvábban technikaivá vált civilizációs életmód polgáraiban ugyanis (éppen életük túlzott rutinszerűségének az ellenhatásaként) nagyon erős a csoda, a misztikum, az ezoterikus élmények és az ezekről való híradások utáni vágy.
Nosza mutassunk nekik ilyet - méghozzá a dokumentumfilm eszközeinek felhasználásával, a hiteles/eredeti/talált felvételek látszatát keltve! Az erdőben eltévedő és eltűnő, egykori boszorkánylegenda nyomait kutató film-egyetemisták után jöttek a vírusfertőzéses zombikkal birkózó spanyol és amerikai tűzoltók ( 1-2, Karantén) és a New York-i búcsúpartiba belerondító szuperszörny tombolása ( Cloverfield).
Persze mindennek a mozivászonra kerüléséhez le kellett valamennyire csengenie az ezredfordulón berobbant, párhuzamos tévés trendnek: a relaity show-k első eresztésének (Big Brother és a különféle klónműsorok). Még a hagyományos játékfilm is csatlakozott az ál-dokumentarizmushoz (lásd pl. Paul Greengrass zömmel kézikamerás filmjeit vagy Mike Figgis Timecode-ját), sőt a legendás Dogma-mozgalom nem egy alkotása is élt ezekkel az eszközökkel…
Végy egy jól ismert zsánert!
A Blair witch trendindító sikere után persze növelni kellett a feszültséget és a hatásokat. A marylandi erdőben elvesző fiatalokat fenyegető boszi azért volt hihető és fenyegető, mert nem láttuk - csak a jelenlétére utaló jelek elszaporodását figyeltük, a szereplőkkel együtt az őrületig. A hős és később összemarcangolt tűzoltók és tévések sztorijában éppen a nyers, viszonylag vágatlan felvételek (meg persze a profin kivitelezett, klasszikus sokk-hatáskeltések) miatt féltünk a zombikká váló kedves szomszédoktól.
A Cloverfield bizonyos értelemben a műfaj betetőzése és egyben túlzott „eljátékfilmesedésének” a példája: a kézikamerás, amatőr tudósításokat idéző képi nyelve ütős, a Nagy Almában tomboló szörnyeteg már inkább nevetséges, nyilvánvalóan fikciós elem. A fentebb körülírt korszellem logikus következményeként elszaporodó összeesküvés-elméletek is segítenek a filmeseknek.
Tovább a hitchcocki úton
Hiszen azt azért biztosan tudjuk, hogy New Yorkot nem egy posztmodern Godzilla fenyegeti (inkább a muszlim fanatikusok, gyanakvóbbaknak a Bush-kormány vagy a zsidó világ-összeesküvés gigantikus ármánya). De vajon a hatóságok az orrunkra kötnék-e, hogy milyen brutális gyilkosság-sorozat történik a szomszéd utcában, aminek esetleg a bűnüldözők számára is megmagyarázhatatlan részletei vannak? Hogy az újév eleji tömeges madárpusztulásokról és zöldre színeződő folyókról, a gabonakörökről és Eric von Daniken idegen látogatóiról már szó se essék, ugye…
Az ősfélelemre és az egyre kevésbé átláthatóan és befolyásolhatóan civilizált életünk ellenhatásaként felerősödő készenlét- és szorongás-szükségletünkre épít a legújabb széria, a Paranormal activity, aminek most Újabb parajelenségek magyar címmel mozikba került a folytatása. Ez a családi házunkba, lakásunkba és főként pedig a hozzátartozóink köreibe hozza be félelem és rettegés mozinéző pénztárcáját nyitogató elemi filmes trükkjeit.
Az új rész (ami egyébiránt az első darab előzményeit meséli el) ütősebbre, izgalmasabbra, történetében egészen hitelesebbre sikeredett. Egy lélektanilag is hiteles magyarázattal a végén. Hogy mit lehet kihozni egy családi házból, néhány térfigyelő kamerából, egy kisgyerekes párocskából, egy házőrző kutyából, egy latin bejárónőből és a párocska hétköznapinak tűnő testvérének motívumából - ahhoz tessék megnézni a filmet…
