Up - Fel!
Ha valaki kételkedne a versenyhelyzetek jótékony hatásában, az most menjen mozizni a Cinema City Savariába! Két héttel a fasírtfelhős sztori nyomában ugyanis premieren a Disney Pixar animációs részlegének legújabb dobása, az Up - Fel! című kalandos történet. Alkotói, Pete Docter és Bob Peterson korábban forgatókönyvíróként próbálhatták ki magukat - olyan elementáris hatású darabokban, mint a Toy Story, a Szörny Rt. és az Oscar-díjas Némó nyomában. A közönség kegyeiért az ellenlábas filmgyárakkal évek óta tartó versenyfutásban most egy 3D (filmek világában kevésbé jártasaknak: háromdimenziós valóság illúzióját megteremtő) sztorit hoztak tető alá.
Zsákomban a házam
Carl Friedricksen nevű főhőse egy 78 esztendős léggömbkereskedő elérkezettnek érzi az időt, hogy megvalósítsa élete nagy álmát és Föld körüli útra induljon. Néhai szeretett feleségének tett ígéretét valóra váltván el kar jutni a világ legnagyobb vízeséséhez, a dél-amerikai Tepius táblahegyek között található Paradise Falls-hoz. A road-movie-hoz önköltségi áron kihozható, sajátos eszközt választ: ezernyi lufit szerel a házára. Hiába, idős korban már az otthon kényelme és biztonsága a legfontosabb szempontok egyike (ha tetszettek már látni kempingezni induló nyugati nyugdíjasokat)…
Szórakoztató tanulságok
Carl tatának azonban kéretlen útitársa is akad a 8 éves, őrületig készséges és derűs cserkészfiú, Russell személyében (a Dennis, a komisz levakarhatatlan főhősét tessék elképzelni eminens kiadásban!). Kettejük nem kevés buktatóval fűszerezett kalandjait láthatjuk másfél órában, lélegzetelállító térhatású fantáziavilágban és figurákkal.
Az alkotók az elérhető legnagyobb közönségre számítva a színes mese és szórakoztatás mellé természetesen pozitív, életigenlő és tanítós célzatú tanulságokat is társítanak. A minden áron kivitelezett nagy kaland kontra értelmesen élt hétköznapok, undok és rátarti magány kontra másikra okosan figyelő szeretet, hűség és ígéretek, a sors és a véletlenek nem önfeladó elfogadása témáiban mozgunk. Mindezt az animációs családi moziknál megszokott humoros, látványos és végig szórakoztató köntösben. Mindenkinek, pólyástól az aggastyánig.
Csiribiri
A pénteki Képmutatás adásban megkockáztattam, hogy a következő hetek legnagyobb nézettségű filmje lehet Rózsa János Csiribiri című új magyar mozija. Főszereplői a mindenkori magyar gyerekeket képviselő ovisok és kisiskolások és a nekik éneklő, mesélő, hosszú lábadozása után újra viruló és kereken mosolygó Halász Judit. A rendező férj igazi jutalomjátékkal lepte meg az énekesnő-színésznőt.
A 72 perces filmben minden régi és új kedvencünk elhangzik az Ákombákomtól a Mákos rétesen át a címadó dalig. Koncertfelvételeken látjuk az önfeledten éneklő kicsiket meg a köztük elégedetten meghúzódó szülőket és óvó/tanár néniket. Animációs betétekben elevenednek meg a szövegekből is ismerős szereplők, archív és aktuális dokumentumbetétekben látjuk a találkozásokra siető művésznőt és zenésztársait. Játékosság, kedves és szerethető dalok tucatjai, humor és egyszerű bölcsességek, molyok és szeretet, színek kavalkádja - lelki vitamin mostani és egykori gyerekeknek a Savaria Moziban.
Pokolba taszítva (avagy a cikkíró titkos félelmei)
Filmekkel mindennap foglalkozó emberként nem nagyon fordul elő velem, hogy kijöjjek egy vetítésről (bármilyen színvonalú mozinak esélyt adok). De most bevallom férfiasan, hogy a Pokolba taszítva című amerikai horror első órájában sűrűn fészkelődtem a székemben, hogy talán indulnom kellene haza. Na nem a gyenge színvonal, éppen hogy az élmény hatásossága miatt - egészen egyszerűen féltem, szorongtam. Ahogy ez a műfaj minőségi darabjainál magától értetődően elvárt… Mert kérem Sam Raimi (egyebek mellett Gonosz halott 1-2, Gyorsabb a halálnál és az eléggé vitatható minőségű Pókember-trilógia jegyzett alkotója) munkája professzionálisan kivitelezett és élvezetes darab.
Nézzen mindenki magába!
Az Alison Lohman által kellő naivitással eljátszott főhősnő ígéretes jövő előtt álló, egyetemi professzor barátjával kellően átlagos és unalmas yuppie életformát élő hitelügyintéző egy jelzálog cégnél. A kilátásba helyezett osztályvezetői állás reményében rideg döntéssel elutasít és megaláz egy halasztási kérelemmel hozzá forduló idős cigányasszonyt. Az egyébként magyarul szitkozódó nő megátkozza a lányt, akinek élete - a zsáner szabályai szerint és szó szerint - pokollá változik. Egy indiai származású médiumtól azt is megtudja, hogy a hírhedt Lamia-átok miatt sújtva három napos szörnyű látomások után elragadtatik a kénköves pokolba.
Moralitásjáték
Aki azt hiszi, hogy mindezt nem halálos komolysággal kapjuk, az tegyen próbát a filmmel! Sam Raimi jobb filmjei éppen erről híresek: bármennyire is eltúlzott műfajparódiának hatnak, a hatáskeltést és a néző kellő érzelmi nyomás alatt tartását tökéletesen feszültségteremtéssel oldják meg. A Pokolba taszítva pedig tobzódik a borzongató vizuális, hangi és egészen a legutolsó másodpercekig a dramaturgia ötletekben.
Oszlassunk el azonnal minden kételyt: a klasszikus és jól megcsinált horror igenis az egyik legmorálisabb alapokon álló fikciós műfaj, ami létezik! Lelkünk sötétebb oldalának, emberi gyengeségeinknek és a szorongásnak a felidézésével személyiségünk teljességére emlékeztet, önvizsgálatra késztet. Ahogy egyik magyar méltatója írta: Raimi munkája önelégületlen, szívből jövő, egyszerű és faragatlan mozi. A lelki sérülések elkerülése érdekében viszont üzenem: a Savariában futó film a pénzügyi szektorban dolgozóknak, a rasszistáknak (főként romagyűlölőknek) és kisállat-barátoknak ellenjavalt…
