Ahogy arról lapunk is beszámolt 
Valaki megette a százhúszezret érő műalkotás banánt 2019. December 08. 10:33 , az Art Basel Miami Beach kiállításon egy férfi megevett egy műtárgyat: egy falra ragasztott banánt.
A hír az egész világsajtót bejárta, és a hazai média is afféle vicces szenzációként tálalta az eseményt.
A történet azonban nem csak ennyiről szólhat: ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, egészen más perspektívák és olvasatok tárulnak fel.
A szombathelyi származású Pados Gábor műgyűjtő, Magyarország egyik legismertebb kortárs galériájának a tulajdonosa személyesen volt jelen a rendezvényen, és a lapunk kíváncsi volt a véleményére.
„Az acb galériával vettünk részt az Art Basel Miami Beach művészeti vásáron, ahová rendkívül nehéz bekerülni. Magyar galéria amúgy most volt először jelen ezen az évente megrendezésre kerülő eseményen. Ladik Katalin műveiből mutattunk be egy válogatást, és közben a vásáron lezajlott ez a műbalhé” - mondja Pados Gábor.
„Az, hogy a teljes magyar sajtó átvette a hírt, meglehetősen disszonáns hangokat kelt bennem, hiszen az a szakmai szenzáció, hogy egy magyar galéria bekerülhetett ide, nem ütötte meg a hazai média ingerküszöbét, ellentétben a nemzetközi botrány igen” – tette hozzá a szakember, akitől megtudtunk, hogy a banános mű (A Komédiás) alkotója, Maurizio Cattelan egyike a világ legismertebb kortárs képzőművészeinek.
Egy kiváló műveket létrehozó, szupersztárról van szó, aki a karrierjét a folyamatos provokációra építette fel. Cattelan a kortárs művészet olyan klasszikusai nyomán készítette el a szóban forgó művét, mint Marcel Duchamp és Joseph Beuys. „A Komédiás” a maga nemes egyszerűségével sok mindenről szól – tudtuk meg.
A banánt öntudatlanul is leginkább a majmokhoz kapcsoljuk, így az a gesztus, hogy valaki egy ezüst ragasztószalaggal kitesz egy banánt a világ egyik legfontosabb művészeti vásárán, sok kritikai gondolatot is ébreszthet bennünk a műtárgypiacról, a közönségről és a művészekről – kapjuk az értelmezést segítő mankókat.
Ez önmagában nem is feltétlenül nagy újdonság, hiszen az említett Duchamp már több, mint száz évvel korábban kiállított egy piszoárt egy hasonló helyzetben, de ehhez képest most Cattelannak egy évszázaddal később ismét sikerült kivernie a biztosítékot: mind a sajtó, mind a közönség sokat foglalkozott a tárggyal, amely ezáltal a vásár egyik központi műve lett.
Sajnos a magyar médiában már főleg csak a banánevés jelent meg.
Ez utóbbit egyébként Pados Gábor már nem is tartja különösebben lényegesnek. Még azt is el tudja képzelni, hogy az akció előre megtervezett volt, de természetesen nem zárja ki azt sem, hogy spontán történt. Lényeges szerinte, hogy a mű könnyen rekonstruálható, így a banánevéssel a világsajtóba bekerülő David Datuna, New York-i művész valójában nagyon sokat nem kockáztatott az akciójával.
Ami magyar szempontból minden bizonnyal lényegesebb: az acb galéria standján bemutatott Ladik Katalinnak hatalmas sikere volt a vásáron. Nagyon komoly lengyel, amerikai, panamai, kolumbiai magángyűjteményekbe kerültek a művei és jelentős amerikai múzeumok mutattak érdeklődést Ladik művészete iránt. Ladik Katalin alkotásai egyébként már jelen vannak a világ olyan meghatározó múzeumainak a gyűjteményében, mint a londoni Tate Modern és a New York-i MoMA.
