2015 óta rendezi meg minden évben a Salva Vita Alapítvány és az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Neked MUNKA, Nekem Álom! nevezetű projektet az ország több megyéjében. A program lényege, hogy fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek egy napra belekukkanthassanak álom munkahelyük működésébe. Van, aki tűzoltó, fotós, rádiós, állatkerti gondozó, programozó, autószerelő vagy grafikus szeretne lenni, itt Vas megyében pedig akadt egy leányzó, akinek az az álma, hogy újságíró legyen.
Így hát pénteken elmentünk a hivatalos sajtótájékoztatóra és az eligazításra, ahol találkoztunk a mozgáskorlátozott Szabó Biankával. Egy kis ismerkedés és beszélgetés után hamar kocsiba is pattantunk, hogy Bianka bevehesse a Nyugat.hu szerkesztőségét és fejest ugorhasson az újságírás rejtelmeibe.
Beszélgettünk, jókat nevettünk, mesélt egy kicsit magáról, mi is meséltünk neki arról, hogy hogyan is működik az újságírói szakma és a szerkesztőségünk, aztán billentyűzetet ragadott és szépen megírta, hogy milyen is volt ez a különleges nap.
Szabó Bianka:
Úgy kezdődött, hogy részt vettünk a „Neked munka, nekem álom” sajtótájékoztatóján. Már nagyon vártam, hiszen ez azt jelentette, ma végre teljesül életem legnagyobb álma.
Amint véget ért a sajtó tájékoztató, elindultunk a Nyugat.hu szerkesztőségébe, ahol elkezdődött a nap. Egy nagyon családias környezet tárult elém, ahol nagyon nagy örömmel fogadtak.
Nem is gondoltam, hogy az újságírás ennyire összetett folyamat. Mindenkinek megvan a saját feladata, mindenki felelős valamiért. Kicsit olyan ez, mint egy méhkaptár.
Személy szerint nem is gondoltam, néha mekkora fejtörést tud okozni egy cikk vagy téma, hiszen az olvasók csak a végeredményt látják. Közben pedig rengeteg utánanézés és felelősség szükséges, amíg megszületik az írás.
Engem nagyon meglepett az is, hogy egy témában az utánajárás több hétig vagy akár hónapokig eltarthat. Sőt, néha olyan ez az munka, mint a magánnyomozás, és ez nagyon kíváncsivá tett, hiszen szeretem az izgalmakat.
Külső szemlélőként bele se gondolunk olyasmibe sem, hogy például a fotósnak gyorsnak, rámenősnek kell lennie, hogy elkapjon egy-egy pillanatot, elmeséljen egy történetet az adott képpel. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy témát hányféle szemszögből lehet megmutatni.
Megtudtam, hogy a negatív kommentek egy részét az emberek nem saját nevükben írják, sokszor lavinát indítva el egy adott témában, ami ezzel lehet, hogy teljesen negatív hangvételt kap. Szerintem elég szomorú, ha például egy pozitív téma negatív kommentek miatt kap negatív felhangot.
Abba sem gondolunk bele, hogy - különösen a közösségi médiában - mennyi olyan cikkel árasztanak el minket, amik valósnak tűnnek, de mégsem azok.
Személy szerint nekem nagy álmom az újságírás. Már gyerekkoromban is, amikor olvastam, mindig képekben magam előtt láttam. Aztán az iskolában szeretem bele az újságírásba, rájöttem ez az, amit csinálni szeretnék: írni, megosztani a gondolataimat. Sajnos ez nem így alakult.
Amiért viszont nagyon hálás vagyok, hogy az írás újra az életem része lett. Nagyon szeretem ezt csinálni, hiszen minden történet más, mindegyik újabb izgalmat és kalandot jelent.
Új embereket ismertem meg általa, rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Neked MUNKA, nekem ÁLOM! program egy új kezdeményezés Magyarországon, amely lehetőséget ad fogyatékos emberek és munkáltatók kötetlen találkozására egy nyílt nap keretében. Program célja nem a munkaközvetítés, hanem lehetőség nyújtása személyes találkozásra, egymás megismerése és kölcsönös tapasztalatszerzésre, mert tapasztalataink szerint a fogyatékosságot övező félelmek és bizonytalanságok legsikeresebben személyes találkozással változtathatók meg.
