Nem kell Paks kettő!
Ezzel a vezérszlogennel indult útnak egy maroknyi, körülbelül 30-40 fős brigád a budapesti Kossuth tér mellől, hogy az ellazulós péntek estéjére készülő fővárost visszarángassa az ellentmondást nem tűrő orbáni realitás talajára. Vagy legalábbis azokat, akik az útjukba akadtak. Az indulást figyelő, összesen hat kisbusznyi rendőr ezzel meg is nyerte a számháborút.
Előtte azért sikerült megtudnom az egyik szervezőtől, hogy tegnap - amikor a kormánypárti és Jobbikos képviselők mindenféle háttértanulmány ismerete nélkül megszavazták az oroszokkal való megállapodást a paksi bővítésről -, első utcai menetelésükkor az orosz nagykövetség ablakából félreérthetetlen finger fuckot, azaz csavart mozdulatokkal belengetett középső ujjat mutogattak nekik. Kérdésemre, hogy miért vannak ilyen kevesen, miért nem sikerült a rendes mozgósítás, azt mondták: gigantikus apátia van, az emberek nem hiszik el, hogy sikerülhet változtatni ezen.
"Az unokáink unokái szívják majd meg"
Mielőtt elindult volna a spontán menet, bárki beszélhetett a megafonba, a 30-40 fős, már-már családias demonstráción ez egyáltalán nem hatott furcsán. Egy kertészmérnök anyuka például azt közölte:
van gyerekem, és nem az én unokáim fogják megszívni, hanem az ő unokáik.
Szerinte az is gond, hogy nem csak eladósítjuk magunkat, de senki nincs, aki felelősséget tud vállalni az atomhulladékért.
Demokráciába csomagolt diktatúrában élünk! Milyen jövője van egy olyan társadalomnak, ami nem áll ki az érdekeiért? És egy kormánynak, ami hitelbe veri az országot? - nagyjából ebben a tematikában hangoztak még el gondolatok, ami igazán akkor vált látványossá (és hangossá a kürtöléssel, csörömpöléssel), amikor a menet megérkezett a budapesti "bulinegyed" Király utcai részére.
Szokatlan jelenség a vigalmi zónában
A luxuséttermekben ülők, a Starbucksos kávéjukat műanyagpohárban hordozgató lányok és a sarki török gyroszos mind csodabogarakként néztek a hangos, tudatos, és néha még (télen, hihetetlen!) biciklit is toló társaságra. Voltak, akik egy erkélyről szimpátiával integettek, de láttunk nagyon csúnyán néző - noha mozgásában nem akadályozott - pizzafutárt és
idióták vagytok
-ot hőbörgő gyalogost is. A demonstrálók szép nagy kört leírva a városban, bő két óra alatt végeztek is, és amerre jártak, kíváncsi tekinteteket okoztak.
Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy az apátia talán már régen nem a megfelelő szó arra, hogy az évtized (század?) legnagyobb horderejű gazdasági döntésének mindenféle háttértudás nélküli, villámgyors megszavazása ellen mindössze egy egyetemi csoportnak megfelelő létszámú klikket sikerült összegereblyézni. Igaz, ebben a tél, a péntek esti időpont, és a sovány promóció sem segített annyira.
