- Milyen a hangulat az országgyűlésben?
- Furcsán kettős. Az ülésen kívül, a folyosókon teljesen normális hangnemben, kulturáltan tudunk egymással beszélgetni – akár még a jobbikosokkal is. Nagyon szeretném, ha ez a stílus jellemezné a plenáris ülést is, de ez idealista gondolat. Bár azért törekedni lehet rá…
- Régebben saját folyosójuk volt a frakcióknak, hogy még véletlenül se keveredjenek egymással az eltérő pártállású képviselők. Most is így van?
- Igen, volt Fidesz- és MSZP-folyosó. Most azonban mi jóval kevesebben vagyunk, így az utóbbiból MSZP-, Jobbik-, LMP-folyosó lett. De ebből még soha semmilyen probléma nem volt.
- Ön a munkaügyi bizottságban dolgozik. Van egyáltalán szerepe a parlamenti bizottságoknak a kétharmados többség mellett?
- Van is, meg nincs is. Látszik, hogy olykor maga a bizottsági elnök sem tudja igazán, mit is terjeszt elő. Legutóbb az alkotmányügyi bizottság elnöke nem tudta, miképp fogják módosítani az alkotmányt, holott ő volt az előterjesztő… Nálunk, a munkaügyi bizottságban ez azért szervezettebben működik. Ebben a bizottságban van Kiss Péter is, aki minisztere is volt ennek a területnek.
- Talán nem véletlen, hogy Ön is idekerült. Hiszen szoros munkakapcsolatban volt Kiss Péterrel, aki egy időben a megyei MSZP-t vezette, ön pedig az elnökhelyettes volt.
- Így van, a bizottságban is sokat tanulok tőle. Mert azért egy új képviselőnek ez még csak a tanulóideje, még akkor is, ha menet közben már dolgozni kell. Azt látom, hogy ebben a bizottságban nem nagyon tudnak olyat mondani, amit szakmailag ne látnának át az MSZP-s tagok. Jól felkészülünk, érdemi beszélgetések vannak. Az már más dolog, hogy végül mindig a kormány álláspontját szavazzák meg. Nem is hibáztatom őket, ez egy ilyen helyzet.
Amit mi tenni tudunk, hogy interpellálunk, kérdezünk. Most legutóbb például a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulása ügyében tettem fel kérdést. Részben sikerrel, hiszen a kormány lehetségessé tette ezt. Nem azt mondom, hogy csak az én kérdésem miatt, de ha sokszor tesszük fel ugyanazt a kérdést, akkor a nyilvánosság előtt újra és újra foglalkozniuk kell vele. És ez egy idő után nagyon kínos, főleg, ha a saját kampányígéretük be nem tartásról van szó.
Igaz, mi azt szerettünk volna, hogy ne csak a nők, hanem a férfiak is nyugdíjba mehessenek 40 szolgálati év után. És valamennyi járulékkal fedezett idő számítson a szolgálati idő meghatározásánál.
- Orbán Viktor rendszeresen részt vesz a parlamenti üléseken?
- Nem mindig, de a számára fontosabb döntésekkor igen.
- Mennyire szigorú az MSZP-nél a frakciófegyelem? Szabad-e egyáltalán hiányozni?
- A szavazásoknál ott vagyunk. De ha valaki három-négy nappal előre bejelenti, hogy valamilyen oknál fogva nem tud részt venni a szavazásnál, akkor a frakció elengedi. Persze, itt – a betegség kivételével – csak a képviselői munkával összefüggő okról lehet szó. Ám ha fontos szavazás van, akkor inkább halasztani kell a programot.
Egyébként pedig akkor kell részt venni az ülésen, ha a saját kabinetnek a témaköre van napirenden. De érdemes is részt venni, hiszen akkor ismeri meg az ember igazán a másik véleményét, és látja átfogóbban a dolgot.
- Milyen a viszonya a Vas megyei országgyűlési képviselőkkel? Van-e esély arra, hogy együttműködjenek a helyi érdekekért?
- Nem panaszkodhatok, nyugodtam megkereshetem a parlamentben akár Puskás Tivadart, Hende Csabát, Ágh Pétert, Kovács Ferencet, vagy akár Bebes Istvánt. Akivel eddig jó viszonyban voltam, most is abban vagyok, ez a becsületükre váljon.
Közös fellépés? Ha ők kezdeményezik, részünkről nyilván nincs akadálya, ha ez a megye érdeke. Bízom abban, ha mi kezdeményezünk, akkor is így lesz. Van már erre is példa. Amikor a reptér ügyében tettem fel kérdést, utána beszéltem Puskással és Kovács Ferenccel is.
- Ipkovich Györggyel, a volt szombathelyi polgármesterrel azért biztosan szorosabb a kapcsolata.
- Igen, együtt is szoktunk utazni. Míg felérünk Budapestre, átbeszéljük az aktuális témákat, s ez mindkettőnknek a hasznára válik. A parlamentben nem egy helyen ülünk, de ha tehetjük, akkor ott is beszélünk. Ipkovich azért jó társaság, mert nagyon vidám, kiegyensúlyozott természetű, és ebben a munkában ez nagy segítség, nem csak neki, hanem másoknak is.
- Amikor Ipkovich lemondott a városi képviselői mandátumáról, bejelentette, hogy a párt építésében is dolgozni akar. Gondolom, ebben Ön is részt vesz.
- Megyei elnökként természetesen. Még bő három év van a következő választásokig, s nekünk nagyon sok dolgunk van a párton belül. Az önkormányzati választás is azt mutatta meg, hogy hiába tesszük jól a dolgunkat a városban, ha nincs mögöttünk a közvélemény számára elfogadható bázis, egy hiteles párt, nem tudunk vezető szerepet szerezni. Ezt látva határozta el Ipkovich, hogy a pártépítésben akar dolgozni. A pártnak pedig szüksége is van rá.
- Nehéz dolguk lesz, hiszen most sem népszerűbb az MSZP, mint tavaly volt. Sokan azt mondják, ez a mélypont, innen már csak fölfelé vezethet az út.
- Ismerem a statisztikákat, a mélyponton túl vagyunk már. Ez az EP-választás környékén volt, azóta emelkedett a népszerűségünk. Nyilván még nagyon messze állunk attól, hogy az MSZP váltópárt lehessen, de nem a választások után fél évvel kell a legnépszerűbbnek lennünk, ez nem is lehetséges.
Egyelőre az látszik, hogy a Fidesz termeli a demokratikus deficitet, szerintem idővel nagyon sokan el fognak fordulni tőlük, ha ezt a stílust folytatják tovább. Az, hogy ezek az emberek az MSZP-hez jönnek-e majd, attól függ, sikerül-e vonzó párttá válnunk. Ezen kell nekünk dolgoznunk.
- Egyébként hogyan érzi magát a parlamentben? Mennyiben más, mint a városi politizálás?
- Nyilván más. Én viszont nem tudok más lenni. A városi közgyűlésben is utáltam az értelmetlen vitákat, nem is szóltam hozzá sokszor, nem gondolom, hogy mindenki mindenhez ért. A parlamentben sem szeretem, ha valaki csak azért kér szót, hogy a statisztikáját javítsa. Amikor értelmetlen viták vannak, akkor bosszankodom.
- Említette, hogy a Fidesznél vannak kötelezően elmondandó mondatok, jelzők. De gondolom, az MSZP-nél is vannak ilyenek.
- Mi sokkal demokratikusabban működünk, az MSZP-nek ez az ereje és a gyengesége egyben. Sokszínűek vagyunk, és ez a frakcióban is látható. Érdemi vitáink vannak, néha indulatoktól sem mentesen, ez így van jól. De nem tudom elképzelni, hogy a Fideszben ez hasonlóképpen működne.
Nekünk nincs kiadva, hogy ez a mondanivalónk és kész. Fontos kérdésekben nyilván egyeztetünk, mondjuk egy parlamenti kivonulás esetében. Meg abban is, hogyan fogunk szavazni.
- Lesz-e pártszakadás az MSZP-ben? Vannak olyan hírek, hogy Gyurcsány új pártot alapít…
- Én erről nem hallottam, sőt, az ellenkezőjéről tudok: Gyurcsány a párton belül dolgozik. Már említettem, hogy az MSZP-nek az erőssége és a gyengesége is, hogy sokszínű. El fog válni, hogy az erő vagy a gyengeség lesz a domináns, de ennek nem most kell eldőlnie. Az biztos, hogyha többen is a párton kívül képzelnék el a folytatást, akkor gyengítenék az MSZP-t.
- Szili Katalin már kilépett…
- Néha a kevesebb a több. Aki ennyire nem tud egyetérteni az MSZP-n belül lehetséges úttal, akkor inkább mondja kívülről a véleményét. Nem is nagyon hallatszik azóta a hangja.
- Mindenki beszélő viszonyban van a másikkal a párton belül?
- Igen. Egyrészt nagyon egymásra vagyunk utalva. Egy 58 fős frakcióban azért be kell osztani, hogy ki mit csinál. Ez munka, egyben munkaterápia is. Biztos, hogy mindenki tudna mondani néhány nevet, akit nem szívesen lát a képviselőcsoportban, de semmi értelme ennek a kérdésfeltevésnek. Hiszen csak akkor tudunk előre jutni, ha elfogadjuk, hogy amit a másik csinál, az is jó, és kiállunk egymásért, amikor kell.
- Ön új arc az országos politikában, de a frakció mennyire újult meg?
- Négyen vagy öten vagyunk, akik az első ciklusunkat kezdtük.
- Ez elég kevés. Az újakat azért engedki szerephez jutni?
- Igen. Én kétszer akartam kérdést feltenni, a frakcióvezetés mindkétszer megszavazta. Felkértek napirend előtti felszólalásra, ami szokatlan az új képviselőknél, kétszer vezérszónok voltam. Igazából már majdnem minden műfajt ismerek, jó is volt, hogy megkaptam ezeket a lehetőségeket.
- Azért érezhető, hogy más, ha az ember egy közgyűlésben szólal fel, vagy az országházban? Van gyomorideg?
- Megvan még azokban is, akik régi képviselők. Más minőség az országgyűlésben felszólalni, én szerencsés vagyok, hogy az első felszólalásom késő este történt, amikor már kevesen vannak a Házban. Az ember még meg is tanulja élvezni ezeket a helyzeteket.
- Van harc a jobb időpontokért?
- Harc nincs, de talán más a jelentősége, akár még máshogy is kell felkészülni. Hiszen nem mindegy, hogy szemben ül az emberrel 260 képviselő, aki akár pfujol is. Amikor az alkotmánymódosítással kapcsolatban, a Lázárnak címezve szólaltam fel, ott volt a teljes Fidesz-frakció, teljes csendben. Lázár letiltotta a fideszes hozzászólásokat.
Én ismertem Lázár álláspontját a bizottsági ülésről, és azzal kezdtem a felszólalást: mivel félek attól, hogy saját magát is letiltotta, ezért elmondom helyette az álláspontját, majd meg is válaszolom. Így lett egy kis hatásszünet, én pedig nyugodtan el tudtam mondani a véleményemet.
- Milyen időbeosztással dolgoznak? Mennyi időt töltenek a fővárosban?
- Általában hétfőn vannak a szavazási napok. Hajnalban indulunk, ez a hétfői nap elég kemény, mert éjfélig is eltart. Volt már bizottsági ülésünk hajnali egykor. Kedd rendes ülésnap, van, amikor három-négy napot is a parlamentben töltünk.
- Összejárnak egyébként a képviselők a munkán kívül is? Vannak ilyen kávéházak, éttermek?
- Nincsenek ilyen politikushelyek. De ha a parlament közelében beülök valahová, biztosan látok politikusokat.
- A családja hogyan viszonyult az életstílus-váltáshoz?
- Szegények, előtte sem sokat láttak. Most meg pláne. Mivel sokat vagyok Pesten, elég szoros az időbeosztásom, amikor itthon vagyok. Ám ha későn is érek haza, akkor is megvárnak a lányaim, mert mindent meg akarnak beszélni. Így aztán későn alszanak el, van is emiatt lelkiismeret furdalásom. A hétvége viszont intenzíven az övék.
- Azért valamilyen szinten jelen van a szombathelyi politikában is. Külsős bizottsági tag, az MSZP megyei szervezetének elnöke. Jelen volt az októberi közgyűlés egyik részén is. Hogyan ítéli meg Puskás Tivadar polgármesteri stílusát?
- Úgy láttam, még nem alakult ki az a normális stílus, ami kell egy négyéves ciklushoz. Ipkovich kellő eleganciával tudta kezelni a legkülönfélébb helyzeteket.
- Ön a gazdasági és pénzügyi bizottság külsős tagja. Miért vállalta? Érdemben bele akar szólni a városi politikába, vagy csupán jelezni akarja, hogy ön is itt van, Szombathelyen?
- Nyilván részt akarok venni a helyi politikában is, nem akarok elszakadni. De azért egy külsős bizottsági tagnak nincs nagy befolyásoló szerepe. Rajta akarom tartani a szemem a szombathelyi történéseken, és azt is meg fogom mondani, ha nem tetszik valami. Azért négy évet töltöttem itt frakcióvezetőként, gazdasági, jogi, szociális bizottsági tagként, voltam a költségvetési bizottság elnöke, elég jól átlátom Szombathely lehetőségeit.
- Mennyire nehéz elviselni, hogy négy évig komoly befolyásuk volt, most pedig szinte semmi nincs? Mondhatnak bármit, a Fidesz-frakció meg sem szólal, mert minek törjék magukat. Ráadásul megtörténtek a személycserék, a legalsó szintekig.
- Elkeseredhetnénk, de egyrészt én nem vagyok az a típus. Azt figyelem, hogy ezekből az eseményekből mennyit lehet tanulni. Biztos vagyok abban, hogy lesz még lehetőségem arra, hogy befolyásoló helyzetben legyek. Elsősorban az országgyűlési képviselőségben gondolkodom a jövőben is, és a most többségben lévők által elkövetett hibákból nekünk is tanulnunk kell.
Egy kétharmados többségben lévő pártnak sokkal több gesztust kellene tennie. Ha már meghirdetik a nemzeti együttműködést, akkor azt komolyan is kellene gondolni. Sokkal nagyobb esélyük is lenne hosszabb távon regnálni, ha bevonnák az ellenzéket, ez őket nem kevesebbé, hanem többé tenné.
- Három éve írtuk önről Álláshalmozó politikus, aki az eredményességet tekinti mércének Nemény András, az MSZP közgyűlési frakcióvezetője 2007. December 02. 20:27 , hogy sokat dolgozik.
- Igen, az volt a következtetés, hogy álláshalmozó vagyok…
- Megtartotta a korábbi állásait? Kezdjük az egyetemi stratégiai elnöki poszttal.
- Nem tartottam meg. Az egyetemen befejeztem azt a dolgomat, amire szerződtem. Az egyetem jó úton van, már maga az egyetemmé válás nagy dolog, és az, hogy sokkal több hallgatója van, mint eddig.
És természetesen nincsenek meg azok a feladatok sem, amelyek a kormányzati pozícióinkból adódtak. Miniszterelnöki megbízottja voltam a váti reptérnek. Ezt ugyan nem híreszteltem, nem akartam kampánytémát csinálni belőle. Ám jó lenne, ha most is lenne egy ilyen megbízottja a projektnek. Tag voltam a regionális fejlesztési tanácsban is, most már nem vagyok.
- Tehát most csak országgyűlési képviselőként dolgozik?
- Igen.
- Ellenzékből azért könnyebb politizálni, nem?
- Nyilván könnyebb. Kisebb a felelősség, és…
- De akkor miért vágyik mindenki a hatalomba, miért nem marad meg ellenzékinek?
- Azért léptem be a politikába, és azért indultam el a választásokon, mert nagyon utálom, ha csak történnek velem a dolgok és én nem tudom azokat alakítani. Ebből a szempontból nem jó ellenzékinek lenni. Aki politikusnak szegődik, az alakító tényező akar lenni.
- Jól látjuk, hogy most egy tudatosan felépített politikusi karrier egy bizonyos állomásán vagyunk?
- Az biztos, hogy eltökélt vagyok. Megvannak a céljaim a parlamentben is. Ezt azonban nem karrierizmusnak nevezném, csak ha valaki valamit csinál, akkor azt csinálja jól. Ahogy legyen legalább egy szakterülete is, amelybe beleássa magát - nálam ez a foglalkoztatási és munkaügy. Tehát: dolgozom, komolyan veszem a munkámat, a többi pedig majd jön.
