Mit csinál Németh Juci ebben a forróságban?
Ha tehetem, lemegyek a Balcsira szörfözni, ez két éve nagy szerelmem, annak ellenére, hogy víziszonyom van. A mélyvizet egyáltalán nem bírom, úgyhogy viszonylag hamar visszafordulok. Be vagyok fizetve egy balatonföldvári helyen, és amikor csak tehetem, megyek, ezzel hűtöm magam. De annyira be vagyok táblázva, hogy nem is mehetnék el hosszabb periódusra nyaralni, csak egy-egy napot tudok beiktatni.
És a hétköznapokban? Azok mivel telnek?
Most például forgatjuk az új klippünket is a Winning Wars című számunkra, amihez mozgásórákat kell vennem. Az elmúlt hónapban sok napi ötórás edzésem volt Virág Melinda koreográfus jóvoltából, ő készít fel, és iszonyat meló. Tulajdonképpen a semmiből kell építkeznünk, mert persze van egy mozgáskultúrám a színpadon, de az annyira spontán, hogy fel sem fogtam eddig, mit jelent táncolni, direktben, és akár fél óráig gyakorolni minden egyes lépést. Szellemileg és fizikailag is elfáradok a végére.
Fesztiválokon ott vagytok?
Igen, szinte mindegyiken. Nem mindig főműsoridőben játszunk ugyan, de ahhoz képest, hogy egy angolul éneklő, tök új rockzenekar vagyunk, jó helyeken játszunk. Persze vágyunk az egyre jobbra. Jók a koncertjeink, az emberek szeretik, már csak a szervezőknek kell szeretniük :)
Nem okoz hátrányt a nyelvválasztás?
Nincs semmi bajom a magyar nyelvvel, de én nem tudom vele egyelőre kifejezni azokat az energiákat, amiket megélek magamban. Hülyén hangzik, de úgy érzem, hogy ha anyanyelven énekelnék, akkor egy magyar alternatív zenekar lennénk, amit vagy a Zanzibárhoz hasonlítanak vagy az Eddához. Én nem vagyok költő, mint a Lovasi, egyszerűen nem tudok erre a zenére úgy szöveget írni, hogy az ne hangozzon idiótán. Nálunk mások a riffek, mások a gyökerek, mást kíván az egész.
A dalszövegeket végül is te írod?
Nem, Judie Jay barátnőm segít ebben, mert én nem vagyok anyanyelvi angol: amit én elmondok magyarul, vagy angolul vázakban, ő abszolút megérzi, hogy kell hangoznia angolul.
Ezzel a tradicionálisabb rockkal, amit csináltok, át lehet törni a hallgatóság ingerküszöbét?
Szerintem nagyon szeretik az emberek az egyszerűt - és tegyük hozzá, nem könnyű egyszerűt de egyben jót is írni. Tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, például mindig Borihoz és a Love Band-hez akarják hasonlítani a zenekarunk karrierjét a szervezők, pedig tök más a két produkció. Nem is azt vonja maga után a zenénk, hogy tömegek ugráljanak rá a Sziget nagyszínpada előtt, sokkal jobb koncertjeink vannak néha kis klubokban, mint nagy szinpadokon. De azt nagyon szeretnénk, hogy szeressenek minket, nyilván.
Akár arra is gondolhatott a zenehallgató, hogy az Anima után valami elektronikussal folytatod.
Amikor én beléptem az Animába, csőnadrág volt rajtam. Azok a klasszikusok voltak a fejemben, amiket most újra átélek. Apám révén teljesen más zenei dolgokba nőttem bele, angolszász rockzenékbe, mint például a Stones. Sokkal közelebb állt hozzám a klasszikus rockzene, de persze imádtam az elektronikát, hiphop-ot is, és máig is nagy szerelmese vagyok. Aztán amikor a tévézés után újra akartam zenélni, pont bejött a régi ízű vonulat, Strokes, The Hives, olyan volt az érzés, mint amikor a gyerekkori fagyidat újra nyalod. De innentől nem is volt más választásom, én gitárt akartam, torzítóval. Azt akartam, hogy négyen legyünk, feszes legyen, legyen három fickó mögöttem, akik fasza zenészek és jó srácok.
Madonna vagy Lady Gaga?
Lady Gaga, de csak mert jobban jön az ember szájára, Madonna meg már unalmas. A Telephonic című számát rettentően bírom, miközben ezt a mostani diszkómenetet nem nagyon szeretem. Láttam a csajtól énekes-zongorás felvételeket, és több egy műanyag szarnál. De sajnálom egyébként őt, mert karakán egy csaj lehet, de biztos, hogy a következő öt-hat évét arra teszi fel, hogy a karrierjét maximálisan meglovagolja, ami olyan fárasztó és terhes, hogy ebből a szempontból nem irigylem.
Sziget vagy Balaton Sound?
Sziget... Pedig a Balatont szeretem nagyon. De ahogy hallottam a legutóbbi Balaton Soundról, nem örülök annak, hogy elment ebbe a kiszolgáló irányba. A Sziget meg kicsit már sok, hamar elfáradok tőle.
London vagy Berlin?
Perpillanat azért Berlin, mert pár hete voltam kint. Kivétel nélkül minden kajáldában van vegetáriánus menü, meg vegan menü. Még a gyrososnál is. De a tudatosság nem csak itt jelentkezik: kaptunk a barátnőmmel kölcsön egy kabriót, amit nem azért néztek meg, mert mennyire király vagy, hanem hogy te miért használsz ilyen szuper új autót, mikor lehetne egy régebbi típusú, másodkézből megvett, de jó állapotú autód. A fiataloknak az ilyesmi nem menő, tök más az értékrendjük. De reggel nyolckor például a palik sétáltatják a kölköket, és maximálisan kiveszik részüket a háztartásból. A fiatalság pedig nem elsősorban züllik, divatba jönnek az értékek, ez szimpatikus.
Ha tudnál változtatni Magyarországon, az mi lenne?
Kultúra, szeretet, nyitottság. Teljesen más gondolkodást kéne az emberekbe táplálni. Vidéken az emberek nem költenek nyolcszáz forintot koncertbelépőre, inkább a Tescóban hárommal több lisztet vesznek, amit két hét múlva kidobnak, mert lejárt - mintha fel lenne borulva az egész. A gyógyszeripar meg virágzik, minden második sarkon ott egy patika, mialatt az emberek abszolút nem értik, hogy van egy szervezetünk, olyan okos logikai felépítéssel, hogy az nem vegyszerekkel gyógyul elsősorban, még ha az gyors eljárásnak is tűnik. De ezt a gyorsulást is visszafognám Magyarországon, próbáljanak meg az emberek kikapcsolni, örülni a dolgoknak.
És a zenei színtérnek miben kéne változnia?
Nagyon rossz tapasztalataink voltak bizonyos fesztiválokon, az egyiken - az előző évekkel ellentétben - idén például a színpadokon nem volt ásványvíz a fellépőknek, ötszáz forintos kupont kaptunk, amivel be kellett állni a sorba. Vendégjegyekért úgy kell könyörögni általában, hogy az elképesztő. Az, hogy rajtunk spórolnak, az egy dühítő dolog. Tudom, hogy kevés pénz van az underground részlegben, de nagyon gyilkos az, hogy potom árakon tudnak elmenni egyes értékes zenekarok, miközben mások csak azért vannak túlértékelve, mert sokan mennek el rájuk.
Darabolós horror vagy sírva röhögős vígjáték?
Ja, horrort semmiképp sem! Utálok félni filmeken, idegileg nem bírom. Még a drámákat is kerülöm, mindent, amiben lelket gyötörnek. A szellemes-ufós filmek aztán teljesen kizártak, mert olyan fantáziám van, hogy a múltkor egy vihar után is gömbvillámmal fantáziáltam. Úgyhogy inkább a sírva röhögős vígjáték, aha. Egyébként meg azokat a filmeket szeretem, amik kifognak rajtam, például az utolsó Jarmusch-film.
Pacalpöri vagy gyümölcssaláta?
Gyümölcssaláta. De nem azért, mert ilyen bigott lennék, de a pacal az undorító. De amúgy sem, mert régóta biokajás vagyok, most is van otthon barackleves szójatejszínnel. Ha kell, meg tudok csinálni egy csirkepörköltet nokedlivel, de a konyhámban nincs fehércukor, fehérliszt, tej... Viszont főzök rendszeresen, csak éppen nem bírok bejutni a konyhába ilyen melegben.
Jó hideg sör vagy jó finom bor?
Finom bor. Mindenképp száraz persze. Arra viszont sosem volt szükségem, hogy a színpad előtt felhajtsak egy-egy pohár szeszt. Nem érdekel az alkohol. Józan családba születtem, valahogy ezt viszem tovább. Ritkán azert megesik, hogy pár deci bortol fejreállok persze.
Lámpaláz van még?
Nagyon izgulós vagyok, de szeretek belemenni az ilyen rizikókba. Mások mással, én meg azzal ütöm magam, hogy tiszta tudattal állok az akár ezres közönség elé.
