Mivel idén szilveszterkor tilos volt a nagyobb csoportosulás, az éjjeli császkálás és tűzijátékozás, arra gondoltunk a barátainkkal, hogy elmegyünk kirándulni egyet az óév búcsúztatása alkalmából. Már odafelé kígyóztak a kocsisorok.
Az időjárás december 31-én épp nekünk kedvezett. A Kőszegi-hegységben hétágra sütött a nap, és így még az amúgy zord téli erdő is megtelt némi melegséggel, arról nem is beszélve, hogy egész délután, de még este is szélcsend volt.
Azt sejtettük, hogy az Óház-kilátónál nem mi leszünk az egyetlen kirándulók, de arra nem számítottunk, hogy ennyire népszerű túraúticél lesz Szilveszter napján. Csak úgy özönlöttek az emberek a toronyhoz, már-már szabályos forgalom alakult ki a keskeny erdei ösvényeken.
A kilátóhoz kirándulók összetétele is megváltozott, ahogy közeledtünk a csúcshoz. Míg az erdőben inkább tábortüzező családokkal vagy párokkal találkoztunk, a hegyet és a kilátó tetejét már főleg fiatal társaságok lepték el. Itt már javában ment a szilveszteri iszogatás, koccintás és szelfizés.
Bár idén tilos volt a tűzijátékozás, egy-két helyen Kőszegen is bepróbálkoztak. Nem is számítottunk akkora durrogásra, amekkora aztán jött, de mire kiértünk az erkélyre felöltözve, már véget is ért.
Az újév első napján a téli színek mellett szinte tavaszi hangulatban találtuk magunkat. Sütött a nap, a madarak csicseregtek, még a rózsák is bedőltek a melegnek és bimbózni kezdtek.
