Sir Paul McCartney korához képest - ki hinné, hogy már a hetvenhez közelít? - remek bőrben van, azt azonban töredelmesen bevallotta, hogy gyakran kell küszködnie saját dalainak felidézésével. "Vannak, amiket bármikor elő tudok adni, de amikor azzal jönnek az emberek, hogy gyerünk, nyomd el ezt - néha muszáj úgy válaszolnom, hogy bocs, de fogalmam sincs, az hogyan is van." A frontember beatle, aki egykor nők tömegeinek okozott hangszálgörcsöt, szerencsére fennakadás nélkül adta elő a Hey Jude-ot a Fehér Házban, egy rakás prominens sztárral maga mellett. A gyengébbik nemre persze most is fordított figyelmet, őket külön is megénekeltette.
Az alkalomra azért került sor, mert McCartney megkapta Washington legmagasabb rangú könnyűzenei díját, a Gershwin Díjat. Barack Obama ugyan nem félt kimondani: a popzene természeténél fogva múlandó, de hozzátette hamar, McCartney zenéje azért tűnik ki, mert nem nyirbálta meg az idő vasfoga. "Nem a Beatles tagjai voltak az első rocksztárok. De ők döntötték le a falakat a többieknek" - mondta az amerikai elnök.
A többiek pedig kis számban képviseltetve voltak: McCartney pályatársai, úgy mint Elvis Costello, Stevie Wonder vagy Herbie Hancock mellett a countryénekes Faith Hill, az ifjú Jonas Brothers és Jack White is az ő dalait énekelték ezen az estén.
A lovaggá ütött basszusgitáros-dalszerző hallhatóan 67 éves korára sem vesztett fikarcnyit sem humorérzékéből: "kicsit viszkettem, hogy a következő dalt a Fehér Házban kell majd előadnunk, de remélem, az elnök megbocsát nekem, ha eléneklem" - mondta, majd rázendített a Michelle-re. Obama nem orrolt meg rá, helyette feleségéhez fordulva szerenádozta a szöveget.
Miután az Egyesült Államok első elnöke elhagyta a Keleti Szobát, McCartney utoljára odacsípett azért a Bush-kormányzatnak: "A legutóbbi nyolc év után azért jó látni egy olyan elnököt, aki tudja, mi az a könyvtár." Hiába, egy tisztes angol úr angol úr marad, még ha a maga csipkelődős módján is.
A díjátadóval egybekötött koncertről készült tévéfelvétel július 28-án lesz majd látható.
